Szakítva kicsit a korábbi hagyományokkal, ezúttal nem vasárnap, hanem szombaton jelentkezek a Gyerekkorunk kedvenc meséi cikksorozatommal. Egészen elképesztő az, hogy már ha jól számoltam a tizenegyedik embernél tartok, és még mindig akad olyan mese, aki senkinél sem szerepelt. Kolev Ádám pedig még erre is rálicitált, mert olyan mesékről írt, amik tényleg egyetlen tagunknál sem találhattok meg. Mindennek tetejében még én is kedvet kaptam pár kedvencéhez, amikről tőle hallottam először. Nincs más hátra, mint elutazni Kolev gyerekkorába, hátha olyan dolgokkal találkozunk, amik számunkra is ismerősek lehetnek.

Billy és Mandy kalandjai a Kaszással

A Cartoon Network-nek egykor sok ikonikus meséje volt. Ezek közül az egyik a Billy és Mandy kalandjai a Kasszással. Eleve már maga a setup és úgy általában véve a vizuális megvalósítás is elég jellegzetes és különleges volt. Amihez persze még hozzájött egy jó nagy adag groteszk humor is. Az alaptörténet arról szól, hogy a nem enyhén kretén Billy és kissé szociopata barátja, Mandy egy fogadás kapcsán kvázi a rabszolgájukká teszik a Zord Kaszást, aki emiatt így kénytelen folyton együtt lógni a két címszereplővel. Természetesen ez mindenféle groteszk helyzetekbe kergeti őket, aminek során a paranormális világ szinte minden zegzuga érintésre kerül valahogyan. Érdekesség, hogy készült egy pár röviden mozifilm is belőle, amik szintén tök jók.

Ennek a sorozatnak a testvér alkotása az Evil Con Carne, ami ha lehet egy még elborultabb koncepcióra épül. Nevezetesen itt a főszereplő Con Carne egy olyan szupergonosz, akinek a teste egy baleset során megsemmisült és csak az agya illetve a gyomra maradt meg belőle, amit aztán beleültettek egy cirkuszi medvébe Bosco-ba. Ezáltal pedig Carne tovább folytathatja világuralmi terveinek megvalósítását. Persze ez ilyen olyan okokból kifolyólag soha sem sikerül neki. Ám cserébe mindig jól megszívta, a közönség legnagyobb örömére. Természetesen a két alkotás karakterei között volt átjárás és általában úgy adták, hogy két-két rész volt mindegyikből.

Monster Rancher

Na ez bizony egy érdekes eset, ugyanis amennyire tudom a Monster Rancher-t soha sem vetítették Magyarországon. Speciel én is a német RTL2-n néztem, ahol amúgy számos másik olyan mese is futott, amit idehaza nem adtak, viszont kifejezetten tetszettetek. Persze a limitált német nyelvtudásomnak köszönhetően sok mindent ugyan nem értettem belőlük, viszont annál jobban élveztem az egészet. Valamint maguk a szörnyek is piszok menően néztek ki. Az egyik kedvencem egy ilyen kék-fehér óriás farkas volt, aminek szarvak voltak a fején és amennyire levettem ráadásul még elég szemét is volt, de annyi baj legyen.

A történet nagyjából hasonló, mint a Pokémon esetében, csak itt a tónus sokkal komolyabb volt. Illetve maguk a szörnyek ténylegesen meg is haltak, habár volt lehetőség a feltámasztásukra is. Valamint volt itt is egy ilyen a világot elpusztítani akaró nagy Godzilla szerű dög, amit Moe-nak hívtak, és az ő ősellensége a jóságos főnix. Kis csapatunk pedig ebbe a konfliktusba keveredett valahogyan bele. Ráadásul az egyiküknek még családi érintettsége is volt a dologban.

Extreme Dinosaurs

Fúúú, ha van olyan mese, amivel annak idején meglehetett őrjíteni egy gyereket, az bizony az Extreme Dinosaurs volt. A magyar címére sajnos nem emlékszem és ami még ennél is sokkal sajnálatosabb, hogy ez a mese bizony nem élt meg olyan sok részt. Az alapfelállás körülbelül hasonló mint a Tini Ninja Teknőcök esetében. Vagyis adott pár génmódosításon átesett dinoszaurusz, akik közül az egyik csoport, egy három Velociraptorból álló társaság el akarta pusztítani a világot. Míg a másik társaság, egy vegyes dinókból álló csapat ezt igyekezett megakadályozni. Emellett az egésznek volt egy nagyon menő rock zenés aláfestése. A főcím dalától pedig mind a mai napig bizsergek.

Ranma ½

Huh gyerekek, hát ez még az előzőeknél is egy sokkal különlegesebb darab. Habár bevallom soha sem voltam egy különösebb anime fan. Legalábbis nálam az Inuyasa-val kezdődött és egyben végződött is a dolog. A Ranma viszont egy ritka kivétel volt. Tónusát tekintve egy afféle romantikus vígjáték volt, amolyan japán szappanopera módra. A történet abból áll, hogy Ranma egy harcművészetekben jártas valaki, aki egyszer az egyik különleges edzése alatt beleesik egy elvarázsolt vízbe, ami után ha bármikor vizes lesz akkor önkéntelenül is nemet vált a karakter. Természetesen a konfliktus innentől kezdve az lesz, hogy aki a női alteregóját szereti az általában utálja a férfi alteregóját. Aki pedig a férfi verzióját szereti az utálja a nőit. Emellett a mese, vagyis hát anime szexuálisan igencsak túlfűtött és tele van animált mellekkel, amiket olykor premier plánba mutogattak. Mindezt főműsor időben, gyerekeknek. Hagyok időt feldolgozni.

Szamuráj Pizzacicák

Hát mit is mondjak? Ez is egy elég retardált ámbár élvezetes kis mese volt. Vagyis sokkal inkább anime. A történet abból állt, hogy egy ilyen fantasyszerű settinges Japánban volt három, a harcművészetekben jártas macska, akik civilben egy pizzériát üzemeltettek. Természetesen voltak segítőik, akik időnként felbukkantak ha valami speciális feladatot kellett elvégezni. Például alagutat fúrni. De volt például búvármacska is. A főgonoszok persze szinte mind megalomániás szerencsétlenségek voltak, élükön a dühkitöréses hisztis rókával, akinek sajnos nem emlékszem már a nevére.

Azonban, ami miatt igazán megmaradt bennem ez a mese, az az, hogy volt belőle egy sárga kazettás Nintendo-s 2D-s platformer kalandjáték, amit egyébként akár co-opban is lehetett játszani. Természetesen a három főszereplő mellett a segítőkkel is lehetett lenni. Sőt olykor célszerűbb is volt velük játszani. Természetesen a kora jellemző módon piszok nehéz is volt. Emellett az akkori konzoloknak megvolt az az idegesítő szokásuk, hogy hajlamosak voltak túlmelegedni és olyankor random kikapcsolni. Ráadásul még csak menteni sem lehetett bennük. Mondanom sem kell, soha nem láttam a játék végét pedig egész sokáig sikerült eljutnom benne.