Testvérharc
Breaking Bad utánpótlás kellene?! Vagy esetleg csak egy kiváló sorozat?! Jimmy McGill tudja, mire van szükséged, így a továbbiakban át is irányítanánk hozzá. De ki is Jimmy McGill? Egy feltörekvő ügyvéd, a híres Chuck McGill öccse. Most sincs meg? Saul Goodman? Igen, ő az. Az ördög ügyvédje a Breaking Badből. Noha már írtunk arról, hogy a második évad premierepizódja, valamint az első évad miképp is sikerült, az igazi vízválasztó csak most érkezett el. Személy szerint a Breaking Baddel egy hatalmas problémám volt: a második évad. Kicsit eseménytelen, túlságosan felvezetésre koncentrálónak éreztem, így talán érthető, hogy miért álltam kétkedve a Better Call Saul következő felvonásához.
Mikor megjelent a stáblista az utolsó epizód után, nem tudtam, hogy örüljek vagy éppen szomorkodjak. Egy fantasztikus évadot zártunk, azonban egy pofátlan befejezést kaptunk, amitől az egy év várakozás igencsak hosszúnak fog tűnni. Megkezdődött az út Saul Goodman megszületése felé. Nem mintha eddig ez a szál nem mutatkozott volna, pusztán most értünk el ahhoz a ponthoz, ahol tisztán látjuk, Jimmy (Bob Odenkirk) mi mindent képes megtenni, kiket képes magával rántani, bajba sodorni.
Jimmy elvállalja azt az állást az első epizódban, amit megszellőztettek az előző évad végén, s nyomon követhetjük, miképpen alkalmazza racionális és szélsőséges ügyvédi eszköztárát és manírjait. Bob Odenkirk lubickol a szerepében. Minden jelenetről süt, hogy élvezi, amit csinál, ami nem csoda, ha ilyen írói, rendezői és színészi gárda veszi körbe az embert. Vince Gilligan konkrétan újraadaptálja a Breaking Badet. Lehet most furán pislogni, de erről van szó. A dolog, ami ezt mégis különlegessé teszi, hogy mindössze a Breaking Bad alaptémáját veszi át, megcsavarja, és frissen adja át a közönségnek.
Chuck (Michael McKean) és Jimmy ellentéte Jimmy állásának köszönhetően jobban középpontba kerül, mint eddig valaha. A feszültség szó szerint izzik, és ha ez nem lenne elég, megkapjuk mellékszereplőinket is, Mike-ot (Jonathan Banks) és Kim Wexlert (Rhea Seehorn), akik szintén remekelnek, és fűzik tovább az amúgy is érdekes cselekményszálakat. Mike vonalán több szereplő is megjelenik a Breaking Badből, ami lusta húzásnak tűnhet, viszont ha szemügyre vesszük a kontextust, ami alapján bekerültek, máris egy jóval okosabb lépéssel szembesülhetünk (okokat nyilván spoilerek miatt nem mondok).
Mit is lehetne még mondani? Igen. A rendezés, a zene, egyszóval a technikai jellegzetességek a szokásosak. A Better Call Saul minden téren fejlődött, s kreatív pillanatokkal is ugyanúgy bővelkedik, mint előző etapja vagy nagytestvére. Ha mégis kellene negatívumot mondani, akkor talán tényleg az a bizonyos befejezés lenne az. Tipikusan egy olyan finálé, ami után rögtön néznénk a következő epizódot, ami nem gond, csak olyan érzetet kelt, mintha az alkotók még nem találták volna ki, miképp is dolgozzák ki a cselekmény következményeit.
Kinek ajánljuk? A Breaking Bad nézők már rákaphattak, így a szokásos „nézhető-e előismeret nélkül” kérdés feltevőinek a válasz: természetesen, és amúgy mindenkinek, aki egy intelligens, izgalmas sorozatra vágyik, ami nem arról szól, hogy éppen mi robban fel vagy ki halt meg (nem a Trónok harcát akarom ezzel kritizálni, szeretjük azt is nagyon). Vince Gilliganék megcsinálták, két évad, és már biztosra mondhatjuk, hogy ez a spin-off teljes értékű sorozattá vált, bebiztosítva helyét 2016 legjobb sorozatélményei között.