A Diablo IV megjelenésekor sok problémám volt a játékkal és nem hittem benne, hogy a mostani Blizzardban lesz elég szerénység, hogy helyrehozza őket. Nézzük röviden, mit ért el ebből a Vessel of Hatred.

Ha csúfolódni szeretnék mondanám, hogy kiadták új grafikával a Diablo III-at, de nem mondom. A kiegészítő megjelenésével rengeteg változtatás történt, sok szempontból visszahozták a Reaper of Souls játékmenetét, aminek én személy szerint örülök. Nem minden jött egyszerre, az egyes season-ök alatt már próbálkoztak ilyen-olyan játékmechanikákkal és eközben hozták be az új gearing (felszerelés?) rendszert is, nagyon sok quality of life (~életminőségi) változtatással. Ezeknek a 90%-át meg is kapják az alapjáték tulajdonosai is, bár a zsoldosokról és a rúnaszavakról lemaradnak, amik pont olyan feature-ök, amik befolyásolhatják a karakterünk erejét. Visszahozták a Reaper of Souls-os nehézségi szinteket aminek én nagyon örülök. A World Tier-eket ha tippelnem kéne azért találták ki, hogy ebben az új live service/open world felfogásban kb egy helyre akarták terelni a játékosokat, de ez tényleg csak spekuláció részemről. Végül ami még megfogott a Paragon szintek karakterek közötti közös elosztása lett, ami szintén ugyanaz mint a Reaper of Souls-ban. Emiatt amikor a seasonal karakter átkerül az Eternal realm-ra, a paragon tapasztalati pontjai hozzáadódnak a többi karakteréhez, növelve mindegyik erejét. Glyph-ek szintezése is megváltozott, de túl hosszú lenne mindent felsorolni és nem is ez a célom.

Szóval a játékmechanikai változások nagyjából a kedvemre tettek, milyen lett a történet és a hangulat? Számomra sokkal érdekesebb és pörgősebb, viszont hangulatra eltér az alapjátéktól. Spoiler mentesen úgy tudnám lényegileg megfogalmazni, hogy a kiegészítőben kb annyi esemény történik, amennyi egy D2-es D3-as Act-nak megfelel. Szép, kerek egész történet, a maga kihívásaival, gondolataival átszőve. Amíg az alapjátékban több felvonáson keresztül lényegében csak azon erőlködtünk, hogy egy eszközt (ami kb csak egy plot device) előkészítsünk mielőtt jutunk is valahova, addig a kiegészítőben az ilyet egy-két küldetés alatt letudjuk, nem húzza feleslegesen az időnket. Ami pedig a hangulatot és a tematikát illeti, az új zóna a Diablo II-es act 3 területén játszódik aminek a dizájnja pazar lett. Az alapjátékkal ellentétben viszont jelentősen reménytelibb hangvételű lett a kiegészítő, nem minden egyes lépéssel csak rosszabbra számíthatunk, ebben is kicsit hasonlít a Diablo III-ra (meg szerintem a II-re is, én nem éreztem úgy, hogy abban gyakran „vesztettünk” volna). Minor spoiler: a nephalem-ek viszont még nem tértek vissza, ebben úgy tűnik nem akarnak még visszatérni a harmadik részhez.

Tovább haladva, a címben a „jó időhúzás”-ból először is a „jó” szót szeretném körülírni. A történetmesélésen még szerintem sokat lehet javítani. Az in-game cutscene-ek jól néznek ki, de eléggé elszórtan vannak jelen, nagyon ikonikus és grafikusan megrázó/megindító pillanatok vannak még sima felülnézetes beszélgetés formájában, kicsit lehetne több ilyen. Játékmotoros átvezetőket könnyebb animálni mint teljes CGI videókat, rengeteg AAA játék megteszi ezt, nagyon szépek a modellek, többször is használhatnák őket. Illetve úgy érzem ez az open world megközelítés még helyenként limitálja az immerzitást. Nem arról van szó, hogy mindenhova gyalogolni szeretnék, de hogy A pontból B pontba fénysebességgel zúzok át a lovam/macskám hátán átrohanva egy teljes tábor 90%-án, az néha kicsit illúzióromboló, legalábbis nincs eléggé megalapozva a játékvilág szempontjából (nem egy apokalipszis lovasa vagyok, hogy lovon bevágtatva szétkaszaboljam az ellenséget például, a harchoz le is kell szállnunk róla).

Ezek a dolgok csak annyit vesznek el, hogy ne „nagyon jó”-nak vagy ilyesminek hívjam. Amiért „időhúzás”, az viszont már picit fájdalmasabb. A következő pontban olyat fogok elmondani, hogy mi az ami nincs benne a játékban. Ha ez spoiler a számodra, ugorj a következő bekezdésre, viszont ha csak emiatt vennéd meg a játékot, csalódás érhet: Mephisto-val nem számolunk le benne.

Igazából nehéz megmondani, hogy ez miért történt így, tűnhet akár live service miatti pénzlehúzásnak is, – Destiny 2 is sokkal tovább húzta a Final Shape küzdelmét mint kellett volna, – de közben meg volt elég érdekes karakter, fejlemény, mozzanat, hogy a történetet ne érezzem hiányosnak, csak hát most akkor még jönnie kell a következő kiegészítőnek, és remélhetőleg abban már legalább ezt a „fejezetet” letudjuk a Diablo világában, mert ha az is csak tovább húzza a tésztát, akkor bakker egy alapjáték és két kiegészítő alatt nem fogunk olyan nagyságrendű pillanatokig eljutni, ami az előző játékokban néha egy-két felvonás volt.

A legvégére itt hagyok egy utolsó panaszkodást, amit az alapjáték kritikájakor még pozitívumként hoztam fel, de sajnos a bolt cuccai szebbek lettek (remélem eleve ez volt a terv, nem csak az olyan „panaszok” miatt akik szebb kinézeteket akartak, hogy költhessék a pénzüket), így egyre kevesebb indíttatása van a fejlesztőknek a játékban elérhető kinézeteket igazán jóra megcsinálni, de ennyit még túl lehet élni, igazából az a csoda, hogy nem eleve így jelent meg.

Összességében tehát sok játékmechanikai változás jött az előző helyzetjelentéshez képest. A történet az alapjátékhoz képest egy pici fokkal pozitívabb hangulatú (azért továbbra is rengeteg sötétséggel körülvéve) és/de jól tempózott érdekes karakterekkel, helyszínekkel és eseményekkel. Diablo II játékosok számára nosztalgia darabok is vannak dögivel és összességében habár a változtatások java része visszalépés a Reaper of Souls-ba, örülök, hogy a fejlesztő csapatnak volt annyi önkritikája, hogy a nagyon nem működő dolgokat elengedjék, ez szerintem tiszteletre méltó és összességében pozitívan jöttem ki a Vessel of Hatred-ből.