Rájár a rúd Bryan Fullerék Hannibal sorozatára. Már az első évad környékén is kérdéses volt, meddig maradhat műsoron korunk egyik legzseniálisabb és legigényesebb sorozata, ám ahogy már tudni lehet: a kaszás eljött Doktor Lecterért is. Bryan tisztában volt azzal, hogy ez bekövetkezhet és ennek megfelelően idén két történetet is kaptunk egy áráért, mely komoly kérdéseket vetett fel. Egyrészt mennyire lesz félbehagyott a Hannibal befejezése, másrészt milyen mértékben szenvedi meg ezt a bontogatást a sorozat.

Előre bocsájtom: a Hannibal 3. évada nagyon jó, sőt alulról karcolgatja elődjét. Ha problémákat kellene keresni mégis, nagy akadályokba azonban nem ütköznénk. Negatívumokkal kezdeni persze nem tisztességes, de mit tehet az ember, ha rögtön az csapja őt arcon? Az évad első két-három része ugyanis az egyszeri nézőt elrettentheti a komplett szériától, a tapasztalt Hannibal rajongóban pedig alapos kételyeket gerjeszthet. A szálak elég nehézkesen, és csak nem is lineárisan veszik fel a fonalat a legutóbbi finálé után, ezt pedig megfűszerezik egy lassú, nyögvenyelős mesélői stílussal. Hannibal (Mads Mikkelsen) Európában húzta meg magát Dr. Bedeliával (Gillian Anderson), Will Graham (Hugh Dancy) pedig a doktor nyomába eredt, és mellette Jack Crawford (Laurence Fishburne) is megjelenik.

A negyedik epizódtól kezdve mintha az írók észhez tértek volna, és meglátták, hogy a nézők alapvetően erre nem is kíváncsiak. Vagyis igen, de nem ilyen nyugdíjas adagolásban. Gyakorlatilag ezzel a résszel indul a cselekmény be igazán, és ami fontosabb, kronológiailag is ez a sztori eleje. Mason Verger (Joe Anderson) vérdíjat tűz ki Hannibal fejére. Ebbe a hajszába aztán minden kedvelt szereplőnk belekeveredik az új Pazzi (Fortunato Cerlino) nyomozóval karöltve. Amilyen nehézkesen döcögünk el idáig, olyan kemény lesz nem a következő részt nézni, amint gördül a stáblista. Még mindig pazar képsorok, remek, néha szívbemarkoló jelenetek és kitűnő alakítások; röviden ennyit takar az első fél. Minden negatívuma ellenére tökéletesen megágyaz a Vörös Sárkány történetszálának, és a zseniális finálénak.

Három évvel később Will már családot alapított, Hannibal pedig egy olyan helyen van, ahol Will bármikor megtalálhatja, ha szüksége van rá. Új gyilkos szedi áldozatait, akit csak Fogtündérnek csúfolnak. Becsületes neve Francis Dolarhyde (Richard Armitage), vagy ahogy mi ismerhetjük, a Vörös Sárkány. Will Hannibal egy olyan változatát látja benne, akit megmenthet, Hannibal pedig Will azon változatát, akit megronthat. Richard Armitage alakítása hátborzongató. Ahogy Mads Mikkelsennél tökéletesebb Hannibalt nem találhattak volna, úgy az egykori Thorin megtestesítője sem lehetne ennél jobb egy ilyen elmebeteg szerepére.

Az évad fókusza kérdés nélkül Hannibal és Will kapcsolata, és érzelmeik egymás iránt. Ezt Fullerék művészi precizitással járják végig, a Vörös Sárkánnyal egy végső, kettejük sorsát beteljesítő erővel. A finálé így, bár lehet folytatni, úgy van elkészítve, hogy az teljes élménnyé tegye a sorozatot a maga módján szép és lehengerlő befejezéssel. Igen, alakíthattak volna az évad első felén, de az összképet tekintve egy kerek egész lett Will és Hannibal története.