Régen imádtam a horrorfilmeket. Fiatalkorban nem válogat az ember, képes végignézni a legvállalhatatlanabb marhaságot is, a lényeg, hogy véres és/vagy ijesztő legyen. Persze akadnak igazi gyöngyszemek a kategórián belül, de lássuk be, manapság egyre nehezebben tudnak nekünk bármi újat mutatni. Az eredetiség nevű állatfaj képviselői úgy tűnik kihalófélben vannak, tisztelet a kivételeknek (pl. American Horror Story). Nemrég azonban új báránnyal bővült az akol, a Chiller nevű csatorna elsőként egy darabolós sorozattal próbál nyitni a közönség felé. Hogy mennyire sikeres a kísérlet, az a későbbiekben kiderül, jöjjön a Slasher bevezető része!

1988, random kisváros, Halloween éjszakája. A házigazda vigyorogva nyit ajtót egy bőrmaszkos, fekete ruhás illetőnek, aki cserébe némán felnyársalja őt egy mini szablyával. Barátunk a sikoltozó terhes feleséget sem kíméli, szó szerint kimetszi a csecsemőt a méhéből (!), és mire a rendőrség rátalál, nyugodtan üldögél a hintaszéken a bömbölő gyermeket szorongatva. Eltelik néhány év, a már felnőtt Sarah pedig úgy dönt, barátjával együtt beköltözik egykori szülei otthonába. A kisváros nem sokat változott, a régi barátok örömmel segítenek a lánynak új életet kezdeni, a szomszéd öreglány amolyan rejtélyesen prűd és irritáló, no meg természetesen felbukkan a jól ismert hentelős csórikám. A bökkenő, hogy a tettes ’88 óta rács mögött ül, úgyhogy Sarah-nak nem csak saját múltjával, hanem egy eddig ismeretlen veszéllyel kell szembenéznie.

Őszintén szólva vártam ezt a sorozatot, így sajnálattal vettem észre, hogyan esnek a rendezők (és a színészek) ugyanazokba a hibákba, ami jellemző a zsánerfilmek többségére. Megszokott halloweeni mészárlás, pipa, a tékozló gyermek visszatér szülei otthonába, pipa, az egykori gyilkos stílusát utánzó, ám kilétét misztikus fellegbe burkoló karakter, pipa, és még sorolhatnám. Egy-két szituációs bugyutaság is szembetűnik, esküszöm, nem értem miért kötelező egy horror főszereplőjének full hülyének lennie. Pedig alapvetően nem lenne baj a színészekkel, mindegyik korrektül alakít, egyik személy sem kimondottan idegesítő (ami szintén gyakran előfordul). Vannak azért jó pontjai is a történetnek: a nyitány bár klisés, de kellőképpen izgalmas, az explicit részek teljesen rendben vannak és nincsenek béna egysoros mondatok, ezért külön hálás vagyok. Amikor kiderül, hogy Sarah anyja valójában egy ótvaros lotyó volt, szintén jól lett felvezetve, később biztos visszatérnek még ehhez a vonalhoz. A középkori szadomazo jelmezbe öltözött véreskezű papamaci is érdekes figurának tűnik, motivációja egyelőre ismeretlen, bár nagyon kavarnak valamit a Bibliával meg a hét főbűnnel…

Mindent összevetve nem rossz a Slasher, még ha eddig nem is dobtunk hátast miatta, van benne potenciál, amit reméljük ki is fognak használni. A mindössze 8 részesre tervezett sorozat okozhat meglepetéseket, mi mindenesetre figyelemmel kísérjük és a végén számíthattok egy összesített kritikára. Unalmas esti órákban kikapcsolódásképp tökéletesen megfelel, de maradandó élményt nem igazán tud nyújtani.