Vannak olyan karakterek, amelyeket sokszor átszoktak dolgozni. Ilyen például a Mikulás, avagy másnevén Télapó figurája is. Mikulás volt már kedves öreg bácsi, félreértésből azzá vált elvált apuka (ala Télapu), szuperhős és mágikus erejű varázsló. De még mutáns és/vagy akár gonosz entitás is. Illetve olykor felnőtesebb jellegű tartalmakban is fel szokott tűnni. Azonban Hollywood úgy gondolta, hogy eljött az ideje Télapóból John Wick-et csinálni. Egyébként nagyon várom már a John Wick negyedik részét, ám addig is itt van nekünk a Vérapó.

A történet, vagy legalábbis amit annak szeretnének beállítani arról szól, hogy adott egy gazdag diszfunkcionális család Lightstone-k, akik egy afféle karácsonyi összejövetelt tartanak éppen amikor rájuk támad egy rablóbanda, akiknek a családi birtok széfjében őrzött pénzre fáj a foguk. Csakhogy balszerencséjükre éppen ott tartózkodik Lightstone-éknál a Télapó is, akinek egy kissé már kezd elege lenni a munkájával együttjáró nehézségekkel és a rosszfiúkon, illetve lányokon, vagyis hát személyeken (csakhogy PC-k legyünk) vezeti le a feszültséget.

Az mindenképpen az alkotás javára írható, hogy szinte egyáltalán nem veszi magát komolyan. Persze vannak benne mély és érzelmesebb pillanatok például, amikor betekintést kapunk Télapó múltjába. Meg természetesen az alkotás fő üzenete a család, az összetartozás és a szeretet erejéről szól, de ez egy karácsonyi film esetében valahol talán el is várható. Ugyanakkor a film számos jelenete egyáltalán nem családbarát. Bár a kötelező WOKE üzenetek azért persze helyet tudtak benne kapni.

Ugyanis a Vérapó a nevéhez hűen rendkívül véres. Ám az egyes halálesetek, illetve erőszakosabb jelenetek általában inkább humorosak, mintsem sokkolóak igyekeznek lenni, ami groteszk jellege ellenére olykor azért meg tudja mosolyogtatni a közönséget. Viszont a különböző akció jelenetek azért messze nem olyan összetettek, mint a feltehetően a film alapötletét adó John Wick esetében. Vagy akár ide vehetném a Senki című alkotást is. Habár az akcióra így se lehet igazán panasz. Korrekt iparosmunka.

Emellett az alkotásban helyet kap valamennyi társadalom és kapitalizmus kritika is. Például amikor Mikulás a puttonyában lévő ajándékokat valami fegyvernek használhatóért átkutatja, de csak videojátékokat talál benne. Vagy a film elején lévő monológ. De ide lehetne sorolni akár a telefonjával jampizó hülyegyereket is, aki valamilyen rejtélyes okokból kapott még egy stáblista utáni jelenetet is.

A színészi játékról igazából nem nagyon van mit beszélni. David Harbour meglehetősen jól hozza a kissé kiégett a munkájába már valamennyire belefásult Mikulást. Ám az egész alkotást inkább a John Leguizamo által megformált főgonosz viszi el. Valamint a Télapóban még hívő kislányt játszó Leah Brady is egész ügyes és legfőképpen aranyos. Ám a többiek is viszonylag korrekt módon hozzák a maguk többnyire inkább egydimenziós karaktereit. De hát egy ilyen jellegű alkotás nem is igazán igényel többet.

VÉGSZÓ

A Vérapó egy tipikus egyszernézős, agykikapcsolós szórakozás. Bár igaz nem feltétlenül az egész család számára.