Huhognak a robotállatok – Öt éjjel Freddy pizzázójában kritika
Úgy tűnik egyre több videojáték adaptáció jelenik meg mostanság. Csak az idei évben volt már The Last of Us, Super Mario Brothers, Twisted Metal és persze a Gran Turismo is. Emellett számos olyan készülőfélben lévő filmes projektről hallani, ami ilyen vagy olyan formában, de valamelyik videójátékot fogja majd adaptálni. Ennek a folyamatnak a része az igencsak kultikus státusznak örvendő Five Nights at Freddy’s nevű videójáték filmesadaptáció, ami magyar fordításban Öt éjszaka Freddy pizzázójában jelent meg stílusosan pont halottak napján. Egyébként egy személyes megjegyzés, ez a magyar cím újfent elég borzalmasan hangzik.
Habár bevallom én magával a videójátékkal speciel nem játszottan. Viszont láttam belőle részleteket és különböző paródia videókban is találkoztam már vele. Maga a Freddy egyébként alapvetően egy afféle point egy klikk szerű horrorjáték, ami amellett hogy kellőképpen egyedi még rendkívül hangulatos is. Bár igaz, hogy a horror elemei főként az úgynevezett jumpscarekre épülnek. Illetve sok helyről azt is hallottam, hogy a félelemfaktora az eltöltött játékidő mennyiségével arányosan csökken. Cserébe viszont állítólag jó a története.
Szóval a történet szerint adott egy Mike nevű fiatal férfi, akinek amellett, hogy eléggé félresiklott az élete még bizonyos múltbéli traumái miatt a mentális állapota sem teljesen épp. Ráadásul egy kell, hogy eltartsa kiskorú húgát, így kénytelen kelletlen elvállal egy biztonsági őri munkát egy elhagyatott étteremben. Csakhogy ez a bizonyos étterem szörnyű titkokat rejt. Valamint van benne pár furcsa kinézetű robot állatfigura, akik mondjuk úgy, hogy életre kelnek és mindenféle bizarr dolgot csinálnak. Ennél részletesebben már spoileres lenne belemenni, ám történet maga amúgy érdekes és van benne néhány csavar. Illetve a maga sajátos módján elég beteg az amiről szól.
Természetesen a karakterek, mármint az emberi karakterek nincsenek nagyon túlgondolva. A főszereplő Mike, akit az Éhezők Viadalából ismert Josh Hutherson egy teljesen sablonos hányatatott sorsú lecsúszott kisember, aki igyekszik mindentől megvédeni a húgát. Változó eredménnyel. Habár tény, hogy legalább a kislány Abby karaktere legalább nem idegesítő, de nem is annyira cuki. Mellettük van még egy titokzatos rendőrnő, Abby bébiszittere meg pár helyi huligán, de természetesen igazából mindenki a címszereplő Freddy-re és társaira kíváncsi.
Az mindenképpen a film javára írható, hogy ezeket az állatfigurákat, amik egyébként egyfajta motorizált bábok ténylegesen megépítették. Ráadásul az a Hensons Company készítette őket, akik például a Sötét Kristályt is csinálták. Az már persze más kérdés, hogy ezek az állatfigurák egyáltalán nem félelmetesen, habár igaz ha csak úgy a semmiből előbukkannának az bárkit megijesztene. A kvázi életre kelésük mögötti magyarázat pedig legalább annyira bugyuta, mint amennyire egyébként hátborzongató is.
Ugyanakkor a film legnagyobb hibája, hogy nem igazán tudja, hogy pontosan mi is akar lenni. Horrorként egyáltalán nem működik, habár azt azért meg kell hagyni, hogy van pár hidegrázós része. Misztikus thrillerként szintén nem igazán állja meg a helyét. Emellett a film tónusa és atmoszférája sem teljesen egységes. Meg bár nincs így kimondva, de a cselekmény feltehetően valamikor a 90-es, kora 2000-es években játszódik. Szóval se okos telefon, se internet és társai. Ráadásul van egy pár igen súlyos logikai baki is benne, vagy legalábbis helyenként hagyni némi kivetnivalót maga után.
VÉGSZÓ
Igazából a Freddy egy tipikus egynek elmegy magát horrornak beállítani kívánó film, ami legfeljebb csak a jellegzetes robotállatok miatt lehet emlékezetes. Ám, hogy hogy az istenbe akarnak majd ebből egy trilógiát csinálni az az igazi rejtély.