Manapság rengeteget beszélünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdésekről. Pontosan mire lesz képes? Tud-e majd emberként gondolkozni? És emberként érezni? Mi a helyzet az anyasággal? A DreamWorks ezekkel a kérdésekkel foglalkozik legújabb animációs filmjében.

Főszereplőnk a Rozzum 7134 nevű robot, aki egy vihar során véletlenül egy lakatlan szigetre kerül. A szigeten persze csak emberi lakók nincsenek. A röviden csak Roz néven futó android találkozik a sziget mindenféle állatával, egy rókán keresztül szarvasokon és oposszumokon át egy hódig és egy kislibáig. A történet fő mozgatórugója, hogy Roz saját feladatának tekinti a kisliba felnevelését. Eközben pedig az állatok közé is meg kell próbálnia beilleszkedni.

Jó az elején leszögezni: az A vad robot egy nagybetűs Mese. A főszereplőnk persze hoz magával mindenféle érdekes sci-fi jellegű történetszálakat, robotos kalandunk mégis leginkább az aranyos, egész családnak szóló állatmesék sorát gazdagítja. Ebben a funkciójában pedig, jó robothoz méltóan, elsőrangúan működik. Tele van szerethető szereplőkkel, gyönyörű látvánnyal és humorral. De ami még fontosabb: ennek a filmnek, ahogyan talán-talán a főszereplő robotnak is, lelke van.

Hogy képes lesz-e valaha egy robot anyai érzelmeket táplálni egy kisliba iránt? Nem tudom. Viszont a film erejéig elhiszem, hogy igen. A film a cselekmény jó ütemérzékével, viszonylag gyors menetével magával ragadja a nézőt, aki lelkesen tud majd szurkolni minden karakterért. Van itt ravasz, cinikus róka, nagyképűen művészkedő hód és hihetetlenül cuki oposszumcsalád is. Ők mindannyian pont annyira különlegesek és jól eltalált figurák, hogy kisebbek és nagyobbak figyelmét egyaránt lekössék a pont kellemes hosszúságú játékidőre.

A kisebbek számára a történet és a figurák elegendőek a kellemes kikapcsolódáshoz. Az idősebbek számára pedig a film kifejezetten felnőtteknek szóló poénokkal is tud szolgálni. Amikor pedig épp nem a humor nyűgöz le, akkor a látvány teszi ezt. Azt hiszem, az A vad robot nem egy kifejezetten hivalkodó, a lehető legtökéletesebben animált film. De erre nincs is szükség. Történetünk inkább elegáns, természetközeli jelenetek segítségével próbálja kihasználni az animációban rejlő művészi lehetőségeket.

Ha mindenképpen kritizálni szeretnék valamit, a történet talán kicsit kihasználatlan lehetőségeit említeném. Lett volna ugyanis alkalom picit többet foglalkozni a mesterséges intelligencia kifejezetten korszerű kérdésével. Engem érdekelt volna kicsit bővebben is, hogy erről a kérdésről mit gondolnak a DreamWorks alkotói. De ezzel az apró, szubjektív hiányossággal együtt is egy nagy élmény az A vad robot megtekintése.

Roz robot mindig elvégzi a feladatát, ahogy a filmje is. Ha a cél annyi, hogy szűk két órára lekösse a nézőt, ebben természetesen maradéktalanul helyt tud állni. Viszont ennél sokkal többre is képes. Igazán magas színvonalon, remek történetmesélés segítségével tudja bevonni nézőjét saját világába, miközben képes fontos kérdésekre felhívni a figyelmet. Ezekre a kérdésekre pedig tipikus, de egyedi köntösben előadott válaszai vannak. Összességében kimondhatjuk: ilyen egy igényes XXI. századi Mese.