Ígéretemhez hűen folytatom a Gyerekkorunk kedvenc meséi cikksorozatomat. Az utóbbi, közel két hónapban ugyanis olyan jótékony hatással van a mindennapjaimra a nosztalgia, hogy idén gyereknap során úgy döntöttem, elindítom ezt a több éve érlelgetett ötletemet. Az, hogy jelenleg kik vagyunk, ugyanis főleg a gyerekkorunkban gyökerezik. Az akkori élmények, történetek és konkrétan minden, ami akkor történt velünk alkotják azt, akik a jelenben vagyunk. Ezúttal újabb öt kedvencemet hoztam el, hogy a következő hónap utolsó vasárnapján már áttérjek kollégáim kedvenceire.

Digimon (2001-????)

A Yu-Gi-Oh! és a Pokémon különféle képzeletbeli lényei mellé még beköszöntött a Digimon is, amivel immár három olyan sorozatban tűntek fel olyan kreatúrák, amik gyerekkorom szerves részei voltak. Bár ahogy kerestem, hogy melyik évad volt az utolsó, amit láttam elvesztem, de arra emlékszem, hogy Yugi kalandjaival együtt ezt az animét is néztem a német RTL II-n. És bár egy szót sem értettem belőle, de lenyűgöztek azok az elképesztő lények, amiket láttam. Kezdetben még csak külön, saját maguk fejlődtek a jól ismert digitális evolúció során, aztán a folytatásokban már a gazdáikkal együtt változtak át. Egy szó, mint száz, szerintem sokan örülnénk mi is egy ilyen társnak.

Andy, a vagány (2001-2007)

Ugyan nem lehet egyértelműen kijelenteni, de elég nagy a valószínűsége hogy Andy is közrejátszott abban, hogy szinte mindig én voltam az osztály bohóca. Olyan csínyeket tört ismerősei és barátai orra alá, amik gyakran megkeserítették azok életét. S ha bár nehéz felidéznem egy-egy epizód cselekményét, a főcímdalra még a mai napig emlékszem. Ezúttal pedig újfent szeretném megköszönni Seszták Szabolcs munkáját, mert ez már a harmadik olyan sorozat, amiben az egyik szereplőnek kölcsönözte a hangját.

Született kémek (2002-????)

Hiába volt csajos sorozat, azért szerintem több férfi kortársammal együtt kijelenthetjük, hogy igenis mi is néztük a Született kémeket. A csavaros története mellett a különféle kütyük, és természetesen a három főszereplő hölgy személye volt a fő vonzerő. A lányok ügyes-bajos tiniéletük mellett elég komoly feladattal néztek mindig szembe, ugyanis gyakran nemzetközileg körözött bűnözőket kellett rács mögé dugniuk. Ebben segített nekik főnökük Jerry, és az a számtalan ketyere, amik amolyan női James Bondot csináltak belőlük. Viszonylag újnak mondható hír, hogy tavaly közölték, hogy újabb évad készül a sorozatból, ami sokunkban elég érdekes „el a kezekkel a gyerekkorunktól” érzést kelthet. Hozzáteszem elég jogosan.

Sámán király (2004-2005)

A leginkább itt lepődtem meg, ugyanis a Wikipédia szerint mindössze tizenhárom hónap alatt leadták az eredetileg 2001-es anime módosított változatát. Ha minden igaz, ez összesen hatvannégy epizódot jelent. Viszont ez is bőven elég volt ahhoz, hogy szintén ikonikus főcímdallal együtt megszeressük a szereplőket. Az, hogy életem egyik későbbi szakaszában lett ez a sorozat az egyik kedvencem jelzi az is, hogy itt azért már bőven voltak sötétebb, parányit horrorba hajló történések, karakterek. A többi felsorolt széria közül valószínűleg ezzel fogok majd először kezdeni, mert talán ez él bennem a legélénkebben. Már csak azért is, mert a Netflixen 2022-es animéből vannak is fent részek.

Galactik Football (2006-2011)

Bár jelenleg mindenhol is az idei EB-ről hallani, gyerekkorunkban azonban létezett ennek a sportágnak egy sokkal érdekesebb verziója. Bár ugyan csak sorozatban láthattuk, mégis rengetegen vágytunk arra, hogy mi is használhassuk focizás közben a Szusz-t. Ez ugyanis egy olyan erő, amitől a játékosok sokkal gyorsabbak lesznek és akrobatikus játékukat még Szoboszlai is megirigyelné. Igaz nem rajongok a sportokért és egyetlen csapat meccseit sem követem. Ez a sorozat mégis képes volt arra, hogy minden egyes epizódot megnézzek hogy lássam a Snow-Kids csapata hogyan győz, vagy éppenséggel veszít. Mert nem csak maga a felturbózott labdarúgás, hanem a szereplők is rendkívül érdekesek voltak.

Ezzel pedig zárult is az én listám a fent és a múlt havi cikkemmel egy elég nagy szeletet kaphattatok a gyerekkoromból. Ami közben az adott sorozatról írtam, pedig nem egyhez újra kedvet is kaptam, szóval az elkövetkező hónapokban biztos elő is fogom őket venni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon felnőtt fejjel is akkora élményt nyújtanak-e mint gyerekként.