Disney+, Sorozat

Az ördög sohasem nyugszik – Daredevil: Újjászületés kritika

Volt egy időszak, amikor még a Marvel egyes karaktereinek jogai szanaszéjjel voltak, hogy a Netflix is készített egy afféle saját kis Marveles Univerzumot. Ennek a Netflixes Marvel Univerzumnak a főmozgatórúgója és egyben talán legsikeresebb része a Daredevil, avagy magyar nevén Fenegyerek sorozat volt. Ehhez kapcsolódott még aztán a Jessica Jones, a Luke Cage, a Vasököl, illetve az ő kvázi különálló kis csoportosulásuk, a Defenders. Valamint később még mellé csapták a Megtorló sorozatot is. Ugyan ezeknek az alkotásoknak a megítélése elég vegyes. Főleg a Defenders az, ami sokaknak nem tetszett. És a Vasököl, habár bevallom nekem a Jessica Jones se jött be annyira, hol ott állítólag azt a szakma és a közönség szerette.

De hát ugye ízlések és a többi. Viszont amikor 2018-19 környékén a Disney elkezdte visszaszedegetni a különböző Marvel jogokat, így természetesen ezek az alkotások is lekerültek a Netflix kínálatából és bizonyos jogi viták miatt sokáig nem is voltak elérhetőek sehol. Természetesen a közönség mindenképpen akart folytatást ezekből a sorozatokból, főleg a Daredevil-ből, ami végül most 2025-ben meg is történt Daredevil: Újjászületés címszó alatt.

A Daredevil: Újjászületés hivatalosan nem közvetlen folytatása az eredeti Netflixes sorozatnak, hanem kvázi amolyan szellemi örököse. Emellett az Újjászületés szándékosan ignorálja az összes eddigi olyan MCU-s alkotást, amiben a Daredevil karakterei megjelentek. Legfőképpen a She-Hulk-ot, amit szerintem sokan mások is inkább ignorálnak. Illetve az Echo és a Sólyomszem sorozatok, ahol a főgonosz Kingpin, avagy magyar nevén Vezér karaktere jelent meg sem igazán kerülnek szóba. Legfeljebb csak pár kósza utalás tekintetében. Valamint van egy rész, amiben afféle cameo jelleggel behozzák Ms. Marvel figuráját is. Méghozzá szószerint.

Őszintén szólva elég nehéz erről a sorozatról érdemben beszélni, úgy hogy abban ne legyen semmilyen spoileres dolog. Habár úgy tudom a sorozat végül nem lett valami sikeres. Vagy legalábbis nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Illetve sokan csalódtak is benne. Köztük egyébként jómagam is. Noha nekem személy szerint leginkább a végével volt bajom. Főleg azzal a nagyon pofátlan húzással, amivel az egeres bagázs a közönség tudtára adta, hogy úgymond hosszabb távon is terveznek ezekkel a karakterekkel per sorozattal.

Maga a történet egy meglehetősen sablonos szuperhősös toposzt követ. Nevezetesen azt, amikor a főszereplő szuperhős valamiért már nem akarja tovább folytatni ezt az egész szuperhősködést és kvázi visszavonul, vagy legalábbis vissza akar vonulni a civil élet nyújtotta kényelembe. Csakhogy természetesen nem tudja sokáig nézni azt a sok igazságtalanságot és gaztettet, ami körülötte történik és csak azért is újra felölti a szuperhősgunyáját, hogy rendet tegyen a világban. Vagy legalábbis a környezetében. Ennyi. Gyakorlatilag a 2004-es Pókember 2 története, csak most Daredevil-lel.

Daredevil karakterét talán szintén nem kell annyira bemutatni, hiszen egy elég emblematikus figurája a Marvel-nek. Viszont a rend kedvéért és azok amiatt, akik esetleg most találkoznak először ezzel a karakterrel Daredevil egy olyan szuperhős, aki egy piros ruhában jár ördögszarvakkal a fején. Innen ugye a név. Emellett pedig a legfontosabb tulajdonsága, hogy alapvetően vak. Viszont a többi érzékszervét olyan tökéletesre fejlesztette, hogy igazából jobban lát mindent, mint bárki más. Valamint, a civil életben a karakter ügyvédként dolgozik, ami részben megmagyarázza, hogy hogyan értesül az egyes bűntényekről.

Itt most bevallom megint gondban vagyok, mert bár beszélhetnék a Netflixes sorozat eseményeiről és hogy azok miként kapcsolódnak ehhez az új sorozathoz, ám inkább azt javasolnám, hogy aki teheti az inkább nézze végig azt a sorozatot. Amúgy is fenn van Disney+-on. Habár fontos megjegyezni, hogy a Daredevil második évada után kronológiailag a Defenders következik, aminek a megértéséhez pedig a többi sorozat legalább első évada szükséges, szóval nem olyan egyszerű ám ez sem.

Ami még mindig is a sorozat egyik legnagyobb erénye volt, azok a színészek. Charlie Cox tökéletesen hozza, mind Matt Murdock, mind pedig Daredevil szerepét. Ám, aki még rajta is túltesz az Vincent Donorforio, mint a főgonosz Wilson Fisk, alias Kingpin. Konkrétan kvázi ő miatta érdemes nézni ezt a sorozatot. Noha persze maga a szerep is hálás, de Donorforio olyan élettel tölti meg ezt a karaktert, ami egy külön kategória. Persze a többi szereplő se rossz. Bár érezhetően nincs meg az a kémia, ami a régebbi karakterekkel, akik szinte csak cameo jelleggel bukkannak fel. De hát ugye háromszor tizenhárom rész versus kilenc rész, szóval ezt szerintem felesleges számon kérni.

Amit még mindenképpen ki kell emelni az a sorozat intrója. Természetesen ezt is le kellett cserélni. Noha a Netflixes alapzenét valamelyest megtartották. Viszont egy sokkal lehangolóbb dallamot komponáltak, ami szerintem tök jól igazodik a széria hangulatához. Illetve szimbolikus jelleggel minden Daredevil-hez köthető elem összeomlik, majd a végén újra összeáll. Ezzel jelezve, hogy itt most mind a karakternek, mind a Disney-nek újra össze kellett raknia ezt az egészet.

Végszó

Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Persze egyértelműen ez az utóbbi évek legjobb Marvel sorozata. De nagyon meglátszik, hogy menet közben egyszer újraírták. Illetve azokat is megértem, akik szerint túlságosan vontatott lett az egész. Pláne a befejezés tekintetében.