Van egy foglalkozás a filmiparban, melynek tagjai rendszeresen vásárra viszik bőrüket a szórakoztatás kedvéért, a babérokat mégis azok a színészek aratják le, akiket a veszélyes jelentekben helyettesítenek. A kaszkadőr (The Fall Guy) című film ennek a mesterségnek a rejtelmeibe enged betekintést, felemás eredménnyel.

Bár a számítógépes technika és a mesterséges intelligencia rengeteget fejlődött az utóbbi évtizedekben, mégsem volt képes teljes egészében kiszorítani a kaszkadőrök munkáját a forgatásokról. A realisztikus látvány érdekében sok rendező dönt úgy, hogy egy veszélyes jelenetet valódi, hús-vér emberekkel forgatnak le. Ráadásul akad nem egy színész – aki akár küzdősportos háttere miatt – ezeket a jeleneteket is maga végzi, gondoljunk csak Jackie Chanre, Tom Cruise-ra vagy Jean-Claude Van Damme-ra. A legtöbb esetben azonban nem ez a helyzet. A produkciók még viszonylag kis rizikó mellett is inkább a kaszkadőr munkáját választják, hisz nem engedhetik meg maguknak, hogy sztárjuk esetleges lábadozása miatt késlekedjenek a munkálatok.

Miközben pedig a kaszkadőr akár életveszélyes jelenetekben helyettesíti mindenki kedvencét, addig megítélése kettős. A kaszkadőrmutatványokat az Akadémia nem kezeli együtt a kimagasló színészi, technikai vagy írói bravúrokkal, és miközben az Oscarra különböző kvótarendszerekkel kívánnak egyenlőséget hozni, a legjobb kaszkadőr aranyszobrocskája Oscar-kategória még mindig nincsen sehol.

Ennek a szakmának a megbecsültségén kíván változtatni David Leitch a kaszkadőrből lett direktor új filmjével. A kaszkadőr a ’80-as években készült TV-széria, a The Fall Guy alapján készült, a főszerepekben viszont korunk két csillagát Ryan Goslingot és Emily Bluntot láthatjuk. Úgy is mondhatnánk, hogy összeállt az igazi Barbenheimer és minden adott egy izgalmas akciófilmhez.
A történet szerint Colt Seavers (Ryan Gosling) Hollywood legkeresettebb és legprofibb kaszkadőre, aki az egyik legnagyobb ikont Tom Rydert (Aaron Taylor-Johnson) helyettesíti. Számos nyaktörő jelenetben dolgozott együtt a tehetséges feltörekvő operatőrnővel, Jody Morenoval (Emily Blunt). Egy forgatási baleset során azonban Colt súlyosan megsérül, és távol kerül a filmipartól. Egy napon azonban újra meghívást kap egy készülő szuperprodukcióba, melynek rendezője nem más, mint Jody Moreno. Colt belevág a kalandba ám nem is sejti, hogy rövidesen szövevényes bűnügyi történet fővádlottjává válik.

A kaszkadőr bizony nem fukarkodik akciójelenetekben, pörgős szekvenciákban, ám ezek többsége valójában nem építi a cselekményt és a karaktereket sem mélyíti el igazán. A főhősökről a film végén éppen ugyanannyit tudunk, mint a történet elején. Persze senki nem várja el, hogy shakespeare-i karakterépítést lássunk egy akciófilmben, ám a történet romantikus oldalának igenis része lehetne a jellemfejlődés. Ehelyett azonban olyan erőltetett, izzadtságszagú poénokat kapunk, amik már a rendező előző filmjében, a Gyilkos járatban sem álltak túl jól a darabnak. A legtöbb elsütött viccen nem tudunk igazán nevetni és a filmnek sokkal jobban áll, amikor végre rákapcsol az akciódömpingre.

Mert az akció bizony bőven működik, még akkor is, ha közben túl sokat csendül fel a Kiss slágere, az I Was Made for Loving You vagy egyéb slágerek például az AC/DC-től. Emily Blunt és Ryan Gosling között tökéletesen működik a kémia. Érdekes, hogy Gosling korábban a Drive című filmben már alakított autóskaszkadőrt, de a szótlan szociopata után kifejezetten üdítő a laza rock/roll arc bőrében is. Bluntról szintén csak pozitívumot lehet elmondani, bár nem kapja meg a filmben az őt megillető játékidőt. Aaron Taylor-Johnson ez alkalommal is ripacskodik egy jót a felfuvalkodott hollywoodi filmcsillag Tom Ryder szerepében, de mostani karaktere határozottan jobban áll neki, mint korábban a Gyilkos járatban.

Az biztos, hogy A kaszkadőrben nem lehet panaszunk a mutatványok koreografálására. Ezekben a jelenetekben mutatkozik meg Leitch igazi tehetsége, vagyis a veszélyes, vagy annak látszó jelenetek magabiztos, hadvezéri vezénylése. Mindemellett viszont sajnos nagyon érződik, hogy Leitch még mindig inkább kaszkadőr-koordinátornak illetve second-unit direktornak lenne alkalmas. Senki nem vár összetett szerzői víziót és a „visionary director” címke mára szintén komolytalanná vált. Ugyanakkor mégis érdemes összehasonlítani Leitch filmjeinek történetvezetését a ’80-as, ’90-es évek akció-klasszikusaival mint a Terminator vagy a Predator-filmek. Nincs üres járat, minden egyes egysoros, minden kis mozzanat a történet előmozdítását szolgálja.

A film nem titkoltan azzal a céllal készült, hogy rendbe tegye a kaszkadőrök megbecsültséget és a szórakoztató-faktor mellett elgondolkodtassa közönségét. Amíg a néző kényelmesen hátradőlve popcornt és nachost zabálva, kólát szürcsölve élvezi a mozit, addig bizony sokaknak mindez életveszélyes, kemény munka. És ez önagában elvitte volna a filmet hátán, mindenféle bárgyú, bűnügyi szál és felesleges humorizálás nélkül is. A film emellett felmutat olyan problémákat is, mint például a közelmúltban komoly botrányokat, adatvédelmi kérdéseket és sztrájkokat kiváltó A.I. használat vagy a film szereplőinek arcszkennelése. Ezek azonban csak felvillantott adalékok egy közönséges popcorn moziban, semmint valódi probléma felvetések.

A kaszkadőrnek ugyanakkor mégis van egy abszolút szerethető, laza stílusa, ami miatt mégsem lehet ellenszenvvel viseltetni iránta. Erről persze nagyon nagyrészt a fentebb említett színészpáros tehet, de az operatőri munka, az akciójelenetek vagy a bemutatott kamufilmek is bőven tartogatnak nyalánkságokat a kikapcsolódásra vágyó nézőknek. Jobb film híján jó szórakozás lehet pároknak is, ám A kaszkadőr mégis inkább a férfiközönséget célozza meg. Ám nem A kaszkadőr lesz az a film, melynek megnézése után az Amerikai Filmakadémia tagjai úgy döntenek, hogy azon nyomban létre kell hozniuk a mesterség kiválóságainak járó kategóriát. A filmes munka hőseinek valódi elismerése még várat magára.