Évek óta dédelgetett tervem valósul most meg előttetek kedves Olvasók. Szinte a Kritizátor létrejöttével egyidős egy olyan cikksorozat gondolata, amiben olyan sorozatokról, filmekről írok, amik gyerekkorom kedvencei voltak. Ezúttal most a régi, klasszikus rajzolt, animált történetekre gondolok. Ezek a kétezres évek első és második felében mentek olyan csatornákon, mint a Minimax, a Fox Kids, a Jetix vagy a korai RTL Klubon futó Kölyökklub és talán még a TV2-n is futott pár ilyen sorozat. Főleg azért ezeket a csatornákat említettem, mert nálunk nem volt például Cartoon Network. A későbbi cikkekben viszont oda is eljutunk.

Ezeken és más csatornákon amikor gyerek voltam olyan történeteket láttam, amik örökre meghatározták azt, aki jelenleg vagyok. Hogy fokozzam az érdeklődést, idővel nem csak a szerkesztőség, hanem a Ti kedvenceiteket is beemelném a cikksorozatba, ami mától számítva egy évig fog futni. Vannak terveim, hogy hogyan és milyen formában térek vissza, de ez még tervezés és szervezés alatt van. Vegyetek magatokhoz egy számotokra kellemes rágcsát, és tartsatok velem ezen a tizenkét hónapon át tartó utazásban!

Mielőtt belekezdenék a TOP 10 kedvenc rajzfilm sorozatom első ötösébe, adnék egy rövidebb áttekintőt a gyerekkoromról. Kicsiként imádtam rajzolni, ami kezdetben csak a kriksz-kraksz mintákat jelentette, de van egy olyan blokk a tulajdonomban, amit talán öt évesként díszítettem ki egy virággal. Falusi gyerekként a természet, az állatok és a növények szerves részét képezték mindennapjaimnak, mivel a rokonságban többen is mezőgazdasággal foglalkoztak. Ezek a tapasztalatok, élmények kezdetben a Magyar népmesékben öltöttek testet. Mert ugyan ki ne szeretné a kultúránkhoz ezer szállal kötődő történeteket? Az elmúlt pár hétben többször is eszembe jutott, amikor szereplési vágytól túlfűtve, óvodásként szavaltam kívülről Király Kis Miklós történetét. Később pedig a legkülönfélébb alkotások által pedig még újabb ingerek értek, hogy eljussak ahhoz a fantasy és sci-fi rajongó felnőtt gyermekhez aki most, a harmadik X küszöbén vagyok.

Magyar népmesék (1980-2012)

Ilyen-olyan komáim! Mégis mivel kezdhetném a felsorolást, ha nem egy több generáción átívelő mesével. Komoly összegben mernék fogadni arra, hogy országunkban nemhogy a dédimamák és dédipapák, de a legifjabb gyermekek is ismernem minimum három olyan népmesét, ami a Mikulás Ferenc producer és Jankovics Marcell szakértő, rendező keze alól került ki. A legkisebb legény útnak indul, a különféle misztikus lovak segítenek a bajban, miközben a főhős megkapja a király lányát és a fele királyságát. Több évtizede létező és mégis érdekes mesék ezek, amik annyira kultúránk szerves részét képezik, hogy ennyi idő után sem fakultak.

Franklin (2001-2006)

A kis teknős, aki tud kettesével számolni és még a cipőfűzőjét. Hány, de hány olyan kedves történet jut eszünkbe, amikor meghalljuk Seszták Szabolcs páncélosának kedves, szívmelengető hangját. Az megvan amúgy, hogy kedvenc hüllőnk eredetileg francia nyelvterületről került a képernyőinkre? Ismeretterjesztő széria révén már ekkor elkezdett érdekelni a természet és a benne élő növények, állatok világa. A szüleimnek innen is köszönöm, hogy pöttömként kaptam tőlük egy Franklin plüsst, amit biztos előkeresek a közeljövőben.

A varázslatos iskolabusz (2000-es évek első fele)

Kisiskolásként szintén ismeretterjesztő sorozat jellege miatt keltette fel az érdeklődésem, a magyar fordításban csak Miss Mitziként ismert osztályfőnök, és osztályának kalandjai. Az ötvenkét epizódon átívelő cselekmény során járhattunk az űrben, az emberi testben, lényegében bárhol. Akkoriban ezek a tudományok számos területéről származó ismeretek rendkívül érdekesek és fontosak is voltak. Itt is feltűnt Franklin magyar hangja, ugyanis Szabolcs a „ma se kellett volna felkelnem” szállóigéjéről ismert Arnoldot szinkronizálta. Bár már az oktatás messze nem olyan, mint régen volt, de szerintem bármelyikünk hajlandó lenne újra beülni az iskolapadba egy ilyen osztállyal.

Pokémon (2000-es évek első fele)

Nagyon nehéz röviden beszélni a Pokémonról, mivel a nyolc éve indult Pokémon GO által újra reneszánszát éli. Ez a történet a monjaival és Japán misztikusságával átitatva egy olyan monumentális média franchise, amit a videojátékokon át, az élőszereplős filmig, számtalan különféle médiumot magába foglal. Jó is visszagondolni arra, hogy Misty, Ash és Brock hány különféle zsebszörnnyel találkozik útja során és hogyan mentik ki egymást a legváltozatosabb kalamajkákból. Pikachu sokunk kedvenc elektromos egerévé vált, de ha több helyem lenne, biztos még több lényt fel tudnék sorolni.

Yu-Gi-Oh! (2003)

Takashi Kazuki által illusztrált és írt japán mangából nőtte ki magát egy kétszázhuszonnégy részes animévé a Yu-Gi-Oh!, ami nemcsak elképesztő történetével, szörnyeivel és szereplőivel, hanem a valóban gyűjtögethető kártyáival hódította meg a gyerekeket. A chips gyártók fémből készült tazo-kat gyártottak, és minden a villámos hajú kis srácról és a Háromfejű kék szemű hósárkányról szólt. Ez volt talán az első olyan sorozat a kétezres évek első felében, ami nem csak sokunkat érdekelt, hanem egyfajta stratégiai, sokkal rétegeltebb gondolkodásra is ösztönzött minket. Az, hogy ehhez egy egyiptomi körítést kaptunk pedig csak még egzotikusabbá és izgalmasabbá tette a sorit.

Nektek mik voltak gyerekkorotokban a kedvenc sorozataitok? És miért pont azokat szerettétek? Beszélgessünk erről ennek a bejegyzésnek a facebook posztja alatt, a kommentszekcióban.