Sokan vannak olyanok, akik úgymond szeretnek elvágyódni a pillanatnyi valóság elől. Ez az elvágyódás általában valamilyen kitalált világba vagy pedig valamilyen az adott illető által preferált történelmi korszakba és/vagy idegen kultúrába szól. Természetesen ezek a fajta kvázi képzelgések minden esetben elég erősen, sőt olykor akár szinte már kórosan is képesek túlidealizálni bizonyos dolgokat. Legyen szó egy futurisztikus katonai diktatúráról vagy egy letűnt kultúra mindennapjairól. Persze valahol az sem mindegy, hogy az adott illető milyen alapanyagot használ az adott képzelgéseihez és akkor ezzel meg is érkeztünk a mostani cikk alanyához, vagyis Farkas Bíborka Istenek akarata című alkotásához.

Az Istenek Akarata trilógia egy történelmi témájú afféle coming of age jellegű kalandregény, ami a kelta kori Angliában játszódik. Egész pontosan a Krisztus utáni első században, a római hódítások idején. A cselekmény több évtizedet ölel fel és egy kelta lány Gwyneth életútján keresztül igyekszik megismertetni a kelta kultúrát a közönséggel. Ráadásul mivel a történet E/1-es elbeszélési módban íródott, így a közönség a főszereplővel közösen ismeri meg a kelta kultúra minden elemét, azon belül is a titokzatos druidákat.

Ebben meglehetősen sokat segít az is, hogy az alkotó Farkas Bíborkának bevallottam szenvedélye és hobbija a kelta kultúra, noha tudomásom szerint alapvetően nem rendelkezik efféle szakirányú végzettséggel. Azonban a könyvek egészén érződik, hogy mennyire szereti és tiszteli ezt a kultúrát. Illetve talán, ami a legfontosabb, hogy folyamatosan elmagyaráz mindent. Ráadásul mindezt úgy, hogy az egyes elemeket beleépíti az aktuális cselekménybe. Vagyis ezáltal nem tűnik egyfajta szájbarágásnak az egész. Nem mellesleg valóban vannak érdekes dolgok.

Habár azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy mivel az Istenek akarata amennyire lehet igyekszik korhűen ábrázolni az általa feldolgozott témát és időszakot így sok olyan dologgal lehet a könyv során találkozni, amelyek így a mai kor gondolkodásának tükrében azért eléggé megbotránkoztatóak. Például, hogy a pedofília, legalábbis a mai értelemben vett definíciója szerint, abban az időszakban teljesen elfogadottnak számított.

Viszont akkor most röviden kicsit a történetről. A történet mint azt említettem egy Gwyneth nevű lányról szól, aki gyerekkorában egy véletlen baleset következtében bekerül a druidák közé és lényegében véve innentől azt követhetjük végig, ahogy a kis Gwyneth-ből teljes értékű druida lesz. Ehhez helyenként hozzájön még egy pár családi dráma. Illetve a római hódítók jelentette fenyegetés, ami a megfelelő történelmi háttértudással rendelkezők számára egyértelművé fogja tenni a cselekmény végkimenetelét.

Mindehhez hozzájön egy afféle fantasy elem is, ami leginkább látomások formájában testesül. Valamint hogy ugye a druidák elvileg tudtak varázsolni is. Noha az írónő erre sokszor megadja a kellő tudományos háttér magyarázatot, de helyenként szerintem egyébként szándékosan azért meghagyja a misztikumot a közönség számára. Valamint azt is meg kell hagyni, hogy az E/1-es elbeszélési mód miatt ezek a jelenetek sokszor úgy hatnak, mintha csak a főszereplő drogos képzelgései lennének. De igazából ízlés dolga, hogy kinek mennyire veszi be ezt a gyomra.

Egyébként maga a történet összességben véve kellően érdekes és mivel moduláris módon kerülnek bemutatásra a kelta kultúra különböző elemei, így kifejezetten érdekes is. Habár azt azért meg kell hagyni, hogy a cselekmény igencsak sablon elemekből építkezik. Illetve, aki esetleg látta a Britannia című sorozatot az elég sok hasonlóságot fog felfedezni ezzel az alkotással. Amúgy mivel volt rá alkalmam erre személyesen is rákérdeztem az írónőnél és állítása szerint noha ismeri a sorozatot, de semmilyen szinten nem inspirálódott belőle. Sőt még szakmai kifogásai vannak a sorozat hitelességével kapcsolatban.

Természetesen maga az Istenek akarata sem tökéletes. Eleve kapásból ezt a regényt is sújtja a többrészes alkotások átka, vagyis hogy a folytatások meglétének a ténye sokat képes elvenni az izgalmasnak szánt cselekményekből. Ráadásul mivel könyv során igencsak hamar kiderül, hogy az E/1-es elbeszélési módot az indokolja, hogy lényegében a már öreg Gwyneth meséli el a dolgait, így fogalmazzunk úgy, hogy elég sok minden kiszámíthatóvá válik. Illetve emellett vagy éppenséggel talán pont emiatt a könyvek bizonyos részei képesek nagyon vontatottá válni és ezért nem igazán ajánlott őket egymás után olvasni.

Ezt egyébként maga az írónő is elismeri, sőt igazából ő maga is azt ajánlja, hogy érdemes nem egyszerre elolvasni a három könyvet, mert az úgy elég tömény és ez adott esetben képes lehet befolyásolni az alkotás élvezhetőségét. Főleg mivel, hogy a könyvek maguk is azért elég vaskosak. Speciel a harmadik rész előtt én is tartottam egy hosszabb szünetet, ami mondjuk esetemben azt jelenti, hogy elolvastam két-három másik könyvet. Ami mint az később kiderült így a harmadik rész tükrében elég hasznos volt. Ugyanis azt kell mondjam, hogy így az Istenek akarata harmadik részében, részben a terjedelme miatt is, ami kábe hétszáz oldal, kulminálódik az alkotás minden hibája.

Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a könyv egyébként rossza lenne, csak inkább… fogalmazzunk úgy, hogy nagyon, de így tényleg nagyon, de nagyon vontatott. Emellett sokszor a cselekmény is kiszámítható. Illetve újfent, aki rendelkezik valamennyi történelmi háttérismerettel az pontosan tudja, hogy bizonyos dolgok hogy és miként fognak megtörténni. Vagy éppenséggel nem megtörténni. Valamint véleményem szerint így a harmadik rész is jóval hosszabb, mint az indokolt lenne. Ráadásul a vége is kissé összecsapottnak tűnik. Meg szerintem ebben a részben az írónő már nem igazán találta el az arányokat.

Amit viszont még így mindenképpen érdemes kiemelni, hogy az alkotás maga elég naturalista és egyáltalán nem finomkodik, amikor a különböző dolgok részletezéséről van szó. Habár prosztóba sosem vagy csak nagyon ritkán megy át. Meg személy szerint azt is viccesnek vagy még inkább elgondolkodtatónak találom, hogy ezekben a könyvek több és igényesebben kidolgozott explicit szexjelenet van, mint sok más olyan könyvben, ahol ez műfajilag sokkal indokoltabb lenne.

Végszó

Mivel egy jó ideig bevallottan nem tervezek olyan könyvekről cikket írni, amik borzalmasak voltak, így ennek fényében magabiztosan ki merem jelenteni, hogy az Istenek akarata minden hibájával és hiányosságával együtt egy jó könyv. Kicsit talán körülményes lehet a beszerzése. Viszont egy igazán különleges és érdekes alkotás lehet azok számára, akik nyitottak az idegen kultúrákra. Még ha azok már el is tűntek.