Régóta vita tárgya, hogy vajon melyik a jobb a könyv vagy pedig a film. Szerintem speciel ez mindig esetfüggő. Azonban újabban egyre inkább előtérbe került a sorozat és a videojáték is. Ezek a formátumok ugyanis lehetővé teszik egy jóval terjedelmesebb alkotás adaptálását is. Ráadásul a videojátékok esetében még ott van az interaktivitás is, amit így könyv formájában szinte lehetetlen visszaadni. Emiatt ha valamelyik videojátékból készül is könyv az általában valamilyen kiegészítőként szokott funkcionálni az adott videojátékhoz lásd például a Gears of War esetében is. Éppen ezért is számít különlegesnek az Alien: Isolation avagy magyar címén Izoláció, ami szinte egy az egyben a leirata a játék cselekményének.

Maga az Alien: Isolation egy 2014-ben megjelent túlélő-kaland-horror videojáték firstperson nézetben, amit nagyjából úgy lehetne magyarra fordítani, hogy belsőnézet, vagyis a szereplőnek csak a keze látszik és minden cselekedete úgy hat, mintha azt maga a játékos csinálná. Összességében véve az Alien: Isolation-t mind a szakma, mind pedig a közönség is szerette, noha maga a játék anyagilag éppenséggel nem volt sikeres. Részben ezért sem készült el a folytatása. Illetve az Alien franchise időrendi vonalába is elég rendesen belekontárkodtak vele, lévén hogy a történet időben az első és a második film eseményei között játszódik, főszerepben Amanda Ripley-vel, aki a filmbeli Ellen Ripley lánya.

Természetesen ez a lépés sokakban ellenszenvet váltott ki, főleg mivel az Isolation vonalán több olyan másik alienes alkotás, eddig leginkább könyv és képregény készült, amelyek noha önmagukban véve nem feltétlenül lettek rosszak. Azonban finoman szólva is komoly problémákat vetnek fel a franchise kontinuitásával kapcsolatban. Lásd például az Alien: Prototípus című könyv. Egyébként ugyanez a probléma az újonnan megjelent film az Alien: Romulus kapcsán is fennáll és speciel én azt sem tartom kizártnak, hogy idővel valamilyen formában össze is lesz majd kapcsolva ez a két alkotás.

Az Alien: Isolation története nagyjából tizenöt évvel az első Alien film, a nyolcadik utas: a Halál eseményei után játszódik és mint azt említettem a filmbeli Ellen Ripley lányát Amandát helyezi a középpontba, aki egyszer csak kap egy megkeresést a cégtől, ami az anyját is foglalkoztatta, hogy megtalálták az anyja elveszett hajójának, a Nostromo-nak a fekete dobozát, ami jelenleg egy Sevastopol nevű félreeső űrállomáson van. Amanda természetesen kapva kap az alkalmon, hogy végre megtudja mi történt az anyjával és elutazik a Sevastopolra. Azonban az állomásra érve azt látja, hogy egyrészt az állomás is eléggé lepusztult állapotban van. Másrészt az ott lévő emberek is valamiért megőrültek. Illetve mint kiderül még egy Alien is szabadon garázdálkodik arrafelé. Szóval ezzel a helyzettel kell kezdeni valamit.

Nem állítom, hogy a játék és így ezáltal a könyv története is olyan túlságosan meg lenne bonyolítva. Viszont a cselekményben van néhány érdekes fordulat, amiket nem szeretnék elspoilerezni, szóval ezért a történetbe ennél részletesebben nem igazán szeretnék belemenni. Amúgy is lehet éppen elég anyagot találni róla ingyenesen a neten, hogyha valakit érdekel. Habár itt szeretném megjegyezni, hogy a könyv némileg eltér a játék egyes eseményeitől, aminek részben az az oka, hogy a játéknak ugye játszatnia is kell magát. Márpedig a játék mechanika bizonyos elemei egyszerűen nem adaptálhatóak könyves formába.

Ezen a ponton pedig talán érdemes lenne bevezetni egy a videojáték iparban használatos kifejezést, nevezetesen a ludonarratív disszonancia fogalmát. Ez a fogalom röviden azt jelenti, hogy a játék története nem igazán van összefüggésben magának a játékmenetnek a cselekményével. Erre leggyakoribb példának a Far Cry 3-at szokták felhozni, ahol a sztori szerint a főszereplőt elvileg megviseli az, hogy gyilkolnia kell. Azonban a gyakorlatban a játékos konkrétan már a játék legelején olyan tömegmészárlást rendezhet, amilyent csak nem szégyell és annak semmilyen kihatása nincsen az egyébkénti történetre.

Na most, az Alien: Isolation esetében ez úgy jelenik meg, hogy maga a játékmechanika úgy van kialakítva, hogy az Alien-t magát NEM LEHET megölni sehogy se, hanem csak bujkálni lehet előle, illetve később ilyen olyan eszközökkel lelassítani. Viszont a játék csomó olyan eszközt ad a játékos kezébe például robbanószereket vagy egy ponton konkrét lőfegyvereket, amikkel igazából simán meglehetne ölni az Alient. Márpedig ez sokak számára elég frusztrálóvá, ha nem akár ellenszenvessé is tette ezt a játékot. Speciel én is csak végigjátszásokat néztem ebből a játékból, részben pont emiatt.

Ehhez képest viszont a könyv nem teszi ki ilyen kényszerhelyzeteknek a főszereplőt és ezáltal természetesen az olvasót/felhasználót sem. Vagyis a könyvbéli Amanda valóban ki van szolgáltatva a Sevastopol űrállomáson lévő fenyegetéseknek. Illetve mivel a cselekmény időtartama is sokkal kötöttebb, ezáltal ugye sokkal feszesebb is, így a közönség tagjai sem állnak le azon gondolkodni, hogy az egyébként a történet szerint műszaki zseninek beállított Amanda, hogy a fenébe nem tud összerakni egy olyan eszközt, mondjuk például egy számszeríjat, amivel simán meg tudna ölni bárkit és bármit, úgy hogy tulajdonképpen minden eszköz adott hozzá azon az űrállomáson.

Emellett a könyv jobban belemegy Amanda múltjába is, ezáltal pedig egyfelől a közönség lényegesen jobban tud azonosulni a karakterrel is. Másfelől pedig kellő háttér magyarázatot kapunk arra, hogy mégis mi minden történt ezzel a karakterrel. Illetve természetesen ezzel valamilyen módon igyekeznek összefűzni az Isolation és az Alien filmek eseményeit is. Habár muszáj azt is megemlíteni, hogy Amanda karakterét ezáltal elég erősen retconolták, vagyis újratervezték, mivel pár régebbi Alien-es könyvből már tudni lehetett, hogy mi minden történt Amanda Ripley-vel. Valamint ezeknek a kvázi visszaemlékezős részeknek a nagy része igazából elég érdektelen és jellegtelen és érezhetően csakis azért van benne, hogy növelje a könyv terjedelmét.

Természetesen a könyves formátum miatt az egyes mellékszereplők is kicsit bővebb kifejtést kapnak. Meg az egyes mellék szállak is kapnak némi háttér magyarázatot. Valamint és akkor ez egy nagyon pici spoiler a befejezés is némileg át lett kicsit dolgozva a játékhoz képest. Vagy legalábbis jobban ki lett fejtve az egész, ezáltal megteremtve a lehetőséget az esetleges folytatásoknak. Bár ami azt illeti az Alien: Prototípus című könyv ugye deklaráltan az Isolation eseményei után játszódik és olykor még hivatkozik is rá. Valamint tudtommal több olyan könyv és képregény is létezik, ami konkrétan az Isolation cselekményszálat folytatja Amanda Ripley-vel a főszerepben.

VÉGSZÓ

Összességében véve az Alien: Isolation, vagy Izoláció, ha valakinek így jobban tetszik egy remek kis könyv lett, ami megfelelő kiegészítésül szolgál a videojátéknak. Vagy akár éppenséggel helyettesíti is azt. Nagyon jól visszaadja az Alien hangulatot, bár hogy mennyire van szükség arra, hogy videojáték szintjén is folytassák… az egy más kérdés. Mindenesetre a végére itt van egy vicces kis videó a játékról.