Ki ne ismerné a sajtimádó feltalálót, Wallace-t, és hűséges négylábú társát, Gromitot? Nick Park és az Aardman stúdió gyurmafigurái a rengeteg elismerés és díj besöprése mellett rengeteg néző szívébe is belopták magukat az elmúlt harminc évben. De az animáció, különösen annak stop-motion ága rendkívül időigényes, ezért csak ritkán láthatjuk kedvenceinket: legutóbbi filmes kalandjukat, Az elvetemült veteménylényt pont húsz évvel ezelőtt mutatták be. Már csak ezért is örömteli hír, hogy még ha nem is a mozivásznon, de legalább a Netflixen visszatért Wallace és Gromit, ráadásul a sorozat ikonikus főgonosza is újra felbukkan.

Wallace és Gromit kapcsolatát felhők árnyékolják be: a feltaláló annyi időt tölt a találmányai bütykölésével, hogy a kutyájával már szinte nem is foglalkozik, ezért Gromit minden szabadidejét kertészkedéssel tölti. Wallace, hogy jobb kedvre derítse barátját, épít egy intelligens kerti törpét, Norbotot, aki minden létező kerti munkát el tud végezni. Idővel a szomszédok is elkezdenek érdeklődni a kertészkedő robot iránt, Wallace pedig hamarosan egy egész vállalkozást hoz létre egy kibérelhető Norbot-sereggel. Azonban Gromit felfigyel arra, hogy a robotok egyre furcsábban viselkednek, például különböző tárgyakat lopnak el a szomszédok kertjeiből. Még csak nem is sejti, hogy az egész mögött nem más áll, mint az ördögien gonosz pingvin, Tollas McKár, akit évekkel ezelőtt ők juttattak rács mögé, miután megpróbálta ellopni a híres Kék Gyémántot, most pedig bosszút forral ellenük.

A fenti szinopszis alapján kézenfekvő lett volna olyan mondanivalót írni A szárnyas bosszúja történetének, hogy „a technológia rossz”, amivel ma, a XXI. században már csak a legelvakultabb ludditák tudnának azonosulni. Szerencsére a film készítői ennél kifinomultabb megközelítést választottak, és a modern ember technológiafüggőségére koncentráltak. A legtöbb ember a kényelem kedvéért gondolkodás nélkül átengedné a házimunkát egy gépnek, de ha közbejön valami váratlan, és a technika csődöt mond, akkor egyedül marad a problémáival. Wallace is pontosan ebbe a csapdába esik bele, a találmányai nélkül ugyanis szinte magatehetetlen állapotba kerül. Szép és hasznos a technológia, ezt senki sem vitatja, de ha az élet minden területén erre támaszkodunk, akkor igencsak kiszolgáltatottá fogunk válni.

A film másik fontos témája a modern technika társas kapcsolatokra gyakorolt hatása. Ugyan egyetlen okostelefon, vagy közösségi médiafelület sem bukkan fel a történetben, de nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat a mi világunk és a gyurmafigurák mindennapjai között. Gromit jogosan érzi úgy, hogy a gazdája elhanyagolja őt a találmányai javára, és már arra sincs ideje, hogy néha-néha megsimogassa a buksiját. Ezért ő magába fordul, és inkább a kertjében tölti az idejét, még inkább növelve a kettejük közötti távolságot. Furcsa kettősség ez, hogy míg a mindennapi életünket sokkal kényelmesebbé tette a technológia, addig az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása már egyáltalán nem ennyire pozitív, sőt egyenesen visszavetette őket.

Szerencsére az elgondolkodtató témák mellett bőségesen jutott hely a humornak is A szárnyas bosszújában. A pantomimre épülő fizikai komédiát leginkább Gromit és Tollas McKár felelnek, a nyelvi humorért és szóviccekért pedig Wallace. Ezen a ponton viszont meg kell jegyeznem, hogy az előző filmhez és a rövidfilmekhez képest talán egy kicsit túl nagy hangsúly került a karakterek közti beszédre, ami talán a Netflix hatásának tudható be, hogy ironikus módon még azok is tudják követni a sztorit, akik a telefonjukon lógnak. Legyen ez az ő veszteségük, mert a figyelmes néző számtalan geget és utalást fedezhet fel szinte mindegyik jelenetben.

Az animációról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A gyurmafiguráknál nyilván nem a realizmus az elsődleges fokmérő, ennek ellenére az Aardman karakterei rendkívül kifejezőek a gesztusaikkal. A környezet pedig, amiben mozognak, aprólékos műgonddal lett megépítve a legkisebb részletekig. Minden kétséget kizáróan ez a stúdió eddigi legszebb filmje. A zene és a hangok terén sem lehet panasz: a szereplők mind a személyiségükhöz illő hangot kaptak, Lorne Balfe pedig jó érzékkel vegyíti a sorozat zenei motívumait a saját dallamaival.

A szárnyas bosszúja egy igazán szórakoztató és szívmelengető történet, ami egy kényelmes karosszékben ülve és egy csésze teával a kezünkben (vagy Wallace mintájára egy tál sajttal és keksszel) tökéletes kikapcsolódást nyújthat. Ugyanakkor néhány elgondolkodtató témát is feldob, amik a film után is velünk maradnak, már ha persze nem a telefonunkat nyomkodtuk a nézése közben.

A film megtekinthető a Netflixen.