Az íróknak legyakrabban feltett kérdések között előkelő helyet foglal el az, hogy honnan jön az ihlet. Philip K. Dick esetében ez a kérdés köteteket tud megtölteni. Napjaink egyik sci-fi nagymesterének igazi reneszánsza, a halála után jött el. Mára nem csak megkerülhetetlen alapvetés lett, de Hollywood is felfedezte magának, olyan klasszikusokat kitermelve magából, mint a Szárnyas Fejvadász, vagy a Különvélemény. Élete viszont legalább annyira izgalmas volt, mint művei, amiben ő maga sem tudta eldönteni, mi valóság és mi nem.

„A valóság befolyásolásának alapvető módja a szavak manipulálása. Ha irányítani tudjuk a szavak jelentését, irányíthatjuk az embereket, akik kénytelenek használni a szavakat. George Orwell tette ezt teljesen világossá az 1984-ben. De van egy másik mód is az emberek gondolatainak irányítására: az észlelés befolyásolása. Ha képes vagy rá, hogy az embereket rávedd, a világot úgy lássák, ahogyan te, azt is fogják gondolni, amit te. Az értelem követi az érzékelést.“ —  Philip K. Dick Hogyan építsünk olyan univerzumot, ami nem esik szét két nap múlva (1978)

Philip Kindred Dick – azaz Philip K. Dick – , a negyvenes években egy felvételi vizsgán, egy olyan kérdéssel találkozott szembe, melyre nem tudta a választ. Nem egyedi szituáció, hogy az ember megakad egy vizsgakérdésen, az viszont már különös, hogy egy másvilági lény átnavigálja őt a nehézségeken. Phil pontosan így járt, mikor egy különleges hang megsúgta neki a választ a vízkiszorításának törvényére. Évekkel később, mikor a hang közölte vele, hogy a fiának fel nem fedezett születési rendellenessége van, Philip és a felesége azonnal orvoshoz fordultak. Ekkor kiderült, hogy a hang újra igazat mondott, megmentette a gyerek életét. 

A látomások legélményszerűbb sorozata akkor kezdődött számára, mikor eltávolították a bölcsességfogát. Egy hölgynek, aki a fájdalomcsillapítót vitte neki,  a nyakában lévő, aranyhalat formázó medál, mérhetetlen nagyságú energiát sugárzott felé. Úgy gondolta, hogy a rózsaszín fény, ami megtöltötte a tudatát információval, egy Zebra nevű entitástól származik. A név onnan eredt, hogy az entitás hétköznapi tárgyak alakját vette fel, rejtőzködött, és ezáltal felfedte, hogy Phil világában nem minden az, aminek látszik.  

Philip K. Dick vonzódása a sci-fi műfajához akkor kezdődött, mikor gyerekként kedvenc magazinja helyett kénytelen volt egy olyat levenni a polcról, melynek hasonló volt a címe, de az akkoriban filléres sci-fi történeteket tartalmazta. Bár Dick elmondása alapján a történetek minősége hagyott kívánni valót maga után, mégis képes volt élvezettel olvasni őket. Hogy mik hatottak rá élete során olyan mértékben, hogy az egyik legfurcsább, és legérdekesebb életúttal rendelkező sci-fi író legyen, azt nehéz összerakni úgy, hogy teljes összképet kapjunk. Ugyanakkor vannak momentumok a történetében, melyek nyomként szolgálnak. Ezeket az információkat, gyakran ő maga erősítette meg.  

Ikertestvére, Jane halála elemi erejű hatással volt rá. A testvérek, és a halál témája rendszeresen megjelentek műveiben. Mindez meglepő, annak tekintetében, hogy Phil pár hetes volt csak, mikor Jane-t eltemették. Sírkövén nem csak helyet hagytak az életben maradt testvérnek is, de morbid mód nevét is odaírták. Isa-Dick Hackett, Phil lánya  – aki később producerként vett részt Az ember a fellegvárban című sorozatban, melyet Phil regényéből adaptáltak – , úgy jellemezte apját, hogy életének és felfogásának központját Jane halála jelentette.  

1966-os, Repedés a térben című regényében is felbukkan az ikrek motívuma, ahol egy George Walt nevű szereplő két külön testtel rendelkezik, mely egy fejben végződik. De ott van például a Dr. Vérdíj, melyben egy hétéves kommunikál a ki nem fejlődött ikertestvérével. Hogy abban hiszünk, hogy Dick valóban kapcsolatban volt látomásain keresztül valami természetfelettivel, vagy pusztán egy megtört elméjű zseni volt, teljesen mindegy abból a szempontból, hogy milyen precízen és pontosan jósolta meg napjainkat, évekkel előre. Az emberek speciális és személyre szabott megcélzása a marketing által, az arcfelismerő szoftverek, vagy a 3d nyomtatás, és sorolhatnánk tovább. Regényeinek hallucinációs valóságának sok eleme jelenik meg napjainkban úgy, hogy azt kell mondjuk rá: egyszerű hétköznapok.  

Nyilván közrejátszottak, és felerősítették Phil látomásait a drogok is, melyeknek eseti használója lett egy idő után. A hatvanas években amfetamin származékokat, majd később egyéb drogokat is használt, mint például az LSD-t. Talán ennek volt köszönhető, hogy ebben az évtizedben huszonegy regényt is megírt, majd a hetvenes évek elejére írói válságba került. A megfeszített munkatempó, és a szerek hatása persze nem maradt el. Az írón egyre jobban eluralkodott a paranoia. 1972 márciusában öngyilkossági kísérletet hajtott végre, és ennek folyományaként részt vett egy X-Kalay nevű addikciós programban. Ezek az élmények inspirálták arra, hogy megírja az 1977-es Kamera által homályosan című regényét.  

Problémás, zaklatott életének aspektusai a kapcsolataiban is kiütköztek. Tizenkilenc éves volt, mikor elvette első feleségét, akivel a házasság szűk hat hónapig tartott. Második feleségét Kleot egy hanglemez üzletben ismerte meg, ahol éppen dolgozott, de a frigy véget ért, mikor Phil megcsalta a szomszédjukkal. A szomszéd Anne, aki később a harmadik feleség szerepét töltötte be, megajándékozta első gyerekével, Laurával.

Érdekes, hogy mindezek ellenére szoros barátságot ápolt volt feleségével Kleoval, sőt mi több, ő mutatta be későbbi férjének Normannak, aki Phil munkatársa volt a hanglemez üzletben. A két család szoros kapcsolata nem merült ki ennyiben. Kelo lánya – aki különös mód szintén az Anne nevet viselte, mint Phil harmadik neje -,  lett az első és egyetlen mentoráltja az írónak. Kapcsolatuk még szorosabbá vált, mikor a lány édesapja, Norman haldoklott. 

Philip, agorafóbiája miatt nem nagyon hagyta el akkoriban a házat, ezért gyakran telefonon beszéltek, és játékként azzal szórakoztak, hogy őrült történeteket találtak ki a Philiphez érkező riportereknek. Anne úgy jellemezte később Philipet, mint egy közeli családtagját. Elmondása alapján, ahány ember ismerte, annyiféleképpen viselkedett, és olyan gyakran esett szerelembe, ahogy más a cipőit váltogatja.

Harmadik feleségével később eléggé viharossá vált az élete, és sajnos a veszekedések nagy része könnyen átfordult fizikai abúzusba. Ennek ellenére még kétszer megházasodott. Philip halála után történt, hogy Kleo lánya Anne, egy barátnőjétől értesült arról, hogy a szerző Valis című, erősen önéletrajzi elemekkel bíró művének borítóján egy pontosan olyan csecsemő illusztrációja látható, mint az ő egyik gyerekkori képe. 

Szabad Albemuth rádió című regényében például belepillanthatunk a szabadságról, elnyomásról és vallásról alkotott nézeteibe. Hogy mennyire olvadt össze a belső világa és a valóság, itt egészen jól látható, és ezt a tényt az sem takargatja, hogy a regény főszereplőjének az író egyenesen magát tette meg. A biográfia és a fantázia egybeolvadásának még ékesebb példája lett később, a már emlegetett Valis trilógia.

A hatalom elleni paranoiája élesen kirajzolódik bizonyos műveiben, ennek egyik ékes példája a nagy sikerű, Az ember a fellegvárban. A regény, melyben Németország és Japán felosztják egymás közt az Egyesült Államokat, miután megnyerik a második világháborút, hosszú kutatómunka eredményeként jött létre. Philip K. Dick alaposan tanulmányozta, hogy a Németek milyen döntéseket hoztak, és milyen irányba is mehettek volna el egy adott döntés során. Bár a könyv tökéletesen bemutatja a hatalom elnyomásszerű használatát, Philip legtöbb történetében előbukkannak azok a karakterek, intézmények, akik a rendszert a saját óhajuk szerint hajlítják abba az irányba, ahol másokat könnyű elnyomni. 

Philip K. Dick álomszerű világérzékelése  egyre inkább abba az irányba tolta az író hitét, hogy mindaz, amit valóságnak mondunk, nem más mint egy szimuláció. Amennyire ez őrült képzelgésnek tűnt akkoriban, annyira vált mára a tudomány egyik vitatott témájává.  Persze a jelenlegi hétköznapjainkat megvizsgálva, nehéz nem elgondolkozni azon, hogy talán Phil is egyfajta prekog, a saját fikciós leírásaiban gyakran megjelenő látnok lehetett.

„Egy társadalomban élünk, ahol hamis valóságokat gyárt a média, a kormányok, a hatalmas vállalatok, vallási csoportok, politikai csoportosulások. Azt vizsgálom az írásaimban, mi is a valóság”? Írta egy 1978-as esszéjében. Ennek boncolgatását, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című könyvében jól nyomon követhetjük. Nem mellesleg, ebből a regényből született a mára már klasszikusként elkönyvelt Szárnyas fejvadász című film is.

Mikor a Zebrának hívott látomása megjelent számára az a bizonyos bölcsességfog kihúzás után, közölte vele, hogy az idő be lett fagyasztva a Római birodalom idején, és minden más csak illúzió. És bár úgy tűnik, Philip K. Dick a valóság talaját cseppet sem érzékelő férfi volt, igyekezett minden ilyen jellegű élményéhez racionálisan hozzá állni. A lehetőséget, hogy szimplán egyfajta skizofrén állapottól szenved, ő maga sem vetette el. Mivel látomásai 1974 márciusában voltak a legerősebbek, 2-3-74 néven illette ezt az időszakot.

Szkeptikus volt természetesen, és saját látomásait mindig megkérdőjelezte. 1974 után a látomások azonban eltűntek és ekkor ő maga is úgy vélte, semmi más magyarázat nem lehetséges, csupán az, hogy az elméje trükköket vetett be saját maga ellen. Persze az élmény mindig, minden pillanatban meghatározó maradt számára. Valis című trilógiája, melynek első részén Anne meglátta gyerekkori önmagát, és melyet némely rajongók Dick fő művének tartanak, ezt a transzcendentális élményt járja körbe, fikcióval vegyítve.

A 2-3-74 eseményeire több teóriát is kidolgozott. Isten, az űrlények, vagy a KGB, de még az is az eshetőségek között volt, hogy a rég halott testvére akar vele ily módon kapcsolatba lépni. És annak ellenére, hogy ő is felvetette a paranoid skizofrénia eshetőségét, cseppet sem enyhült a üldözési mániája, folyamatosan úgy gondolta, hogy a nemzeti szervek a nyomában vannak.

Egy alkalommal 1971-ben, arra érkezett haza, hogy a lakásába betörtek, és mindent feldúltak. Az esemény Dick fantáziáját kicsit sem fékezte meg, sőt. Talán írásaival túl közel jutott a kormányok titkaihoz? Ezek fényében érdekes, hogy Phil nem egyszer maga fordult az FBI-hoz, hogy valamelyik írótársáról feljelentést tegyen, hogy az illető kommunista, vagy más külföldi ügynök. Az egyik ilyen író maga Stanislaw Lem volt, aki nem tudva a vádakról, egyenesen zseninek tartotta Dicket.

Mentális állapotának kiindulópontja könnyen fakadhat traumatizált gyerekkorából. Eltekintve testévre halálától, mely olyan korán történt, hogy traumatikus élményt kevésbé nyújthatott számára, apját nagyon ritkán látta, a szülei válása után pedig még kevésbé, és inkább anyjától függött, akinek viszont nem maradt ideje foglalkozni vele. Dick asztmatikus tünetekkel rendelkező, elhízott gyerek volt, és egyéb fizikai problémái könnyedén a fantáziavilág felé lökték menekülésként. Ekkoriban alakult ki agorafóbiája is. 

Anyagi helyzete sosem volt fényesnek mondható, még akkor sem, mikor már publikált szerző volt. Gyakran előfordult olyan is, hogy kénytelen volt lóhúst enni, melyet feleségével a helyi állatkereskedésben szereztek be. Persze a nehézségek és furcsa mentális képzelgései ellenére, igyekezett mindig mederben tartani az életét. Lánya, Isa úgy emlékszik vissza rá, mint aki mindig próbált a legjobb apa lenni, bár ez nem mindig volt sikeres kísérlet, a legnagyobb igyekezete ellenére sem. Egy Isa által elmondott történetben a lány ígéretet kapott rá, hogy zárásig Disneylandben maradnak, de nagyjából harminc perce lehettek ott, mikor Phil, fájós derekára hivatkozva hazavitte. Túl sok volt a tömeg a férfi számára.

Bár Philip K. Dick nem érhette meg már, hogy A szárnyas fejvadász a moziba kerüljön – mely forgatókönyvének első változatával egyáltalán nem volt megelégedve, és az átírás után zseniálisnak találta -, Hollywood később aranybányaként tekintett műveire. Az emlékmás, A különvélemény, Kamera által homályosan, vagy akár az Amazon által legyártott és bemutatott, Az ember a fellegvárban, mind emlékezetes adaptációkká nőtték ki magukat, még ha némelyik kicsit lazábban is kezeli az alapanyagot.

De a közvetlen adaptációkon kívül rengeteg filmen ott érezni Philip keze nyomát közvetetten is. Témái rendre megjelennek más művekben is. A nyolcvanas évek elejére egészsége nem volt a legjobb állapotban. Bár az első sztrókot túlélte, a másodikkal már nem tudott megküzdeni. Végül a testvére mellé temették el, ahol a sírkőbe vésett neve alá, születésének és halálának dátuma is bekerült. A gondolatai, és látomásoktól hajtott víziói viszont itt maradtak papírra vetve, mélyen belevésve a jelenbe.