A világvége még soha nem volt ennyire szórakoztató – Fallout 1. évad kritika
Ha tíz-húsz évvel ezelőtt egy hollywoodi stúdió bejelentette, hogy egy népszerű videojáték alapján filmadaptációt készít, a játékosok szinte biztosra vehették, hogy a végeredmény a legjobb esetben is méltatlan lesz az eredetihez, a legrosszabb esetben pedig egyenesen vállalhatatlan. Az elmúlt években viszont megfordulni látszik ez a trend, és egymás után jelennek meg a jobbnál jobb filmes és sorozatos feldolgozások: gondoljunk csak az HBO díjnyertes sorozatára, a The Last of Us-ra, vagy az olyan animációs Netflix-szériákra, mint a Castlevania, az Arcane, vagy a Cyberpunk Edgerunners.
Így amikor az Amazon bejelentette, hogy sorozatot készít minden idők egyik legnépszerűbb szerepjátéka, a Fallout alapján, a showrunnerek pedig a Westworld-öt összehozó Jonathan Nolan és Lisa Joy lesznek, sokan eleve sikernek könyvelték el a projektet. Most végre eljött a premier napja, a nézők és a rajongók pedig eldönthetik, hogy a Fallout sorozat a sikeres, vagy a félresikerült adaptációk sorát fogja gazdagítani.
Miután 2077-ben kitört a Nagy Háború, és a világ vezető hatalmai bevetették a teljes nukleáris arzenáljukat, egyetlen nap leforgása alatt az egész Föld egy radioaktív pusztasággá vált. Az addig ismert emberi civilizáció megszűnt létezni, és csak a földbe vájt atombiztos bunkerekben, az úgynevezett Menedékekben maradt fenn. Történetünk főszereplője, Lucy MacLean (Ella Purnell) is egy ilyen Menedék lakója, és az élete nem is lehetne gondtalanabb. Azonban ez nem sokáig marad így, ugyanis fosztogatók törnek be a Menedékbe, és magukkal viszik az édesapját, Hanket (Kyle MacLachlan).
Lucy vakmerő döntésre szánja el magát: elhagyja a biztonságot otthonát, és a fosztogatók után megy a felszínre, ahol ki tudja, milyen borzalmak várnak rá. Utazása során számos érdekes és veszélyes alak keresztezi az útját, például Maximus (Aaron Moten), az Acél Testvériségének lovagjelöltje, illetve egy fejvadász, a Ghoul (Walton Goggins), kinek a múltját homály fedi. Közben Lucy akaratán kívül egy olyan hajszába keveredik bele, ami az egész Pusztaság sorsát eldöntheti.
A Fallout-játékok kedvelőjeként én is kíváncsian vártam az Amazon sorozatának bemutatóját, bár az igazat megvallva volt bennem nem kevés kétség is. Na nem a látvány miatt, elvégre a világ egyik leggazdagabb cége biztos nem fog spórolni ezen a téren. Az aggodalmam viszont pontosan ebből eredt, hogy a világ egyik leggazdagabb cége készíti a Fallout adaptációját. Akik ismerik az alapanyagot, azok számára egyértelmű, hogy a játékok egyik fő üzenete éppen az, hogy a korlátok nélküli kapitalizmus beláthatatlan károkat, jelen esetben az egész világ pusztulását is okozhatja.
Egy sok százmilliárd dollárt érő cégtől finoman szólva is ironikus lenne egy ilyen üzenet, azt viszont egyetlen rajongó sem szeretné, hogy a kedvenc posztapokaliptikus világa egy színes-szagos, de belül üres, vagy képmutató feldolgozást kapjon. Szerencsére Jonathan Nolan és Lisa Joy összességében sikerrel vették ezeket az akadályokat, bár egy-két megoldás azért így is hagy kívánnivalót maga után.
Kezdjük azzal, amit biztosan nem érhet panasz, ez pedig a látvány. A helyszínek, a jelmezek, a kellékek és a különböző szörnyetegek egy az egyben úgy néznek ki, mintha a játékokból emelték volna át őket, minden aprólékos műgonddal lett megalkotva. Ugyanez elmondható a tűzpárbajokról is, amik remekül megidézik a játékok már-már abszurdba hajló brutalitását. A franchise védjegyének számító morbid, fekete humor szintén jelen van, továbbá jó volt látni, hogy a forgatókönyvírók nem csak az „ágyútöltelék” epizódszereplőkkel, hanem a főszereplőkkel sem bánnak kesztyűs kézzel. Az ’50-es évekből válogatott zenék pedig egyenesen fenomenálisak, és tökéletesen megteremtik a kellő hangulatot (és egy kissé kárpótolnak is a Ramin Djawadi által jegyzett soundtrackért, ami ugyan hozza a kötelezőt, de semmi többet). A kapitalizmus kritikája sem maradt ki a sorozatból, de persze ettől még ne számítson arra senki, hogy Jeff Bezos megvilágosodik, és jótékony célokra ajánlja fel a vagyonát.
A Fallout-univerzumban kevésbé járatos nézőknek esetleg zavaró lehet, a sorozat nem magyaráz meg mindent a világ működésével kapcsolatban. Persze hagyni kell teret a képzeletnek is, és az sem hiányzik senkinek, hogy az epizódok tele legyenek expozíciókkal, de akik nincsenek legalább alapvető szinten tisztában a világgal és az azt benépesítő frakciókkal, azok egy kicsit elveszettnek érezhetik magukat. Ami viszont még szakavatatlan szemmel is zavaró lehet, hogy a szereplők minden különösebb gond nélkül tesznek meg elég jelentős földrajzi távolságokat két vágás között. Mintha csak a játékok „fast travel” rendszerét használnák. Továbbá az első évadba jutott pár „deus ex machina” pillanat is, amikor egy probléma a semmiből megoldódik, vagy egy szereplő pont jókor van jó helyen.
A casting szintén remekül sikerült. Ella Purnell jól játssza a naiv Menedéklakó Lucyt, akit a végtelen jószándéka és segíteni akarása egyre rosszabb helyzetekbe sodorja, mégis képes megőrizni az optimizmusát. Az ő karaktere adja a történet egyik fő kérdését: hogy képes egy szilárd erkölcsi iránytűvel rendelkező ember boldogulni egy olyan világban, ahol minden törvény és szabály értelmét vesztette? A Walton Goggins által életre keltett Ghoul mindenben a szöges ellentéte Lucynak: egy cinikus opportunista, aki habozás nélkül kihasznál másokat, és hidegvérrel meggyilkol bárkit, aki az útjába mer állni. De ahogy jobban megismerjük őt, megértjük, hogy miért is vált olyanná, amilyen. Maximus valahol a kettejük között helyezkedik el: Aaron Moten hihetően alakítja a vívódó lovagjelöltet, aki mindent megtenne a társai és a világ elismeréséért, de mélyen legbelül tudja, hogy a módszerek, amivel mindezt el akarja érni, nem helyesek. De igazából bármelyik mellék- vagy epizódszereplőt kiemelhetném, mert kiválóan visszaadják a játékok világát benépesítő színes, különös, vagy egyenesen őrült figurákat.
Mindent összevetve méltó adaptáció lett a Fallout, ami a rajongók mellett a laikus közönségnek a tetszését is el fogja nyerni. A hírek szerint az Amazon már be is rendelte a második évadot, szóval remélhetőleg nem most kalandoztunk utoljára Kalifornia radioaktív vidékén. Már csak abban kell bíznunk, hogy a készítők korrigálják az első évad hibáit és hiányosságait, és akkor minden esély megvan arra, hogy a Falloutból a valaha készült egyik legjobb videojáték-feldolgozás legyen.
A sorozat megtekinthető a Prime Videon.