Mi lenne ha a világ legnagyobb nyomozója, a köpenyes keresztes, a sötét lovag végül alulmaradna a sorssal és a lehetetlen esélyekkel, na meg a brutális túlerővel szemben. Képzeljünk el egy világot az utánozhatatlan Bruce Wayne nélkül. Egy világot, ahol Gotham legfőbb védelmezője elesik és a szövetségeseinek, a tanítványainak muszáj felnőniük a feladathoz, hogy a bűn által marcangolt nagyvárost rendbe tegyék. Nos, a Gotham Knights pontosan ezt a szituációt vázolja elénk.

Ahogy az már a bevezetőben elhangzott, a Gotham Knights azzal kezdődik, hogy a Batman páncéljában feszítő Bruce Wayne egy epikus küzdelemben alulmarad egykori mesterével, Ra’s al Ghullal szemben, mellyel együtt a Batcave is. Bruce önként fogadott családja pedig a Belfry nevezetű felhőkarcolóba kényszerül, hogy ott dolgozzák fel a város védelmezőjének a halálát és összeszedve magukat, átvegyék helyét, a jó öreg Alfred vigyázó felügyelete alatt. Szerencsére nem csak világ legkülönösebb inasára, hanem egymásra is számíthatnak. Ugyanis a Gotham Knightsban nem is egy, hanem négy főszereplővel ajándékoznak meg minket. Batman négy legfőbb mentoráltja alkotja Gotham új lovagrendjét.

Ők volnának az első tanítvány, Dick Grayson, aki már Nightwing néven fut. Az utód, a tragikus sorsra jutó, majd a halál markából visszatérő Jason Todd, vagyis Red Hood. A legifjabb ifjú titán, Tim Drake, vagyis az aktuális Robin (a játék univerzumában Damian Wayne nincs – még – a porondon). Végül, de nem utolsó sorban pedig szerepet kap Gotham Knightsban szintén már megboldogult Jim Gordon lánya, Barbara, Batgirl szerepében. Ők négyen kell, hogy felgöngyöljék azt az ügyet, ami a város puszta létét fenyegeti és aminek felkutatásába Bruce élete is került. MIndezt együttes erővel, egymást támogatva kell megtenniük, ami nem csak üres lózung, ugyanis a WB Games mindegyiküknek teljesen eltérő képességeket és harcstílust adott, ráadásul nagyon erősen utalnak a co-op játék előnyeire is. De ezekről kicsit később még szó esik.

A történet amúgy elemeiben ismerős lehet a bőregér képregényes kalandjai iránt rajongóknak, de szerencsére a WBG Montréal úgy döntött, hogy egy egyedi történetet rittyent inkább. És azt kell, hogy mondjam sikerült megugrani a feladatot. Persze azt nem kell várni, hogy a legnagyobb Batman szériák babérjaira tör, de szinte minden meg van benne, amit elvárhatunk. Az alap egy borzasztó, a város legmélyebb bugyraitól, a legmagasabb tornyaiig terjedő, több száz éves összeesküvés, ami Gotham puszta létét fenyegeti. Ezt támogatja meg egy rakás ismert és kevésbé ismert karakter a törvény mindkét oldaláról. Vannak jól megrendezett fordulatok, izgalmas események, ráadásul az egyes karakterek személyes indíttatásaiba is betekintést nyerhetünk. Szóval összességében nem lesz okunk panaszkodni.

A pár sorral feljebb említett személyes vonalak egyébként a kedvenceim, mert ezzel némi betekintést nyerhetünk a különböző hőspalánták páncél alatti lényébe is, ami nagyon jót tesz a játéknak. A fiatalok nem csak önmagukban próbálják feldolgozni Bruce elvesztését és múltjuk sebeit, hanem egymást is igyekeznek támogatni, na meg természetesen a jó öreg Alfred is ott lesz nekik morális támaszként. Többnyire a történet ezen elemeit a Belfry-ba, küldetések közt visszatérve nyithatjuk meg. Az ötlet egyébként zseniális, egy baj van vele…hogy kevés. Egész egyszerűen nem kapunk annyi karakter interakciót, hogy kötődni tudjunk a hőseinkhez, vagy valamiféle karakterfejlődést, karakterívet véljünk felfedezni. Pedig amúgy nagyon jót tett volna az egész sztorinak, ha egy kicsit jobban ráépít arra az elemre, hogy denevér família hogyan kovácsolódik össze a családfő kiesésével. Az írói képesség látszólag pedig adott volt…csak valahogy nem akartak ebbe munkát fektetni. Nagyon nagy kár.

Ha pedig szóba került, szeretném ebből az irányból indítani a játékmenet elemzését is. Mert sajnos ezt a csapatszellemet ott még annyira sem kapjuk meg. Hacsak nem vagyunk hajlandóak másokkal összeállni, akkor csapat ide vagy oda, egy szál magunkban fogjuk végigvinni. És habár kedvünkre váltogathatunk a négy hős között minden alkalommal amikor visszatérünk a Belfry-ba, de együtt soha nem fogjuk látni őket. Holott szerintem pont ez lenne a lényege az egész játéknak. Értem én, hogy a co-op módot kell erőltetni, de még ott sem működik, mert egész egyszerűen egy NPC sem veszi tudomásul személy szerint, vagy csoportosan a karaktereinket. Még a co-op verzióban is csak olyan mintha egyetlen emberhez beszélnének. A teljes abszurditás pedig ott fedezhető fel, ha mondjuk egyik karakterrel elgyapáljuk mondjuk Pingvint, majd két küldetéssel később egy másikkal megmentjük…akinek szemére veti, hogy legutóbb mi történt. Nagyon illúzióromboló.

Ennél csak jobb megoldás lett volna, de úgy fest a Warner Brothers Games nem akart ezzel foglalkozni. Pedig fényéveket javítana a játékélményen és az immerzión ha legalább lenne néhány olyan átvezető, ahol a négy karakter együtt szerepel, ha lettek volna küldetések ahol, ha mást nem, a többiek, mint NPC-k segítenek, mondjuk a boss harcoknál, vagy ha bónuszként legalább behívhatjuk őket a bunyóba erősítésnek. Láttunk már ezer játékot ahol működik a csapatmunka NPC-kkel is. Borzasztó nagy kihagyott ziccer, ami nem másból, mint lustaságból ered. Szintén kihagyott ziccernek érzem, hogy habár lényegében egy Batman játékról van szó, az igazi nyomozósdi kimaradt a játékból. Van néhány nagyon felvizezett, “nyomkeresős” és összekapcsolós puzzle, egy-egy küldetésben…de azt inkább ne számoljuk ide. Nem tudom elképzelni, miért döntöttek úgy, hogy nem építenek erre az elemre…sem. Pedig talán ez pont olyasmi lehetett volna, amivel a Gotham Knights kitűnhetett volna a tucat gyepálós szerepjátékok közül.

Hogy ne csak negatívumokról beszéljünk, van azonban egy dolog, amit nagyon sikerült eltalálni. Ez nem más, mint maga a harcrendszer, ami bár kimondottan egyszerű, de pont annyira szórakoztató, látványos és pörgős, hogy simán el is viszi a teljes játékot a hátán. Van közelharci és távolsági támadásunk, mindkettőnek van erős változata, ha hosszan nyomva tartjuk a gombot, meg lehet ragadni ellenfeleket, vannak “adrenalin”…bocsánat, momentum képességeink is, amiket a megfelelő pillanatban ellőhetünk, használhatunk kütyüket és végszükség esetén füstgránátot hajítva kereket oldhatunk. Szóval van minden, mi kell. A harcrendszer könnyen kitanulható, szórakoztató, de az egyre erősödő és egyre komolyabb számban érkező ellenfelek miatt a játék végéig kihívást tud nyújtani. Igazán jónak lenni pedig csak baromi sokat gyakorolva lehet.

Persze nem csak gyepa partit csapva érvényesülhetünk, hiszen ha a játékos nagyon akarja, akár lopakodni is lehet, ami valljuk be, egy Batman játékban annyira nem meglepő. A magam részéről én kifejezetten preferálom a sunnyogós megoldásokat, így igyekeztem, ameddig csak lehetett, minden szituációt így indítani. Persze az esetek jó részében, előbb-utóbb kinyit a buktagyár és kénytelenek vagyunk zajt csapni. De addig is egész buli a lámpaoszlopokról, vízköpőkről, háztetők pereméről, a kütyüinket, vagy épp a meglepetés erejét kihasználni, módszeresen, egyesével kiiktatni a bűnözőket. Szerencsére a rendszer pedig maximálisan támogatja is az ilyen játékstílust, mert mind az irányítás, mind a játékmechanikák tökéletesen megágyaznak neki. Ha eddig olyan karakterrel nyomulunk, akinek ilyen stílusú képességei vannak, akkor egyenesen álom tud lenni a lopakodás.

Ha már itt tartunk, akkor mindjárt menjünk is bele a képességek kérdéskörébe. A Gotham Knights, a mai tereket követve természetesen amolyan light-RPG formában tolja. Ennek első és legfontosabb eleme az skillfa, mely három szegmensből áll és minden karakter esetében teljesen egyedi képességeket tartalmaz, a személyiségüknek, stílusuknak megfelelően. Így hát a csapat vezérkutyájának tekinthető Nightwing főként az akrobatikus és intelligens megoldásokra fog fókuszálni, a banda kemény fiúja Red Hood értelemszerűen a hatalmas pofonok és a lőfegyverek mestere, Batgirl főként a intelligenciája és hekkertudása révén fog az árnyékban meglapulva borsot törni az ellen orra alá, míg Robin a kütyük és a lopakodás mestere. Mindannyiukhoz tartozik egy negyedik, úgynevezett “Knighthood” skillfa is, ahol speciális passzív, vagy harc közben aktiválható aktív képességekkel gazdagodhatunk.

Természetesen itt nem állnak meg a szerepjátékos elemek. Hogyan is lehetne egy 2022-es játék esetében. A képességeken túl természetesen kedvünkre öltöztethetjük hőseinket. Folyamatosan gyűjthetünk különböző, és persze egyre erősebb páncélokat, amiket aztán kedvünkre testre is szabhatunk színsémákkal és modokkal. Ugyanez a helyzet a közelharci és a távolsági fegyverekkel is, természetesen. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor a Gotham utcáin begyűjtött tervrajzok alapján craftolhatunk is bármit, amihez a nyersanyagot szintén a küldetések során zsebelhetjük be. Természeten minden cuccnak van egy saját szintje és egy ritkasági kategóriája, amik meghatározzák az aktív és passzív képességeiket. Semmi olyan, amit ne láttunk volna már, ami egyszerre pozitívum és negatívum is. Az egyetlen hasfájásom, hogy olyan gyakran jön és olyan sok új cucc, hogy egy idő után az egész rendszer káoszba fullad.

Ugyanilyen kaotikus volt számomra a Gothamben fellelhető mellékküldetések rendszere. Akárhányszor kimegyünk a városba, nem csak az aktuális sztorimissziónak vághatunk neki (szép is lenne), hanem egy rakás mellékküldetésnek is. Ezeket pedig érdemes is letudni, hiszen minden fejlesztéshez szükséges cuccot ezek során tudunk legkönnyebben begyűjteni, na meg persze itt tudunk legkönnyebben XP-t gyűjteni. A jó hír, hogy Gotham bandái nem nyugszanak, akárhányszor is verjük laposra a tagjaikat, minden este visszatérnek és újra…elkövetik ugyanazt a bűnt. Ugyanis a fent említett mellékküldetések, bár alapvetően szórakoztatóak, de pár órányi játék után teljes unalomba fulladnak, mert ugyanazt csináljuk újra és újra…és ugye a Far Cry 3 óta minden gamer tudja, hogy az az őrület jele. Cserébe viszont kapunk összesen három komolyabb „mellékes” ügyet, három jól ismert Batman gonosszal a főszerepben – Harley Quinn, Mr. Freeze és Clayface. Ezek több küldetésen átívelő sztorik, melyeknek a célja persze elfogni az adott gaztevőt. Kár, hogy ezekből ilyen kevés jutott, mert talán a legszórakoztatóbbak az egész játékban.

Technológiai téren a játék megjelenésekor nagyon nem volt a topon. A konzolokon 30 FPS-re limitál képfrissítés pár FPS-sznobnak már önmagában égbekiáltó bűn volt, de a Gotham Knights képes volt még arra is, hogy rendre ez alá is bezuhanjon. A bugokról és egyéb macerákról nem is beszélve. A jó hír az, hogy mára ezt már teljesen kijavították, a Gotham Knights többnyire stabilan fut, bár továbbra is 30 FPS mellett. Cserébe viszont Gotham összességében gyönyörűen fest Tökéletesek a fény-árnyék effektek, az esőtől csillogó utcák és a főbb karaktermodellek is, csak az ellenfelek fizismikáinak változatosságára lehet panaszunk. A bugok is egész jól eltűntek, ami viszont megmaradt az tud elég bosszantó lenni. Nem frissítenek be a küldetések, falba olvadnak karakterek (akikkel el kellene bánnod, vagy beszélned kellene), beakadnak hangok, vagy éppen a zene. Ezeket egy újratöltés megoldja, de azért kellemetlenek, na.

A Gotham Knights mindent egybevetve egy kellően élvezhető játék, sőt kifejezetten jól lehet szórakozni vele hála a pazar harcrendszernek ami nagyon sokáig, nagyon nagy mértékben tudja ellensúlyozni a játék összes negatívumát. Ezek mellett Gotham utcáit róni, vagy felettük ugrálni is hatalmas élmény. Ugyanakkor az egész játék egy hatalmas kihagyott ziccer, amiről süt, hogy nem fektettek bele elég energiát, vagy nem kaptak rá elég időt. Mert az alapok mind le vannak fektetve, aztán egyikre sem sikerül végül maradandót építeni. A négy igazságosztó kalandja nem ad ki egy rossz játékot alapvetően, de hogy a végigjátszása után nem fogunk sokat gondolni rá, az is biztos.