Néha jó visszatérni azokhoz a történetekhez, amiket gyerekkorunkban néztünk. Teljesen mindegy hogy mai szemmel hogyan tekintünk rájuk, ezek azok a sztorik, amik vélhetően gyerekkorunkból erednek. Ezúttal két újabb Szerkesztőségi tag kedvenceit hoztam el Nektek. A magyarok által is jól ismert történeteken kívül már sokkal közelebbi vizekre is evezünk. Ebből is látható, hogy teljesen mindegy mikori meséről van szó, azok működtek. Az más kérdés, hogy a jelenünk gyerekei miket néznek, de ez a cikksorozat nem is azokról a sorozatokról, filmekről szól. A Gyerekkorunk kedvenc meséi korábbi cikkeit itt, itt és itt találjátok.

Filmespracli

Mekk Elek, az ezermester

Tizenháromszor hét perc. Ennyi csodálatos bábanimációval megtámogatott játékidő kellett ahhoz, hogy Romhányi József, a rímhányó elmesélje egy önmagát polihisztorként definiáló kecske megváltástörténetét. A pokolbéli víg napoknak megfeleltethető, különféle szakmák kipróbálása Mekk Elek ezermester számára nem járt mással együtt, mint fenyegetésekkel, üldözésekkel, verésekkel és végeláthatatlannak tűnő kudarcokkal, amiket a környékbeli állatoktól kapott. Az epizódok alatt volt ő alkalmatlan asztalos, szabadelvű szakács, laikus lakatos, jobbára csak akasztott kecske nem. Végül egy tehén kiszakított ruhájának és az általános állati (emberi) rossz ízlésnek köszönhetően rátalált az igazi szakmájára, felismerte a korábbi hibáit, a tehetsége révén pedig hasznos tagja lett a közösségnek a Koós Iván által tervezett és Balázs Péter által megszólaltatott kissé oktondi kecske. Sok politikusnak is hasonló utat kellene bejárnia.

Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai

A sci-fi műfaj rendkívül termékeny táptalaj a kreatív (és kevésbé a progresszivitás útján járó) elmék számára. A Nepp József-Romhányi József-Ternovszky Béla trió számára pedig valóságos aranybánya volt, amikor a hatvanas évekbeli szocialista szellem vasútján utazó Mézga család szürke hétköznapjait megfűszerezte a XXX. századi rokon, MZ/X által küldött ’’ajándékokkal’’. Mézga Géza, Mézga Aladár, Mézga Paula és Mézga Kriszta pedig sokszor közvetetten, máskor közvetlenül, hol tudatosan, megint máskor tudatlanul, néha kényszerből, de sokszor önként és dalolva használták ezeket a juttatásokat a jövőből, hogy valamennyire élénkebbé, szebbé és – a szó legnemesebb értelmében – jobbá tegyék az életüket. A legvidámabb barakk lakói számára viszont nem úgy osztották a lapokat, hogy a tudomány és a nepotizmus kettősével könnyedén boldogulni tudjanak: próbálkozásaik rendszerint kudarcokkal, rosszindulatú Máris-dorgálásokkal és Hufnágel Pisti-felemlegetésekkel zárultak, de legalább mindannyian, közösen kivették a részüket a rosszból is. Az anyasorozatot a befejezése után három folytatás követte, amikből kettő, a kor fantasy-sci-fi irodalmára reflektáló Mézga Aladár különös kalandjai és az epizodikus történetmeséléssel szakító Vakáción a Mézga család nyugodt szívvel emlegethető az első szériával egy lapon.

Tom és Jerry

A történelemben egyáltalán nem ismeretlen az egymástól valamilyen módon eltérő párosok alakjai. Legyen szó fizikai vagy szellemi különbségekről, a rivalizáló vagy éppen barátságban lévő felek közül mindenkinek megvan a maga nagy kedvence, illetve persona non grata-ja. Bartók és Kodály, Platón és Arisztotelész, Tesla és Edison, de meg lehetne említeni az ikonikus Bud Spencer-Terence Hill duót, vagy a római életek millióit veszélyeztető Asterix és Obelix párost. A Hannah-Barbera műhelyből kiszabadult, egymást palacsintasütővel, különféle késekkel, baseballütővel kergető Tom és Jerry az archetipikus macska-egér ellentétre játszott rá, a korban kifejezetten durvának számító erőszakábrázolással, a mai napig jól működő fekete humorral és az önfeledt játékosságra rárímelő zenei aláfestéssel. Ez a páros korokon és korszakokon keresztül harcolt, küzdött, barátkozott, szövetkezett, szerelembe esett (nem egymással), evett, halt meg 1940-es indulása óta és valószínűleg (elnézve a 2023-as szingapúri változatot), amíg világ a világ, a Föld nevű bolygón láthatóak lesznek ifj. Thomas Jasper és Gerald Jinx kalandjai.

Bátor, a gyáva kutya

’’ Köszöntelek Téged, a nevem Fred. E név, hogy Fred, engem fed, a szavamat ne feledd. Én Fred vagyok, a huncuuuut ’’ – hangzott el az olykor horrorisztikus hangot megütő, pszichológiai és szürreális elemeket egyaránt büszkén felvállaló sorozat nyolcadik részében, ami nem mellesleg a családon belüli erőszakot helyezte metaforikus környezetbe. A Cartoon Network 1999-től 2002-ig futó gyermeke sosem volt rest a mentális és szociális zavarokkal küzdő főhős kutyusa szubjektívján keresztül mesélni különféle, mai napig aktuális, bemutatójakor pedig egyértelműen úttörőnek számító témákról: a klímakatasztrófától elkezdve, a poszttraumás stresszen át, egészen a paranoid személyiségzavarig. A folyton szorongó, rendkívül szeretethiányos Bátornak részről részre ezekkel és még más hasonló problémával kellett megküzdenie az éppen aktuális epizód vélt vagy valós antagonistájával, hogy megmentse a nagylelkű, idős asszonyt, Murielt és az ő mogorva férjét, Eustacet. Az ötvenkét epizód alatt a gyáva, de leleményes kiskutya pedig jól tette, hogy mindig a lehető legrosszabbra készült fel, ugyanis lakóhelyén, Kiesföldön bármi borzalmas megeshetett. Bátor kalandjainak egy újabb nagybetűs fejezetnek kellene lennie Az animáció miért nem gyerekműfaj című, felnőttek által ritkán lapozgatott könyvben.

VCsongi

Ahogy visszatekintek a gyerekkorom kedvenc sorozataira, egyfajta nosztalgikus melegség önt el. Az Adventure Time abszurd világa, tele különös karakterekkel, mindig képes volt arra, hogy a valóságon túlmutató kalandokra hívjon, miközben mélyebb érzelmi rétegeket is feltárt. A Naruto pedig egy igazi utazás volt a barátság, kitartás és álmok világában, amelyben a főhős küzdelmei és fejlődése sokunk számára inspirálóan hatott. Ben 10 szuper képességekkel teli univerzuma, ahol egy egyszerű óra megváltoztatja az egész világot, gyermeki kíváncsiságunkat éltette, hogy mi magunk is részesei lehessünk ennek a kalandnak. A Tündéri keresztszülők humoros és varázslatos kalandjai mindig megmosolyogtattak, miközben valahol mélyen mindannyian vágytunk egy saját tündérre, aki teljesíti a kívánságainkat.

Végül pedig a Varázslók a Waverly helyről egy olyan világot mutatott be, ahol a mágia és a hétköznapi élet furcsán és szórakoztatóan fonódott össze, emlékeztetve minket arra, hogy a család és a barátok milyen fontosak, még ha néha el is veszünk a varázslatok kavalkádjában. Nagy kedvencem például a sorozatban csupán gag ként szereplő opera-rágó melyet ha szájába vesz az ember mágikus módon profi énekes módjára tud énekelni. Mekkora királyság! Ezek a sorozatok nem csupán szórakoztattak minket, hanem formálták is gondolkodásunkat és álmainkat.