Az európai filmes listámról már volt szó az ukrán The tribe-ról, az angol Fish tankről, a dán Zöld hentesekről, most pedig a belga Michaël R. Roskam filmje a soron következő, a Rundskop (Bikanyak). A 2012-es Oscaron a Legjobb külföldi film kategóriában is győzedelmeskedhetett volna, de hát az egy különös év volt, mert jött A némafilmes és visszahozta az idős akadémiai tagok gyermekkorát, illetve a külföldi filmeknél Asghar Farhadi Nader és Siminje győzött végül, Roskam pedig érthetetlenül díj nélkül maradt. De miről is szól a Bikanyak?!

Van benne szó hormonmaffiáról, meg valami hormonvadász meggyilkolásáról, és közben egy rendőrségi informátor besúgóként csepegtet információkat a zsaruknak. Valahol ennyi a történet, semmi extra, kicsi akció, kicsi krimi, és egy életre is túl sok dráma. Az a fajta nagy betűs DRÁMA, ami után hetekig nem tudsz szabadulni, mert újra és újra utat tör a gondolataidba, nem ereszt, és már rég túl vagy a szánalmon vagy a frusztráción, mert tulajdonképpen ezt az érzést lehetetlen körülírni. A filmművészet megszámlálhatatlanul sokszor sokkolt már minket, de amit a Bikanyakban láthatunk, talán a legfájdalmasabb jelenetek egyike. Az aberrált gyermeki agresszió kifakadása összpontosul abban a tettben, ami egy életre megnyomorítja Jacky Vanmarsenille-t. Olyasmi ez, amit örökre elborít a hallgatás, és olyan mélyen gyökerezik, hogy senki sem meri megtörni, még maga az érintett sem. Egyre csak hömpölyög ez a hullám, maga alá temeti, beborítja, de a végén úgyis minden a felszínre szökik, mert az igazság mindig utat tör magának.

Jacky Vanmarsenille története ez, ő a címadó bikanyakú, aki tesztoszteron hormonokkal fecskendezi magát, mert gyermekkorában az aberrált Bruno két kővel szétzúzta a heréit. Megfosztotta a férfiasságától, attól, hogy teljes életet élhessen, hogy feleségül vegyen egy lányt és együtt gyerekeket neveljenek, hogy férfiként vigyázhasson a családjára. Helyette rakat hormontartalmú gyógyszert szed és fecskendez be a szervezetébe, hogy férfinak érezhesse magát. Hamis illúzió egy alig elfogadható életért. Testileg és lelkileg is átlényegült, egy bika testfelépítésével és temperamentumával bír, és legbelül ő is tudja és érzi, hogy nem más, mint egy kiherélt bika. Annyira intim és személyes a története, és a trauma mértéke is akkora, hogy azonosulni sem tudunk vele vagy akár szeretni. Nem mintha rászolgálna a szeretetre, igazi antihős, már a film elején fújtatva, testi erejét kihasználva félemlít meg egy idős, védtelen gazdát, miközben fenyegetően lengeti az ujját, mint bika a szarvát. Az operatőri munka asszisztál is ehhez, sokszor belső nézetből látjuk, amint Jacky berobog és felöklelni készül valakit. Előszeretettel használja ingerlésre a fejét, lenyomva áldozatát, miközben hangosan fújtat.

Azon túl, hogy idős embereket terrorizál, félholtra ver valakit és vegyszerrel tömi a marháit, mégis mikor esendő, emberi ez a herélt bika? Amikor lopva a bátyja családját lesi, ha futva, pár pillanatra elidőzik a bordélyház bejárata előtt, a kocsmában, félrészegen, miközben előtte egy boldog pár köszönti egymást. Az otthonban, ahol Bruno vegetál, és ő képtelen arra, hogy bántsa azt az embert, aki anno egy percig sem habozott, hogy vele megtegye ugyanezt, és végül egy kis borjú születésénél, az egyetlen születésnél, ahol ő jelen lehet. Az elkerülhetetlen vég így vagy úgy, de őt is utoléri, sorsa mások elhibázott döntéseinek fényében alakult. A film végén nincs katarzis, az egyik pillanatban még a liftben befogott, dühöngő bika módjára tombol, aztán lelövik, és már pörög is a stáblista.

A Bikanyak tipikus első film, két órás játékidejével talán indokolatlanul hosszúnak tűnhet, aránytalan a műfajiság, mégis a valaha volt egyik legnyomasztóbb filmélményt nyújtja, Matthias Schoenaerts pedig élete alakítását. A forgatás megkezdése előtt hat hónapot azzal töltött, hogy szigorú diétával több mint 60 kg izmot pakoljon magára, de legyinthetnénk, hogy ugyanmár’, Jared Leto vagy Christian Bale többször megcsinálta ugyanezt is fordítva, és nem is ez a lényeg, mert Matthias Schoenaerts nem egyszerűen eljátszotta Jacky Vanmarsenille-t, hanem átlényegült Jacky Vanmarsenille-é.