Fura egy helyzetben van a Marvel, ugyanis annak idején pénzügyi okokból a különböző képregényeik megfilmesítési jogait különböző stúdióknak adták el. Persze ezek mindegyike végül aztán valahogy a Disney-nél kötött ki, kivéve a Pókember franchise jogait, amik még mindig a Sony-nál vannak és érthető okokból eszük ágában sincs megválni tőle. Természetesen a Sony többször is neki futott már a saját Pókemberes Univerzumának felépítésébe, aminek persze kétségkívül megvoltak a maga pillanatai, ám végül rendre mindegyik kudarcba fulladt. A legutóbbi ilyen próbálkozásuk egy afféle sötétebb hangvételű franchise létrehozása volt, amiben a Pókverzum kvázi antihőseit tették volna meg főszereplőknek, vagyis Venom-ot, Morbius, Kraven-t és még a jó isten a legelvetemültebb Marvel rajongó tudja, hogy kiket. Csakhogy a Venom első része kivételével ezek a filmek rendre mind megbuktak és bár a Sony mostanáig kitartott, de nagyon úgy néz ki, hogy a Kraven lesz az utolsó része ennek az egész Pókember nélküli Pókember univerzumnak.

Mindenek előtt azt azért szögezzük le, hogy az ötlet, miszerint csináljunk egy olyan franchise-t, amiben csak ilyen úgynevezett antihősök lesznek, ami ráadásul sötét, komor és némileg véres is lesz egyáltalán nem volt rossz és szerintem, illetve amennyire láttam sokan mások szerint is lett volna benne potenciál. Ráadásul jó nevű és tehetséges színészeket is szerződtettek az egyes szerepekre, akiknek egyébként az alakításaikkal nem is volt baj. Úgy ahogy pénz is volt a projekt mögött. Csak hát ugye az a fránya megvalósítás. Eleve én így most már arra is kíváncsi lennék, hogy mégis milyen koncepció alapján akarták felépíteni ezt az egészet?

Na de akkor most térjünk is rá magára a Kraven-re. A történet szerint van egy nagyon gonosz maffiózó, aki valamilyen veleszületett perverzió miatt folyton vadászik és erre magával viszi a két fiát is. Mindezt persze szeretettnek álcázott lényegében véve bántalmazás keretén belül. Szóval az egyik ilyen vadászat alkalmával az idősebb fiú, Sergei, a későbbi címszereplő megsérül, ám egy éppen arra járó turistalány, akit a nagyanyja pont előtte avatott be a mágia rejtelmeibe megmenti Sergeit, aki megelégelve az apja viselkedését megszökik tőle a halott anyja egykori birtokára, aminek a helyéről valamiért senki se tud.

Közben telik az idő és az immár Kraven nevű fiú a világot járva gyilkolja az apjához hasonló bűnözőket. De persze valamiért az apját soha sem bántja. Meg feltűnik valami Rhino nevű örült gonosztevő is, aki egy korábbi sérelem miatt haragszik a Kravenekre és egy genetikai beavatkozás miatt ilyen orrszarvú szerű szörnyé tudd átalakulni. Meg betársul hozzá valami látássérült fószer is, aki valahogy meg tudja bűvölni azt, aki a szemébe néz. Közben Kraven sutyiban találkozgat az öccsével is meg betársul az immár felnőtt turistalányhoz, hogy bűnözőket vadásszanak. Persze aztán idővel mindenki belefut mindenkibe. Csihi meg puhi. Aztán Kraven végül csak megöli az apját és az öccséből lesz az új főgonosz.

Ha most valaki úgy érzi, hogy össze van zavarodva és nem érti, hogy mi az, ami a történt akkor nyugodjon meg, a hiba nem őbenne van. Ugyanis a Kraven története, vagy legalábbis amit annak szeretnének beállítani tényleg nagyon zavaros. Illetve sok esetben úgy érződik, mintha ez valójában kettő vagy inkább három rész lenne egybevágva egy közel két órás filmbe. Ennek oka feltehetően a számos újraforgatás meg hogy a projekt rengeteget csúszott, meg természetesen az hogy a Sony-nak a szokásához híven egyáltalán nem volt semmi koncepciója ezzel a filmmel.

Ettől még persze a Kraven lehetne egy afféle bűnös élvezet és azt kell mondjam, hogy amúgy lenne benne potenciál. Mert amikor Kraven úgymond Kraven-kedik az baromi jól néz ki és van néhány igen kreatív akció jelenet. Noha a CGI az természetesen az ilyen filmeknél megszokott Sony minőséget hozza. Vagyis ez az ótvar középoké színvonal. Mondjuk legalább az animált állatok kinéznek valahogy.

A színészeket annyira nem tudom ekézni. Aaron Taylor-Johnsonnak remekül áll ez a szerep és szívem szerint én több akció filmben is szívesen látnám. A jobb szerepeket is látott Russel Crowe pedig lazán hozza az utálni való, bántalmazó gonosz apukát. A többi főbb szerepekben pedig igazából olyan színészek vannak, akik eddig sem szerepeltek úgy igazán semmi érdemi filmben és szerintem ezután sem nagyon fognak. De hát a forgatókönyv sem bánt velük kegyesen, szóval hozzák, amit ilyenkor kell.

Talán még a film zenei aláfestését lehet érdemes kiemelni, aminek az alaptémája egy ilyen orosz népdalszerűségre épít és lényegében véve a címszereplő Kraven témájává válik. Aránylag könnyen dúdolható, meglehetősen melankolikus dal, ami ad egyfajta tragikus aláfestést ennek az amúgy hányattatott sorsú karakternek.

VÉGSZÓ

Őszintén szólva én sajnálom, hogy ez a film olyan lett, amilyen. Ha pedig a Sony-tól ez a legtöbb, amit ebből az egész Pókember univerzumból ki tud hozni, akkor lehet, hogy érdemes lenne átengedni ezt az egészet az egeres bagázsnak.