Mammon a pénz és az anyagi javak istene a Bibliában. Alakja a filmesek képzeletét is számtalanszor megmozgatta, gondoljunk csak az Oliver Stone-féle Tőzsdecápákra vagy Martin Scorsese és Leo „KapjonmárOscart” DiCaprio szexszel és droggal fűszerezett remekére, A Wall Street farkasára. Az egyébként komikus rendező, Adam McKay most újra elkalauzol minket a pénz mocskos és büdös világába egy fájóan aktuális témájú mozival, melyet valós esemény ihletett. A nagy dobás ráadásul egy igazi sztárparádé; Ryan Gosling, Steve Carell, Brad Pitt és Christian Bale. Csalogatóan hangzik?! Ugorjunk fejest a dollárhegyekbe és nézzük meg mi áll mögötte!

KRÍZIS a pénz világában
A történet egy csapat, sokszor egymástól függetlenül tevékenykedő bankárról szól, akik valamiféle látnoki képességgel szimatolják ki azt, amit mindenki lehetetlennek tart; a hitelpiac és a világgazdaság globális összeomlását (ami, mint tudjuk 2008-ban be is következett). A különc bankárok az amerikai gazdaság ellen fogadva (azt shortolva) próbálnak profitálni egy pusztulásra ítélt pénzügyi struktúrából. Izgalmasan hangzik?! Ja, szerintem is. A megvalósítás viszont…

KRÍZIS a filmvásznon
A nagy dobás alkotói valószínűleg azt hihették, hogy minden potenciális néző Corvinuson végzett közgazdász vagy pénzügyi szakember. A film ugyanis helyenként olyan szárazra sikerült, mint egy ezeroldalas gazdasági kimutatás. A szereplők csuklóból dobálóznak olyan kifejezésekkel, amik az átlag emberek számára olyanok, mint busmannak a mikrosütő. Hiába próbálják meg helyenként a szánkba rágni, többször igazi sztárcameokat felvillantva (a film bizonyos pontjain ugyanis bevágnak egy hírességet, aki saját magát játszva értekezik nekünk a pénz dolgairól). Margot Robbie még elég autentikusnak hat a témában A Wall Street farkasa miatt, de Selena Gomez???! Azért Richard Quest-et is megkérhették volna a Quest Means Business-ből.

Műfaji kavalkád
A nagy dobás tehát sokszor túlzottan is szakszerű, máskor pedig feleslegesen és bántóan komolytalan. Kicsit az volt az érzésem, mintha a rendező, McKay egybegyúrta volna A Wall Street farkasát a Michael Moore-féle Kapitalizmus, szeretem című dokumentumfilmmel. Játék és dokumentarista jelleg keveredik néha nem túl megnyerő módon. A narráció tisztára A Wall Street farkasát idézi, az említett bevágások és egyéb adalékok viszont Michael Moore-t (akinél egyébként nincs nagyobb manipulátor a dokumentumfilm iparban).

Sztárparádé a piacon
A szereposztás pazar, ugyanakkor az alakítások között elég nagyok a különbségek. Ez persze függ a szereptől is, hisz nem mindenki kapott ugyanakkora lehetőséget a kibontakozásra. A két igazán szerencsés versenyző Steve Carell és Christian Bale; Carell jól hozza a temperamentumos természetű bankárt, míg Christian Bale a félszemű, antiszociális és metálmániás géniuszt. Gosling kisebb lehetőséget kapott tehetsége megvillantására, de azért neki sincs mit szégyellnie. Szegény Brad Pitt itt viszont nem igen tudott mit hozni a szűkszavú bunkó pénzügyi zsenin kívül (egyébként a produceri teendőket is ő látta el).
Meg kell még említenem a két ifjú tehetséget nagy sztárok mellett, Finn Wittrock-ot és John Magaro-t. Őket is érdemes figyelni.

A pénz szaga büdös
A nagy dobás legnagyobb pozitívuma a merészsége. Nem sok alkotó mer ennyire aktuális kérdéseket ennyire nyíltan feszegetni. Hiszen valljuk be, a 2008-as válság itt, Magyarországon is meghatározza mindennapjainkat, a politikát és a közéletet egyaránt. Minden negatívum ellenére úgy jöttem ki a vetítésről, mint akit gyomron vágtak. Sokáig ugyanis a néző úgy ül a székében, hogy azt kérdezi magától; a világ pénzügyi vezetői nem lehetnek ennyire hülyék? Nem is hülyék, rosszabb: rosszindulatúak! Illúzióromboló és kegyetlen üzenet arról, hogy a pénz mennyire képes megmérgezni világunkat. Ha a Wall Street Mammon temploma, A nagy dobás alkotói képrombolók ebben a templomban. Ilyen szemszögből nézve A nagy dobás tartalma sokkal mélyebb a Wall Street farkasáénál. Csak az a fránya végeredmény…
Azért pár jó pillanata tényleg akad a filmnek. A humor helyenként betalál, van valami bizarr és megkapó stílus ami a vászonról árad és a slágerzenéket a rendező jól időzíti.
Tőzsdezárás – Összegzés
Enyhén szólva túlzásnak tartom, hogy az Amerikai Producerek Céhe ezt választotta legjobb filmnek.
Ha mint filmet kéne értékesítenünk A nagy dobást, 10 pontból olyan 5-6 ponton zárná a kereskedést. 1500-1600 HUF-nyi befektetett mozijeggyel számolva a megtérülő élmény hozama alacsony, inkább otthoni megtekintésre ajánlott (ha csak nem vagy pénzügyi szakember).
Viszont ha A nagy dobás üzenetét és tartalmát kéne értékesítenünk, úgy egyszeri megtekintésre nagyon is jó befektetés. Bármennyire is vegyes szájízzel jöttem ki a moziból inkább adnám a pénzem egy ilyen kevésbé ügyes de bátor alkotónak, mint egy tehetséges de aljas bankárnak.