Bevallom őszintén, szeretem a képregényfilmeket. Pontosabban mondva szeretném, ha a 98%-a nem lenne elcsépelt, unalmas vagy éppenséggel roppant bugyuta alkotás. Évek óta érkeznek hozzánk újabb és újabb adaptációk, de valahogy eddig soha senki nem tudta megrendezni a tökéletes, nagybetűs remekművet. Az ember már gyakran herótot kap a fantáziátlan Marvel-filmektől és a borzasztóan amatőr kivitelezésektől, ám legnagyobb szerencsénkre csaknem 3 évvel ezelőtt megjelent az, amire mindannyian vártunk. Hölgyeim és uraim, szeretném bemutatni Önöknek Zack Snyder rendezőt (a továbbiakban Atyaisten) és mesterien megkomponált gyöngyszemét, az Acélembert.

Kaotikus állapotok uralkodnak a Kripton bolygón, Zod tábornok a helyzetet kihasználva magához ragadja a hatalmat, ám egykori barátja, Jor-El az utolsó pillanatban kilő egy űrhajót a Föld felé, benne csecsemő fiával és egy titkos kódexxel. A hajó egy kansasi kisvárosban landol, ahol a Kent házaspár talál rá a gyermekre és sajátjukként nevelik fel. Clark Kent néven hosszú évekig el tud rejtőzni az emberek között anélkül, hogy felfedné különleges képességeit, azonban amikor Zod támadást indít a Föld ellen, hősünk a hadsereggel karöltve felveszi a harcot saját fajtársaival szemben.

Nem szeretnék kertelni, ez a film bemutatja az ideális szuperhőst. Végre nem egy laza poéngyáros marhát kapunk pizsamában, hanem egy érett, megfontolt szereplőt, aki fáradhatatlanul menti meg folyton ugyanazt a hat embert. Szándéka és eltökéltsége csodálatraméltó, képes bármennyi fájdalmat eltűrni, közben mégis megmarad benne egyfajta emberség, ami szimpátiát kelt a nézőben. Belső vívódása saját morális értékei és fogadott apja tanításai között átütő erővel hat a közönségre, ez adja a mű alapvető drámai töltetét. Finoman kibontakozó szerelmét Lois Lane iránt precízen dolgozták ki, picit talán túlságosan is, mert sokkal életszerűbb volt így, mint a képregényekben. Kivágták a rémunalmas, nyálas párbeszédeket, inkább gyorsan a lényegre tértek, megkímélve a közönséget a felesleges részletektől. A színészek egytől egyik zseniálisak, Henry Cavill páratlan beleéléssel mutatja be Superman gyötrelmeit, simán lepipálva a korábbi filmekben látott alakításokat. Párja, Amy Adams szintén remekül hozza a félelmet nem ismerő riportert, végre nem egy bajba jutott libát láthatunk, hanem egy határozott, karakteres nőt, akinek az összes megjelenése teljességgel indokolt és kifogásolhatatlan. 

Külön kiemelném Snydert, az Atyaistent, aki ezt a csodát fantasztikus pontossággal, mély tisztelettel, illetve alázattal a szemünk elé tárta. Felemelő élmény volt látni, ahogy Snyder ledobja magáról a „logikus történetvezetés” és a „pontos karakterfejlődés” felesleges béklyóit. Néha random történtek az események, egymástól függetlenül, mindenféle értelem nélkül, ami egyáltalán nem gond, elvégre ez egy szuperhősfilm, nem pedig A féreglyukon át Morgan Freemannel. Itt az a lényeg, hogy szórakoztató legyen, sok akcióval és rendkívüli látvánnyal tálalva, ebben rejlik az Acélember igazi ereje. Az Atyaisten már-már Michael Bay-i magasságokba emelkedve robbantja fel Manhattan amúgy is lebontásra váró épületeit, emellett a folyamatos összecsapások is rendkívül izgalmasra és pörgősre sikeredtek. A szövegkönyvért felelős David Goyer szintén kitett magáért, nemhiába ő az egyik legnépszerűbb képregényíró manapság. Sikerült olyan mondatokkal gazdagítani a filmet, amiknek hatására olyan kellemes érzés kerülgetett, mintha egy ’80-as évekbeli akciófilmet néztem volna Dolph Lundgren főszereplésével.

Egy szó, mint száz, az Acélember végre megtestesíti az igényes rajongók álmát, így kell kinéznie egy zsánerfilmnek, kérem szépen. Ha tőszavakban kéne jellemeznem, a következők lennének a legtalálóbbak: BUMM-BUMM, DURR-DURR, RATATATATATATTATTA, KA-BOOOM, RECCS, MIAÚ. Ezzel mindent elmondtam, megtekintése mindenkinek kötelező, ezen kívül szeretném felhívni a figyelmet, hogy a várva várt folytatás (Batman vs. Superman) már a mozikban hódít. Kérem, támogassátok minél több jegy vásárlásával, hogy még sok hasonló kaliberű királyságot toljanak az arcunkba. Zack Snyder for Prez!