Idén Hollywood úgy ellát minket szuperhős filmekkel, mint eddig soha. A Deadpool februári premierje után a következő már Batman és Superman első közös filmje lesz. Hogy mi köze ennek a dokumentumfilmnek a Batman Superman ellenhez az egyik címszereplőn kívül? A Superman Lives című Tim Burton film egyik fő célja volt megfilmesíteni a legendás 1993-as képregényt, melyben Superman meghalt (aztán visszatért). Doomsday léte az idén érkező filmben az, ami kapcsot alkothat a Batman Superman ellen és a Superman Lives között, ugyanis Superman gyilkosa nem volt más, mint Doomsday. Fontos: ezzel nem azt akarom mondani, hogy idén láthatjuk Supermant elbukni a mozivásznon, de megvan a lehetősége.

Tehát a ’90-es években járunk, amikor Jon Peters producer eldönti, hogy szeretne egy filmet készíteni Supermanről, ehhez azonban három feltételnek teljesülnie kell: a kriptoni hős nem repülhet, nem viselheti a ruháját és meg kell küzdenie egy pókkal. Legalábbis Kevin Smith forgatókönyv író szerint ilyen követelmények között készült az első változat, noha ezeket a pontokat a producer tagadta. Érdekes koncepció? Igen! Van értelme? Nem! A továbbiakban szerencsére az első két pont tisztázódott.

Aki jártas valamennyire az internet világában, az tudhatja, hogy valaha Nicolas Cage-et szemelték ki Superman szerepére, aki igazi fanatikus révén biztos örömtáncot járhatott (saját gyermekét is Kal-Elnek nevezte el). Képe az ikonikus szuperhős ruhában bejárta a világhálót: egy hosszú hajú, enyhén gagyi jelmezű Supermant láthattunk. Emellé társult még Tim Burton rendező, aki Cage castingjánál Michael Keatonra hivatkozott, hisz őt sem szerették volna az emberek a Sötét Lovag szerepére.

Nicolas Cage, mint Superman. Mit gondoltok?

Tim Burton csalódást igazából nem okoz. A film rendezője, a Collider Movie Talkból talán néhány embernek ismerős Jon Schnepp, nem volt rest őt sem felkeresni a projekttel kapcsolatban. Burton birtoka igazából pont annyira beteg, mint maga az ember az udvari sírköveivel, valamint háza csontvázaival és egyéb filmes figuráival (és tegyük hozzá, ő még a vaksötétben is napszemüveget visel). A Superman Lives koncepciója egyszerű: Superman meghal, de visszatér, és ezt a Burtonhöz méltó legbetegebb módon akarták megvalósítani (nem is csoda, hogy három író kezében is megfordult a forgatókönyv, bár Burtonre a választás nem a munkálkodás kezdetén esett).

Koncepció Superman kis társáról, aki vele érkezett a Földre.

Mit is értek betegség alatt? Lex Luthor markáns épülete legyen gótikus, Brainiac legyen egy pók, az űrhajója pedig egy hatalmas koponya. A film továbbá felvonultat koncepciós rajzokat a hajón tartózkodó undorítóbbnál undorítóbb lényekről, az új (egyébként egész pofás) Kriptonról és… Doomsdayről. A hatalmas, regeneráló, halhatatlan (vagyis inkább folyton újjáéledő), fejlődő szörnyeteg Álmosvölgy önjelölt polgármesterének kezében természetesen nem lehet képregényhű, s talán a legtorzabb értelmezést is ő kapta (ezt már nem lőném le). Burton nincs oda a szuperhősökért, és Batmant is csak azért vállalta be, mert ő az egyetlen, akit bír sötét történetei miatt. A reményt szimbolizáló Superman így hasonlóan komor útnak indult, mely aztán a stúdió válsága miatt félbeszakadt.

Brainiac űrhajója. Bizalomgerjesztő.

A The Death of „Superman Lives”: What Happened? egy érdekes film, aminek a címe kicsit félrevezető lehet. Ugyan van szó arról, mi okozta a kaszálást, a reflektorfényben mégis a készítési procedúra áll. Kapunk egy „hogyan készült” típusú dokumentálást egy olyan darabról, ami sosem készült el, és akár egy egyedi darab lehetett volna a szuperhősfilmek között, noha biztosan rendkívül megosztó is. Laikusoknak is ajánlják, azonban az igazi ízét az adja, ha van egy kis (és tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni) háttértudása az embernek Superman világával, antagonistáival kapcsolatban.