A Biblia talán a világ legnagyobb bestsellere, mely korok és nemzedékek gondolkodását határozta meg Istenről, a világról és az emberi lét mibenlétéről. Két könyve közül az Ószövetség az, amelyik leginkább bővelkedik nagyszabású, véres és izgalmas momentumokban, mint amilyen Mózes élete is. Nem véletlen tehát, hogy ez a történet is számtalan feldolgozást élt meg, melyek közül nekem az Egyiptom hercege című rajzfilm a kedvencem. Amikor tehát Ridley Scott, a Gladiátor rendezője arra vállalkozott, hogy filmre viszi a zsidó nép vezetőjének tetteit, igencsak felcsillant a szemem. Aztán az egyiptomi tíz csapás után jött ez.

És lészen nagy jajgatás egész Hollywood földjén…
Amikor az Exodus bemutatásra került, eléggé vegyes visszajelzéseket olvastam, hallottam, így visszavettem kezdeti hatalmas elvárásaimból. Nos, az Exodus minden elképzelésemet alulmúlta, ugyanis ennyire botrányosan rossz történelmi filmet a Nagy Sándor óta nem láttam!!! Pedig egy ilyen témában igenis lenne potenciál, igenis lehetne mit kihozni belőle-ahogy az általam nagyon kedvelt Egyiptom hercege meg is tette-de itt egyszerűen semmi az ég világon nem jön össze. Mintha Scott és csapata képtelen lenne elmesélni egy történetet, ami eljut A-ból B-be.

„Így szólt az Úr”
Az eredeti történetet valószínűleg mindenki ismeri. A zsidó (a filmben következetesen héber) nép már több mint 400 éve szenved az egyiptomi rabszolgaság igája alatt és a segítség nem várt helyről érkezik. Az egyiptomi udvarban felnőtt Mózes ráébredve valódi küldetésére Isten segedelmével kivezeti népét a fogságból. Nos, Ridley nagymester úgy döntött, hogy alaposan átírja az eredeti történetet, ami önmagában még nem lenne baj, az átírással viszont számos logikátlanság és ostobaság is bekerült a sztoriba. Mózes eredetileg azért kényszerült elmenekülni Egyiptomból, mert megölt egy rabszolgahajcsárt.

Ezzel szemben itt azért, mert kitudódik valódi származása. Ha belegondoltok ez azért is irtóztató baromság, mert Mózest a fáraó leánya találja meg abban a bizonyos Mózes-kosárban (amit a film valamiért kihagy), aki természetesen tudott Mózes héber gyökereiről. Ilyen és ehhez hasonló „fordulatokban” sajnos bővelkedik az Exodus, hogy Isten ábrázolását ne is említsem-erre még kitérek. Értem én, hogy Ridley Scott ateista rendezőként nyúl a témához, de ez még nem lenne baj. A görög mitológiából is lehetne jó filmet készíteni anélkül, hogy Zeuszhoz imádkoznánk, itt azonban a Mester annyira újszerű akart lenni, hogy végül szinte értékelhetetlen lett.

Égő csipkebokor, égő megvalósítás
A csatajelenetek sehol nincsenek a Gladiátortól vagy a Mennyei királyságtól, a színészi játék még a Mózest játszó Christian Bale-től is hihetetlenül gyenge, Ramszeszről (Joel Edgerton) nem is beszélve. Ramszesz ábrázolása sajnos egy papírlapnál is kétdimenziósabbra sikerült, ami azért nagy baj, mert általa Mózes sem képes valódi kibontakozásra. Bizonyos karakterek pedig kb beszélő díszletek csupán, akiket egyébként nagynevű színészek (Ben Kingsley, Sigourney Weaver, John Turturro, Aaron Paul) keltenek életre. Elég durva belegondolni, hogy az Egyiptom hercege 90 perc alatt 100-szor jobb jellemfejlődéseket mutatott be, mint az Exodus két és fél óra alatt. Hoppá, jellemfejlődés? Inkább visszafejlődés. Mózesnek hihetetlen átalakuláson kéne keresztülmennie, hogy Egyiptom hercegéből a korábban általa is lenézett zsidók vezére lehessen. Nem is beszélve Ramszeszről. Az Egyiptom hercege azért is volt zseniális alkotás, mert képes volt valódi érzelmekkel megtölteni a testvérkonfliktust Mózes és Ramszesz között.

Az Exodusból hiányzik a szív és a lélek, ami semmilyen formán nem helyettesíthető, főleg nem számítógépes grafikával. A csapásokat viszont jól mutatja be az Exodus, leszámítva a legkegyetlenebb tizedik csapást, amit az Egyiptom hercege (pedig az egy rajzfilm!) sokkal félelmetesebben jelenített meg. Az is elég zavaró, hogy a film sokszor finomkodik a vérrel a családbarátság és a 12-es korhatár jegyében. Szerintem egy ilyen témára a 16-os (amcsi rendszer szerint R) jelzés bőven megcélozható, hiszen egy kegyetlen témáról van szó. Nem csak a csipkebokor a film is ég mint a Reichstag.

„Vagyok, aki vagyok”-E fejezet némileg SPOILERES
Isten ebben a film egy kb. 10 éves gyermek képében jelenik meg. Ezzel önmagában nem is lenne baj, hisz szimbolizálhatná azt amire Jézus is utalt, hogy a gyermekeket ártatlanságuk miatt szereti az Úr. Viszont ez a isten egy undorító kis gonosz kölyök, aki kéjjel mondja el Mózesnek, hogy minden elsőszülött gyermek meghal (igen, egy gyermekgyilkos gyerek, aki mindezt élvezi is). Az Ószövetség is beszél bosszúálló Istenről, azonban számomra az, hogy valaki kéjjel öl, az két lényre jellemző; a Sátánra és az emberre (de talán az utóbbira leginkább). A kisgyerek látványa ráadásul a momentum monumentalitását veszi el, elvégre Mózes mégiscsak azzal a személlyel folytat szemtől szembeni beszélgetést, aki a világot teremtette és igazgatja. Ehhez képest ezt a kis taknyost a hónom alá csapom, ha rosszul viselkedik. Én még mindig várok arra a filmre, ahol Istennek egyszer női hangja lesz (ne, ne a Dogmát hozzátok példának).

Történelmietlen hozzáállás
A film forgatókönyvét Steven Zailian írta, aki a Schindler listáját is jegyzi, és az Exodus bőven mutat párhuzamokat a holokauszttal (a hullák égetése és Ramszesz szinte hitleri jelleme). Ez egy jó és hatásos szimbolika, azonban túldémonizálja az egyiptomiakat és nem válik érthetővé a fáraó valódi indítéka.A filmet sok támadás érte azért is, mert szinte csak fehér színészeket szerepeltetett egy a Közel-Keleten játszódó filmben. Az egyiptomiak bőrszíne igazából vita tárgyát képezi, de Sigourney Weaver kicsit túlságosan is fehér az egyiptomi királyné szerepére.

Az alkotók természetesen nem sok időt szántak arra, hogy az ókori Egyiptom ábrázolása történelmileg is pontos legyen. A rabszolgák piramisokat építenek, holott II. Ramszesz idejében ez már vagy ezer éve nem volt divatban. Ráadásul a piramisokat a város szívébe építik, amit az igazi egyiptomiak valószínűleg baljós jelként értékeltek volna, hiszen a piramis egy temető, amelyet a Holtvárosban illik felépíteni, minden lakott területtől minél messzebb. Az egyiptomi katonák közül sokan lovon közlekednek, ami szintén nem számított még túl elterjedtnek abban az időszakban, megfelelő nyereg és kengyel hiányában nem véletlenül használtak inkább harci szekereket. A bemutatott fegyverek és páncélok sokszor szintén más kultúrákat (görög-római) tükröznek és néha teljesen idegennek hatnak az egyiptomi környezetben. A legszörnyűbb mégis az, amikor a zsidó rabszolgák a lóról való nyilazást gyakorolják!?

Némi pozitívum a végére
Hogy azért mondjak pozitívumot is, a Nílus vérré válása és a Vörös tenger kettéválása tényleg ötletesen kivitelezett, melyet megpróbáltak realisztikusan bemutatni. És a legfőbb pozitívum a Mózes feleségét játszó hölgyemény, na ő aztán ténylég remek választás volt, mert bár a színésznő spanyol, mégis olyan, mintha egy igazi közel-keleti szépség lenne.

Összességében az Exodus hihetetlenül nagy csalódás volt, számomra ez Ridley Scott legrosszabb filmje, ami után A marsi valóságos felüdülést jelentett. Kitűnő példaként szolgál arra, hogyan képes elvérezni egy kitűnő alapanyagból forgatott alkotás. Senkinek se tudom nyugodt szívvel ajánlani ezt a tíz csapással felérő mozgóképes rettenetet, de persze ne hallgassatok rám.