Gyermekkoromban, ha orrdugulástól, köhögéstől vagy egyéb nyalánkságtól szenvedtem, a fülorrgégészem a bálnavadászatot ajánlotta, mint felnőttkori foglalkozást; az ember kinn van a nyílt tengeren, szívja a friss sós levegőt, ami pedig az „orrodat is tisztíccsa”. Valószínűleg ezért is mutatok érdeklődést a tengeren játszódó matrózos és bálnavadász történetek, filmek iránt. Amikor pedig megtudtam, hogy Ron Howard (az Egy csodálatos elme és a Hajsza a győzelemért rendezője) egy ilyen témájú rendezéssel készül, melynek ráadásul a Moby Dicket ihlető igaz történet az alapja, úgy reagáltam, mint egy tengerész, aki nagy fogást remél. Sajnos a filmre sokat kellett várnom, mivel az eredetileg kitűzött márciusi bemutató decemberre csúszott…

De megérte a várakozás? Horgonyt fel, vitorlát bonts, szigonyt élesíts, szemünket pedig vessük a tenger szívére!

Az igaz történet
A tenger szívében az Essex nevű amerikai bálnavadászhajó történetét dolgozza fel. A hajó 1819-ben futott ki Nantucket szigetéről, fedélzetén George Pollard (Benjamin Walker) kapitánnyal és Owen Chase (Chris Hemsworth alias Thor) elsőtiszttel. A hajót 1820 novemberében egy feldühödött ámbráscet meglékelte. A hajótörést követően a legénység tagjai pokolbéli megpróbáltatásokat álltak ki,  még halott társaik húsát is kénytelenek voltak elfogyasztani. Herman Melville – aki maga is bírt cethalász tapasztalattal – az ő kálváriájukból merítve írta meg mára klasszikussá vált regényét Moby Dickről, a fehér bálnáról (a bálna nevét ma a soproni trash-metal banda őrzi).Howard kapitány parancsnoksága
Howard filmje egy vérbeli tengerész-mozi, mely egyben főhajtás is Melville és a Moby Dick előtt. A sztori keretét is az adja, hogy az író, az Essex utolsó túlélőjét (Brendan Gleeson) faggatja a történésekről, hogy művét hitelesen írhassa meg. A férfi nem adja ki könnyen nyomasztó emlékeit, de ahogy fokozatosan megnyílik, úgy rajzolódik ki előttünk Pollard kapitány és Chase elsőtiszt története. Igen, a férfi gyakorlatilag nem is annyira a saját élményeit meséli, hanem a két vezető férfi konfliktusát tárja föl (a Moby Dick narrátora Ishmael sem saját, inkább társai történetét beszéli el). Pollard kapitány ugyanis csupán előkelő származása és nem kvalitásai miatt kapja meg a kapitányi posztot az egyébként sokkal rutinosabb Chase kárára. Kettejük ellentétét a színészek, ha nem is kiemelkedő alakítással, de kellő tudással és alázattal jelenítik meg (akiken azért látszik a film vége felé a koplalás). Pollard tapasztalatlansága és Chase elbizakodottsága együttesen okozza az Essex vesztét. A filmet megnézve egyértelművé válik, hogy Melville-re milyen nagy hatással volt az Essex tragédiája. A Moby Dick bálnavadászhajója szintén Nantucketből fut ki, illetve az Essex legénységében is találhatunk egy Coffin (Koporsó) családnevű illetőt. A legendás fehér bálna is felbukkan, bár itt nem olyan hófehér, mint a többi feldolgozásban.

Vadászat
A tenger szívében stílusa némileg hasonlít a Peter Weir rendezte Kapitány és katonára, persze megfűszerezve Ron Howard sajátos feszültségteremtő eszközeivel, melyeket már a Hajsza a győzelemért-ben is eredményesen alkalmazott (pl. a drámai közelképek bizonyos tárgyakról). A bálnák animációja helyenként lenyűgöző és a bálnavadász jelenetek is szemet gyönyörködtetőek és látványosak, bár nekem ezek afféle gigaceteknek tűntek (persze Hollywoodban az óriásibbnál is óriásibb kell). Howard remekül képes átadni a tenger és az óceán hangulatát, a hajózás és a vadászat élményét, olyannyira, hogy a mozitermet gyakorlatilag matrózjárásban hagytam el. A vadász jeleneteken végig érződik a mesterség esszenciája, a cethalászat szadista és mégis gyönyörű volta.

Helyenként egész pofás zenék is felcsendülnek, bár én hiányoltam az erre a kultúrára igen jellemző tengerészdalokat (sea shanties), melyek a film hangulatán is igen sokat dobtak volna. Ron Howard ezenkívül igencsak biztonsági játékot játszik, nem igazán mer lényegi újdonságokkal szolgálni számunkra. Be kell látnunk, hogy A tenger szívében tulajdonképpen nem más, mint a Moby Dick, a Kapitány és katona és a Számkivetett egybegyúrva…tehát semmi olyat nem látunk, amit ezek nem prezentáltak volna már nekünk. Howard ezúttal tehát nem igazán mert kockáztatni, de amit vállal, azt hatásosan teszi. A film végig lekötötte a figyelmemet, egy pillanatra sem vált unalmassá és végig áthatotta egyfajta sós levegőjű légkör.

Horgonyt le és összegezzünk
A tenger szívében tehát nem egy olyan átütő film, mint pl. az Egy csodálatos elme vagy a Hajsza a győzelemért, mégis szolgál számunkra tanulsággal, többek között az emberi konfliktusok romboló hatásáról, illetve az embert nyomasztó lelki terhek letételéről. Érdemes megjegyezni, hogy a Moby Dick főhőse, Ahab kapitány pont erre képtelen, hiszen ő az, aki mind a hét tengeren is képes üldözni a fehér cetet, amiért az leharapta a lábát. Elsősorban azoknak tudom ajánlani a filmet, akik szeretik a tengerész-mozikat és nem félnek attól, hogy ismeretlen vizekre hajózzanak, aki viszont világrengető Odüsszeiát várna Ron Howardtól, az csalódni fog. Ja… és állatvédőknek sem javaslom, mivel jócskán kijut benne a cetdarabolásból. Kategórián belül viszont abszolút helytálló darabot láthat az, aki jegyet vált erre a Moby Dick-eredettörténetre (a magam részéről a 3D-t nem ajánlom). Nem lesz akkora klasszikus, mint a mű, ami előtt fejet hajt, de mindenképpen hozzáad és felértékeli Melville alkotását és meghozza a kedvet az elolvasásához is. Véleményem szerint Howardnak az efféle igaz történetek állnak igazán jól, nem pedig a Dan Brown regények.

Ha pedig a tengerészdalok hiányát említettem, akkor mi mással zárnám kritikámat, mint egy ütős matrózdallal…Johóóóóó