A Véres gyémánt című 2006-os film mindenképpen a kedvenceim közé tartozik, annak minden hibájával és pozitívumával együtt. A rendező, Edward Zwick jegyzi az amerikai polgárháború fekete-ezredét megjelenítő Glory-t (54. hadtest), a felemelően romantikus Legends of the Fall-t (Szenvedélyek viharában) és az ugyancsak nagy kedvencnek számító Az utolsó szamurájt. Szintén ez volt az a film, melyben a számomra addig igencsak ellenszenves nyálherceg, az azóta már Oscar-díjas Leonardo DiCaprio az egyik kedvenc színészemmé avanzsált, szinte egycsapásra.

A fekete kontinens
A történet 1999-ben játszódik Sierra Leone-ban, a polgárháború sújtotta nyugat-afrikai országban. A fekete halász, Solomon Vandy családja eltűnik a háború sűrűjében, őt magát pedig rabszolgaként egy gyémánt bányában dolgoztatják. A gyémántokból befolyt pénzből a lázadók fegyvereket szereznek és gyermek katonákból verbuvált hadsereget toboroznak (a film címe is ezekre a konfliktus-zónákból származó „véres gyémántokra” utal). Vandy a bányában egy nagy értékű gyémántra bukkan, mely nagy lehetőségeket és nagy veszélyt is rejt számára. A véletlenek folyamán azonban Vandy „segítő társra” talál a DiCaprio által játszott Danny Archer (nem rokona Sterling Archernek), az egykori zsoldos és gyémántcsempész személyében, aki azonban nem teljesen önzetlen szándékkal segíti hősünket. Hozzájuk csatlakozik még az amerikai újságírónő, Meddy Bowen is, aki a humanizmuson túl a nagy sztori reményében is érkezett Afrikába.Megvalósítás
A történet igencsak érzékeny témát érint. Felveti ugyanis azt a kényes kérdést; honnan is származik a gyűrűbe foglalt csili-vili gyémánt és mibe is került az valójában. A film legmegrázóbb képsorain keresztül láthatjuk, hogy a lázadók miként nyomorítanak és gyilkolnak meg ártatlan embereket és kovácsolnak szelíd gyermekeket bionikus gyilkoló robotokká. Azt is láthatjuk, ahogy gyémánt kartelek a minél nagyobb profit érdekében nem csupán szemet hunynak a helyzet felett, de folytonos forgásban is tartják az ördögi kört.
Egy ilyen témát nehéz akciófilmként feldolgozni, hiszen a rendező és a forgatókönyvíró ilyenkor végig borotvaélen táncol; az eredmény vagy túl mély lesz, lassú és teli politikával vagy a sok akció mögött a mélyebb mondanivaló is elvész. Zwick, ha nem is tökéletesen, de elég jól egyensúlyozza ki a sztorit, a pörgés mellett mindig ott van a mélyebb üzenet, még ha sokszor túlzottan is populáris formában tálalva. Ez a film legnagyobb hibája is helyenként, néha azért előkúszik a jellegzetes amerikai pátosz és megfertőzi az egyébként igen nyers és hatásos képsorokat (az operatőri munka is segíti hogy Afrika véres és gyönyörű valósága együtt elevenedjen meg a vásznon).

Realista Leo
A színészek egytől egyig tökéletes alakítást nyújtanak, még Djimon Hounsou (a fekete fazon a Gladiátorból) is hitelesen alakítja a szegény, de családszerető halászt, Jennifer Connelly is parádés az idealista újságírónő szerepében, azonban a koronázatlan király itt sem más, mint DiCaprio (szerintem ezért a szerepért érdemelte volna meg legjobban az Oscart). Az ő karaktere ugyanis a történet egyetlen realista szereplője, és pont ettől válik sokszor hihetetlenül antipatikussá és szerethetővé is egyszerre. Háttértörténete hiteles, amit a meggyőző színészi játék is alátámaszt, megmagyarázva azt, miért is annyira közömbös azok iránt az emberek iránt, akik az általa csempészett gyémántok bányászásáért sokszor az életükkel fizettek. Többé nem a Titanic nyálhercegét látjuk, hanem egy kemény, számító, irgalmatlan és kegyetlenül realista embert. Sajnos ő az egyetlen, aki igazán érti az őt körülvevő világot és ebből ártatlan emberek élete árán húz hasznot. Nem csak Afrikában, de az ő szívében is háború dúl az emberbarát idealizmus és a kegyetlen realizmus között.Még mindig aktuális
De miért érdemes igazán megnézni ezt a filmet? Azért, mert sajnos még mindig hihetetlenül AKTUÁLIS. Bár Sierra Leone-ban azóta úgy tűnik béke van, napjaink afrikai és közel-keleti menekültáradata azonban a film által is felvetett kérdést hozza elő; mennyiben felelősek az egykori gyarmattartó országok azért az ördögi körért, amely ilyen szörnyű körülmények közé kényszerít embereket, amely ilyen lelki mélységekbe taszít egyébként ártatlan lelkeket. Mennyiben felelnek az afrikaiak azért, amiért rosszul élnek a fejlett országok nyújtotta „segítséggel”. A Véres gyémánt nagy erénye, hogy nem akarja a feketéket sem szenteknek ábrázolni és a fehéreket sem ördögöknek. Jó és rossz testet ölt bármely bőrszínben.
Afrika és a harmadik világ azonban bizonyosan még sokáig egy nagy megoldatlan csomó lesz az emberiség számára, amit ha valaki meg is old, azt csak Nagy Sándor-módra, a csomó elvágásával teheti. Ez viszont több millió ártatlan ember életébe kerülhet.