Ha antológia sorozatot akarunk keresni a közelmúltból, akkor nem kell tüzetesen átvizsgálni az internet legsötétebb, legelrejtettebb bugyrait. Gondolhatunk a Black Mirrorra, ami ezt epizodikusan kezeli, és a True Detective-re, ami évadonként választja el történeteit. Utóbbi épp kapóra jön, hisz a 2. évad alig pár hónapja ért véget és vegyes fogadtatást kapott. A Fargo hasonló cipőben jár, mint a True Detective. Hatalmas kritikai siker volt tavaly, ám a cselekmény lezárult. A kérdés az, hogy túl tud-e lépni a True Detective hibáin és megosztóságán vagy épp ugyanabba a verembe esik bele. Nos, ha egyenlőre nem is tűnik annyira jónak, mint az előző, legalább markánsan érezni, hogy ugyanazt a sorozatot nézzük.

A 2. évad eseményei jóval a Lorne Malvohoz köthető történések előttre kalauzol vissza, méghozzá 1979-be. Peggy Blomquist (Kirsten Dunst) elüt egy férfit az úton, s magával viszi jobb opció híján. Ezelőtt pedig egy „meglehetősen szofisztikált” szituációban mészárlás történik a gázolás melletti étkezdében. Felüti fejét még Peggy férje, a céljaik és a fargo-i maffiacsalád jelenléte és hirtelen tragédiája. Csakúgy, mint az első évad esetén, a pilot összefűzi a szálakat, megmutatja, hogy miért nézzük a későbbiekben a sorozatot. Ez nagyon jó, hisz nem zákbamacskát árulnak a készítők, viszont van egy aspektusa, ami a későbbiekben rossz irányba billentheti a mérleget.

Ez lényegében annyi, hogy bár jó a kezdés, de nem ér fel az előző évadhoz, ráadásul mintha egy kifordított másolata is lenne neki. Ugyanúgy megkapjuk a rendőr karakterünket, csak most épp egy határozottabb fajtát, kapunk egy véletlen gyilkosságot, ami hasonlóan az előzményekhez, nyilván indikátora lesz az eseményekhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt egyelőre ne vegyük hibának, hisz legalább érződik, hogy ugyanazt a sorozatot nézzük. Itt pusztán a későbbi önismétlés elkerülése lenne fontos, reméljük, hogy a hasonlóságok meg is maradnak ezen a szinten.

Összességében a Fargo 2. évadának pilotja azt hozza, amit az ember elvár tőle, néha esetleg egy kicsit kevesebbet. Leírni felesleges, az viszont bőven kijelenthető, hogy akkora paradigmaváltás nem várható, mint a True Detective esetében. A havas táj, a hangulat a két szezon időbeli távolságának ellenére is megmaradt, a fekete humorral és a merész fordulatokkal együtt. Örülünk, hogy a Fargo nem felejtette el, hogy kiknek is szól.