A mozivásznon a western műfaja már régóta nem tud kiugró sikereket elérni, a kis képernyőn viszont sikerrel szerepelnek a letűnt és modern korok pisztolyhősei. A Netflix új szériája, A vadnyugat születése (American Primeval) vérgőzös és brutális élményt ígér, és ezt meg is kapjuk. De nyújt-e bármi többet a hatrészes minisorozat?

Ami a magyar népnek a mondák ködébe veszett őstörténet, az az Egyesült Államoknak a vadnyugat, a maga legendáival, hőseivel és anti-hőseivel. Ezek a történetek évtizedekig meghatározták a filmvilágot, legyen szó a John Wayne-mozikról, vagy az italo-westernekről. A műfaj azonban a 2000-es évek után haldokolni kezdett és úgy tűnt, hogy a nézők elfordulnak az amerikai prérik világától. A 2010-es években viszont Taylor Sheridan modern köntösbe öltöztette a halottnak hitt zsánert a Yellowstone-sorozattal, majd a spinoff sorozatok az 1883 és az 1923 visszavezették a cowboyok világát a múltba. Míg Kevin Costner Horizont című mozija hatalmasat hasalt a jegypénztáraknál, addig a western-sorozatok jobban megtalálják közönségüket, ezt pedig a Netflix is érzékeli.

A vadnyugat születése képében egy vérgőzős, durva, szépelgést mellőzve igyekszik megmutatni a letűnt világot.

1857-ben járunk, a későbbi Utah állam területén. Sara (Betty Gilpin) és testi sérült fia, Devin (Preston Mota) menekülni kényszerülnek otthonukból. A sors a kietlen vadnyugati tájra vezeti őket, ahol megismerkednek a sokat látott Isaac Reed-del (Taylor Kitsch). Sara célja, hogy gyermekét biztonságban eljuttassa apjához. Az anyuka fejére azonban vérdíjat tűztek ki gyilkosság miatt, ezért egy csapat fejvadász veszi üldözőbe Sarát és Devint. Sara egyetlen esélye a nem túl bőbeszédű és zord lelkű Isaac Reed, aki azonban otthonosan a mozog a vadonban. Eközben azonban egy fanatikus vallási vezető, a territórium mormon vallású kormányzója (Kim Coates) messiási megszálltsággal igyekszik Kánaánná változtatni Utah térségét. Valóságos szent háborút indít mindenki ellen, aki veszélyezteti a mormon hegemóniát Utah államban ez alól pedig Sara, Devin, Isaac és egy hozzájuk csapódó néma indiánlány sem kivétel.

A sorozat epizódjait Peter Berg rendezte, azonban a széria valódi szellemi atyja A visszatérő forgatókönyvét is jegyző Mark L. Smith volt, a két alkotás között pedig szemmel látható a hasonlóság. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a valóban létezett Jim Bridger karaktere (akit A vadnyugat születésében Shea Wigham alakít) A visszatérőben is szerepel. Kevés olyan western készült, amely ilyen rideg nyers stílusban mutatja be a XIX. század világát. Itt bizony nincs helye a Kevin Costner filmekből, például a Farkasokkal táncolóból ismert pátoszos stílusnak. Ugyanakkor a széria nem moralizál, nem tesz fel olyan mélyebb kérdéseket, mint Eastwood a Nincs bocsánatban vagy Scott Coper a Hostilesban. A széria alkotói alapvetőnek veszik ennek a környezetnek a kegyetlenségét. Nem romantizálják az őslakos amerikaiakat sem, a nemes vadember képe merőben távol áll A vadnyugat születésétől.

Érdekes, és napjaink politikai csatározásaitól sem mentes áthallása van viszont annak, ahogy az alkotók a mormonokat ábrázolják. A vallási csoport a XIX. század Amerikájában jött létre, és mai napig Utah állam tekinthető a mormonok fellegvárának. Hitük, bár kötődik a krisztusi tanokhoz, valójában nagyon távol áll a keresztény felekezetek tanításaitól, a keresztény egyházak rendszerint nem tartják őket kereszténynek. A mormonok – hivatalos nevükön az Utolsó Napi Szentek, Jézus Krisztus Egyháza – napjainkban komoly politikai erőt képviselnek, elsősorban a Republikánus Pártot támogatják, arányuk pedig jelentős olyan szövetségi szervekben, mint például az FBI.

A sorozat azonban rendkívül negatív színben tünteti fel a mormonokat, és talán az sem véletlen, hogy A vadnyugat születését nem Utah államban, hanem Új-Mexikóban forgatták. Ily módon a sorozat tartalmaz ugyan politikai utalásokat, és megfogalmaz kritikát a konzervatív oldal és a szektás fanatizmus felé, a széria mégsem akar tanmese vagy kiáltvány lenni.

A vadnyugat születése bővelkedik fantasztikusan koreografált akciójelenetekben, és egyáltalán nem ajánlható gyengébb gyomrú nézőknek. A skalpolás, az indiánok nyílzápora vagy a tűzfegyverek lövései húsba vágóan jelennek meg, a mocsok és sár pedig a szereplők bőre alá issza magát. Itt bizony a legkisebb hiba is emberéletbe kerülhet és az alkotók olyan problémákat is felvillantanak, amiket más, egyébként realista westernek is kerülni szoktak. Ilyen például a lovak viselkedése, és az, mennyire fontos a helyes patkolás és a paták ápolása.

A vadnyugat születése jól adagolja az akciót és a feszült légkört. Az alkotók viszont nem bonyolítják túl a történetet és hatalmas meglepetések is kevés alkalommal érik a nézőt.

Valljuk be számos western született már arról, hogy egy zord főhős látszólag védtelennek tűnő hölgyeket vagy kislányokat kísér, gondoljunk csak A félszemű feldolgozásaira. Komoly hátránya még a szériának, hogy hiányoznak az igazán emlékezetes karakterek, és a színészi játék sem hoz kiemelkedő pillanatokat. Ez elsősorban Taylor Kitsch-re igaz, aki jól hozza a kemény gyereket, de a szerény képességű színész csak utolsó epizódokban kap több lehetőséget a kibontakozásra. Bár a hat rész gyorsan darálható, a brutalitás ellenére sem fog olyan mélyebb nyomokat hagyni, mint más, klasszikus darabok.

A vadnyugat születése egy korrekt western darab mindazoknak, akik egy mocskos és vértől tocsogó darabra szomjaznak. Története nem túl eredeti, de légköre és rendezése eléggé kifinomult ahhoz, hogy hat epizód erejéig tartalmas kikapcsolódást nyújtson a westernek szerelmeseinek.