A Haláli hullák hajnala az Edgar Wright–Simon Pegg szerzőpáros első közös mozifilmje, melyet korábbi, Spaced című tévésorozatuk szellemében (és nemegyszer arra utalva) készítettek. A Haláli hullák hajnala ugyanúgy tömve van popkulturális referenciákkal, mint a Spaced, harsog a kiváló angol humortól és mindezeken túl úgy válik a zombifilmek paródiájává, hogy maga is ízig-vérig autentikus zombifilm.

A Haláli hullák hajnala rengeteg filmet megidéz. Találhatunk benne utalást különféle zombifilmekre (főképp George A. Romero Holtak szériájára), a Birodalom visszavágra, de még az eredeti Hivatalra is. A filmnek minden jelenetében fölfedezhető idézet, melyek nem törik meg a cselekmény folyását, szinte észrevétlenül simulnak bele.  Az intertextusok nagyban hozzájárulnak ahhoz az élményhez, amit a Haláli hullák hajnala nyújt: hol paródia tárgyává teszi az adott utalást, hol ezek által nyeri el legitimitását az adott műfajban, vagy pedig szimplán kikacsint az értő nézőre, aki, fölismerve a beemelt textust, összemosolyog a rendezővel.

A film fergeteges szórakozást biztosít. Azoknak is, akik románcra vágynak, azoknak is, akik a horror vérengzésére és azoknak is, akik nevetnének egy jót. A humor forrása gyakran a szereplők jól megírt szövegei, a visszatérő be-, ki- és elszólások, de sokkal gyakoribb a vizuális komédia, mely a rendező, Edgar Wright egyik kézjegye. Példának okáért a film első fele olyan képi poénokra épít, mint amikor a zombi apokalipszis csupán a beállítások hátterében bontakozik ki, mintegy mellékesen, hogy ja, amúgy itt zombik is vannak. A néző ezen tudás birtokában csak nevet a szereplők vakságán.

Magának a sztorinak nem sok köze van a halottak föltámadásához, az csupán katalizátorként szolgál arra, hogy főhősünk, Shaun, végre összeszedje magát és rendbe tegye életét. A zombik fölbukkanása arra ösztönzi, hogy részegen hűtőre firkantott listáját az utolsó pontig kipipálja: „Go round mum’s, get Liz back, sort life out!” Gyerekes, strucc-politikát folytató életstílusának véget vet a világ vége, a zombik pedig valódi vezetőt faragnak belőle, hogy végül boldogan élhessen, amíg meg nem hal.

Cikkem címéül a Haláli hullák hajnala DVD borítójának szövegét választottam. Legyen bár hangzatos, a filmre ez a megállapítás nem igaz. A Haláli hullák hajnala igen komolyan beszél az emberi (és romantikus) kapcsolatokról, középpontjában egy félresiklott szerelem áll, miközben nevetünk az abszurd helyzeteken és morbid poénokon, a film mégsem válik romantikus komédiává. Vígjátéki elemei és mély tartalma mellett a Haláli hullák hajnala egyértelműen horror. A zombifilmek elemeit (és zombifilmekre tett konkrét utalásokat) fölhasználva építi föl világát, melyben elhelyezi karaktereit és elmeséli a történetüket, gyakran ugyanolyan véresen, mint bármely horror.

A Haláli hullák hajnala különleges élmény. Kineveti a zombifilmeket, miközben tiszteleg is előttük, remek vizuális humorral nevetteti meg a nézőt, komoly témákról beszél és még a románcra is marad elég idő. Ajánlom mindenkinek, horror rajongóknak és a vígjátékok kedvelőinek is. Ha pedig az ön szomszédságában törne ki a következő zombi apokalipszis, ne feledje: a legjobb, ha eltávolítjuk az élőholtak fejét, vagy elpusztítjuk az agyukat. De talán még jobb, ha inkább valami biztos helyre menekülünk, megiszunk egy hideg pint sört és megvárjuk, amíg az egész elmúlik.