Tagadhatatlan, hogy a Disney az elmúlt években kisebb válságba került. Pontosabban, minden stúdiója kreatív problémákkal küzd, és nem találják a helyes irányt. Filmjeik rendre megbuknak a mozik pénztárainál, miközben a vezetőség nem látja, mi is lehet a probléma. A Star Wars 2019 óta nem tért vissza a mozivászonra, inkább a streaming platformokon próbálkoznak a messzi-messzi galaxis világának bővítésével. Mindeközben évente bejelentenek újabb és újabb Star Wars-filmeket, amelyek fejlesztése valójában sehol sem tart. A Marvel az Végtelen háború óta képtelen megtalálni a saját útját, és Kevin Feige évente újratervezi a MCU jövőjét, hátha egyszer bejön egy működőképes irány. A Pixar alkotásait egy időben a streamingre akarták száműzni, míg a Disney animációs stúdiója 2018 óta láthatóan megrekedt. 2010 környékén még olyan kreatív és sikeres alkotások születtek, mint a Frozen, a Rontó Ralph vagy a Zootropolis. Idővel azonban saját sikereik áldozataivá váltak, és ahogy az lenni szokott, a csúcsról csak lefelé vezet az út. A Disney legnagyobb problémája, hogy képtelen megállni a babérjain, és folyton ki akarja préselni a lehető legtöbb pénzt a már meglévő címeiből. Gondoljunk csak a 90-es évek meséire, amelyekhez sorra készültek a folytatások: Az oroszlánkirály 2: Simba büszkesége, Az oroszlánkirály 3: Hakuna Matata, Hamupipőke 2 vagy Aladdin: Jafar visszatér. Ezeket nem véletlenül szánták VHS-re: a stúdió pénzt akart, de nem akarta kockáztatni a hírnevét.

Manapság is mindenhez folytatás készül, és ezeket már nem streamingre (VHS már a múlt) szánják, hanem a mozikba, vagy épp élőszereplős remake-et készítenek a régi klasszikus és új meséikből a Disney háza táján. Így nem kerülhette el a sorsát Vaiana sem, amely nyolc évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott, most pedig megkapta a folytatását – miközben már készül az élőszereplős feldolgozása is. Érdekesség, hogy a folytatást eredetileg nem mozikba szánták, hanem Disney+ sorozatként tervezték. Bob Iger visszatérése után azonban a vezetőség úgy döntött, hogy a sorozat helyett inkább egy egész estés mozifilmet készítenek, az eddig elkészült epizódokat pedig összevágják egy filmmé. Ez a koncepcióváltás azonban sajnos meglátszik a végeredmény minőségén.

Az első film eseményei után néhány évvel járunk. Vaiana (Auliʻi Cravalho) immár gyakorlott navigátor, aki az óceánon keres más törzseket. Hamarosan megtudja, hogy ha megtalálja Motufetu elveszett szigetét, újra egyesítheti a világ népeit. Útja során azonban egy gonosz istenség akadályozza meg tervének végrehajtásában, mivel gyűlöli az embereket. És ezzel nagyjából ki is merült a történet. Míg az első film mélyebb témákat feszegetett – például a mítoszalkotás érdekében kreált hazugságokat, a természet bosszúját az emberi mohósággal szemben, vagy éppen az ökológiai felelősségvállalás kérdéseit –, addig a folytatás leginkább egy Star Trek-epizódra emlékeztet. Vaiana kis csapatot toboroz, hogy szembenézzen az útközben felmerülő veszélyekkel. Nem azért, mert népe élete múlik rajta, hanem mert ha nem találnak más törzseket, társadalmuk stagnálni fog.

A történet üressége különösen szembetűnő annak fényében, hogy ugyanaz a Jared Bush írta, aki az első filmet is jegyezte. Ráadásul az egyes történeti elemek epizodikusnak hatnak, mintha mellékszálak sorozatából állna össze a cselekmény: toborozz csapatot, keress meg valakit, győzd le ezt, szabadítsd ki azt, juss el valahová. Egyes karakterek fontossága is teljesen elvész: van, aki a történet közepéig fontos szereplőnek tűnik, majd miután küldetése véget ér, nyomtalanul eltűnik – mintha soha nem is létezett volna. A darabosság valószínűleg annak köszönhető, hogy eredetileg egy sorozatnak szánták az alkotást, és a rengeteg mellékszálat menet közben kellett egyetlen filmmé gyúrni. Ez pedig a történetet súlytalanná és összeszedetlenné tette.

A filmnek ugyan vannak működő elemei – például a kókusztestű Kakamorák minden jelenete vagy Vaiana és Maui (Dwayne „The Rock” Johnson) kapcsolata –, de ezek csak halvány fénypontok az unalom tengerében.

Sajnálatos módon az új és régi karakterek is felejthetőre sikeredtek. A főgonosznak szánt Nalo és segédje, Matangi alig szerepelnek, motivációik nem tisztázottak, és mindketten egydimenziós figurák. Vaiana új csapata sem különb: Loto (Rose Matafeo), Moni (Hualalai Chung) és Kele (David Fane) sablonos, sekélyes karakterek maradnak. Még Maui, aki az első film egyik legemlékezetesebb szereplője volt, itt láthatóan „kispadra került,” és a készítők nem igazán tudtak vele mit kezdeni.

A látvány és az akciójelenetek ugyan kifogástalanok, a zenék azonban felejthetőek és erőtlenek, így semmilyen szempontból nem érik el az első rész ikonikus betétdalainak színvonalát.

Összességében a Vaiana 2 egy felesleges folytatás, amely semmilyen szinten nem képes kibővíteni vagy új értéket hozzáadni az egyébként kiváló első részhez. A története semmitmondó, a karakterei üresek, a dalai pedig erőtlenek. A Disney ismét egy középszerű és felejthető folytatással állt elő – egy filmmel, amit senki sem kért, de elkészült a pénzéhes stúdióvezetők döntésének köszönhetően.