A sötétség szavai az idei év egyik legnagyobb újdonságaként jelent meg az Agave kiadónál március elején. Az antológia, mely eredeti nyelven The Valancourt Book of World Horror Stories címet viseli, az amerikai Valancourt kiadónál látott napvilágot. Számunkra pedig azért különösen érdekes és fontos, mert itt jeleng meg Veres Attila Méltósággal viselt című novellája (The Time remaining), angol fordításban először.

Attila novelláját hatalmas lelkesedéssel fogadta a külföldi szerkesztőség, nekünk magyar olvasóknak pedig újabb örömre ad okot, hogy megjelent a Black Maybe, Attila önálló gyűjteménye Karafiáth Luca fordításában, szintén a Valancourt Books gondozásában. Ritka és örömteli dolog, hogy magyarul alkotó szerző külföldön kap publikálási lehetőséget, Attila kötete azóta a Goodreads-en nagyon jó értékeléseket kap, és hamarosan megjelenik a kötet spanyol fordítása is. A Valancourt Books ugyanakkor angol nyelvterületen rengeteget tesz azért, hogy a különböző nyelveken alkotó írók munkássága minél nagyobb közönséghez eljuthasson.

Mit is tartunk a kezünkben?

A Valancourt antológiáját két fantasztikus szerkesztő, James D. Jenkins és Ryan Cagle állította össze. Az urak 2005-ben alapították meg a kiadót, amely azóta nagy hírnévre tett szert a külföldi horror-irodalom rajongói között. A kiadó alapítói, James és Ryan rengeteg nyelven beszélnek, és az antológiában szereplő számos novella fordítását is ők maguk végezték. A kiadó egyik fő célja, mely a honlapukon is látható, az elfeledett klasszikusok és a méltatlanul kezelt zsánerek népszerűsítése. Ha rápillantunk a Valancourt honlapjára, láthatjuk, hogy a spekulatív irodalom milyen különleges szegmensével foglalkoznak.

A Valancourt által gondozott könyvek közt találunk gótikus, viktoriánus regényeket, LGBT fókuszú irodalmat, horrort és science fiction-t is. Sok magyar olvasó még nem is hallott nem csak hogy ezekről a könyvekről, az “elfeledett nagy klasszikusokról”, de talán még a zsánerekről sem. Érdemes végigböngészni a kiadó könyveit, igazi csemegéket találunk közte.

A sötétség szavai

Az antológia összesen 19 szerző novelláit tartalmazza, valóban a világ minden szegletéből találunk itt történeteket. A magyar kiadást dícséri, hogy egy gyönyörűen szerkesztett, nagyon igényes könyv készült, mindenben törekedtek az eredeti antológiával való hasonlóságra. A lapok széle fekete, a kötetben pedig a novellák mellett számos illusztrációt találunk, ezen kívül pedig a novellák előtt egy-egy rövid bevezetést, a kötet végén pedig a szerzőktől rövid, fényképes leírást olvashatunk. Azt hiszem, tényleg régen jelent meg ennyire igényesen szerkesztett és válogatott antológia a piacon.

A történetek nagyon sokfélék. A sötétség szavai megannyi különböző országból és kontinensről szólalnak meg, mégis azonos nyelven szólnak az olvasóhoz. Az antológia gyönyörű példája annak, hogy a jól megírt horror és weird képes olyan eszköztárral dolgozni, ami valóban univerzális, mindenki számára érthető módon szól az olvasóhoz. Az ősi, elemi érzelmek nyelvén. A félelem, a rettegés, a létbizonytalanság, a kétely mind-mind olyan érzések, melyeket a horror megpendít az olvasóban és ezáltal gondolkodásra sarkall.

Horror ott, olvasó itt

A horror gyökerei a nemzeti irodalom öntudatra ébredéséhez nyúlik vissza. Edgar Allan Poe és Lovecraft folytatták azt a nagyszerű hagyományt, melyet az előttük, 18-19. században élt írók fektettek le. Ahogy a romantika beköszöntött az irodalomban, úgy fordult az alkotók figyelme egyre inkább az érzelmek, a misztikum és az egzotikus témák felé. Hamar előtérbe kerültek az egyes nemzetek saját népmeséi, saját rémtörténetei. De miért is mesélünk arról, amitől rettegünk? Az egyik legismertebb példa a horrorra a Grimm-mesék története. A mesék eredetéről sok teória kering, de talán még mindig nem értjük annyira, mint lehetne. Egy nemrég megjelent német tanulmány szerint elképzelhető, hogy a mesék a 30 éves háború eseményeit dolgozzák fel.

Minden alkotó elevenen táplálkozik abból a környezetből, amit jól ismer és igaz ez a horrorszerzőkre is. Az, hogy ennyire univerzális gondolatok és képek jelennek meg számos különböző ország szerzőjétől jól mutatja a horror univerzalitását – és talán azt is, hogy mennyire hasonló traumákon megyünk keresztül, nem számít az, hogy hol is élünk.

A kötet kapcsán egy utolsó gondolatot érdemes felülvizsgálni, ez pedig a, hogy hogy áll a magyar spekulatív irodalomban a kispróza, és hogy milyen olvasmányélményekre is van igényünk. Angol nyelvterületeken ragyog és virágzik a weird, itthon pedig éppen nemrég vette át az Agave Kiadó a Black Aether gondozását. A külföldi polcok rogyásig vannak nemzetközi írók angolra fordított regényeivel, itthon pedig azon lamentálunk, hogy vajon a túl sok angolról magyarra történő fordítás vajon rosszat tesz-e a hazai szerzők olvasottságának? Az fel sem merül sajnos a legtöbb esetben, hogy esetleg cseh, brazil, vagy ausztrál szerzők műveivel egyáltalán lehetőség lenne magyar fordításban megismerkedni.

Rengeteg jó írónk van, és az olyan kezdeményezéseknek hála, mint a Gabo évről-évre megjelenő, hiánypótló antológiája, a magyar fantasztikus kispróza egyre magasabb színvonalat ér el. Viszont fontos lenne, hogy az olvasók részéről is megszülessen az igény, hogy kisprózát, vagy fantasztikus irodalmat olvassanak.

Zárásként, éppen ezért, ajánlunk néhányat a kedvenc hazai kedvenc novellásköteteinkből:

• Moskát Anita – A hazugság tézisei
• Veres Attila – A valóság helyreállítása
• Roboz Gábor (szerk.) – Légszomj – Kortárs magyar horror- és weirdnovellák

Jó olvasást!