A törvényen kívüliek mindig is megmozgatták az emberek képzeletét és a világ bármely pontján egyfajta kultikus rajongás és mítoszokba oltott tisztelet veszi őket körül, legyen szó az angol sherwoodi erdő Robin Hoodjáról, az amerikai Jesse Jamesről vagy az ausztrál Ned Kellyről. A magyar ugaron ezt a tiszteletet és kultuszt leginkább a Szöged környéki puszták bötyárja, Rózsa Sándor vívta ki magának. Alakjáról számos monda, regény, népdal és filmes feldolgozás született, melyek mind a klasszikus mitológiára építenek; Rúzsa Sándor, a magyar puszták igazságosztója. Cserna-Szabó András 2015-ben megjelent könyvében azonban igencsak szembe megy a Sándorral és a szegénylegényekkel kapcsolatban kialakult romantikus elképzeléssel. Vérgőzös és elmebeteg bötyárhistória ez a XIX. század Ambrus Attilájáról.

Bötyárrege
A Sömmi a XIX. század első felében játszódik az alföldi rónákon. A históriában igencsak keverednek a valós és meseszerű események, míg végül az egész egy Becstelen brigantyk-féle alternatív történelemmé nem változik. Félreértés ne essék; Cserna-Szabón (aki szentesiként vérében hordozza a rónák világát) nagyon látszik, hogy igazán utánaolvasott a történelmi háttérnek, korszaknak és betyárvilágnak, viszont a megszerzett információkat a maga módján kezelve valami teljesen mást mutat fel, mint amiről az iskolában olvashattunk. Veszelka Imre (Rózsa Sándor egykori bűntársa) szájából megtudhatjuk, hogy a burokba született Sándoron nem fog a golyó és hogy az ördög már születésekor meg akarta szerezni Sándor lelkét. Rózsa és Veszelka sorsa később a hasonló indíttatás miatt is elválaszthatatlanul összefonódik, hogy aztán legendákká váljanak; véres ördögi legendákká, melyben szó sincs igazságosztásról és a szegényeknek ajándékozott javakról, csak fosztogatásról és erőszakról. A ’48-49-es szabadságharcban amnesztia fejében szabadcsapatot szerveznek a szerbek ellen, de még ott sem finomkodnak, ha móresre köll tanítani a „kutya rácot” (emiatt többször számon kéri őket a magyar vezetés). A kor legnagyobb történelmi alakjai is, mint Kossuth Lajos, Jókai Mór (és a bableves), Ráday Gedeon, Asbóth Lajos is megkapják „megérdemelt” helyüket a cselekményben, ahogyan a rácok is. A történetről még hosszan értekezhetnék, de akkor kritikám végtelen lenne, akár a róna.

Bötyármódi
A Sömmi narrátorává Veszelka Imrét teszi meg. Ha valaki, hát ő igazán közel volt a sokszor ördögi tűzhöz, így beszámolója kellőképpen hitelesnek és autentikusnak hathat számunkra. A regény vértől és agressziótól tocsogó jelenetekben bővelkedik, ezért gyönge gyomrúaknak semmiképpen nem ajánlanám. Az erőszak szinte minden formája testet ölt ebben a történetben; gyilkolás, csonkítás, hasfelmetszés, mérgezés, kasztrálás, nemi erőszak, karóbahúzás, kannibalizmus, stb. Ja és persze rengeteg SZEX!!! Cserna-Szabó ezeket népies nyelvezetben prezentálja, melyben zseniális módon keveredik a költőiség és az alpári stílus.

A Sömmi szerves részét képezi a böteg alföldi humor is. Veszelka Imrét például „böszédhibásnak” tartják, amiért ő nem a hagyományos szögedi „ö”-ző tájszólást követi. Fontos még a hiedelemvilág (mikre nem jó egy magzat levágott kisujja?!) és az ördögi beavatkozás, Sándor brutalitása mögött ugyanis az öreg füstössel kötött 33 évre szóló szerződés áll. A szerződés záradéka azonban, hogy ha Sándor 3 év, 3 hét és 3 nap lejárta előtt meghal, akkor lelke isteni elbírálásban részesül. Ha Tarantino egyszer a magyar bötyárvilághoz nyúlna, valami ilyesmi eredményt kapnánk.

Pár nögatívum
A zsöniális művel szemben azért pár negatívum is felróható, az egyik ilyen a nyelvezetből fakad. A sztorit ugye Veszelka Imre szájából halljuk, aki egy csárdában ücsörögve osztja meg élményeit hallgatóságával. A könyv igyekszik azt a fajta élőbeszédet írott formában is átadni, amikor az ittas előadóból csak úgy dől a szöveg. Itt viszont az író kicsit túllő a célon, ugyanis egyetlen mondat sokszor több oldalon keresztül vonul végig, ami kissé megnehezíti az olvasást. A könyv befejezése ezenkívül némileg görbetükröt is tart a túlzott múltba révedésnek és a nemzeti hősgyártásnak, de talán már túlságosan is megerőszakolja a kollektív emlékezést (azért Kossuth apánkról így írni…)

Öszvegzés
A Sömmi valószínűleg soha az életben nem lesz kötelező olvasmány egyetlen iskolában sem. Beteges, morbid és brutálisan deheroizáló stílusa valószínűleg az utóbbi idők egyik legmegosztóbb regényévé teszi majd Cserna-Szabó művét. Mindenesetre, aki vevő a vérrel írott alternatív történelemre, annak mölögen ajánlom ezt a könyvet, akár többszöri olvasásra is.

Möllékelek egy trailört is a könyvről, de vigyázat, némileg SPOILERES (legalábbis én nem ezt emeltem volna ki)

U.I. Tarantinonak
Kend ebből csináljon filmet, mert az Aljas nyolcas nem igazán gyütt be!