Ed és Lorraine Warren démonológusok, vagyis ők így definiálják magukat. Ez röviden annyit tesz, hogy ellátogatnak mások otthonába szemügyre venni, hogy a bajbajutottak csak egy lakásproblémával vagy valóban egy paranormális jelenséggel küszködnek. A házaspár nagyobb esetei közé tartozott a Perron családé, melyet az első részben jártak körbe, most pedig itt egy másik, ami az egyik legdokumentáltabb kopogószellem-esetként tartanak számon. Erről szól a Démonok között 2., ami annak ellenére, hogy folytatás, jól sikerült, sőt, jobban is, mint az első része.

A történet, csak úgy, mint az első Démonok közöttben, valós eseményeken alapul. Horrorfilm lévén pedig jobb, ha bevéssük a fejünkbe mielőtt leülünk megnézni: csak alapul, filmként ugyanis csak így működhet. A Démonok között 2. végigmegy a valóságban is feljegyzett történéseken és… Persze, azokat kihagytam. Tehát 1977-ben Enfieldben járunk, ahol Peggy Hodgson és négy gyermeke, közülük is kiváltképp Janet, kezd el különös jelenségeket tapasztalni házukban. Tárgyak mozognak, Janetet megszállja egy démon, a család éjszakáját különös hangok, jelenségek kísérik. A családot a média lassacskán felkapta, ami nagy részben annak köszönhető, hogy egy szék megmozdulásáról rendőri jegyzőkönyv is született. A Janettől való beszélgetés során pedig Janet az idős, démoni hangján úgy mutatkozott be, mint Bill, a 72 éves korábbi tulaj.

A film a valóságban megtörtént eseményeket igyekszik reprodukálni saját valóságában, és James Wan ügyesen éri el, hogy karakterei és a világ valósnak hasson, ami horrorokban mostanában nem igazán sikerült, hogy finoman fogalmazzak.

A démon bemutatkozik.

James Wan érti a dolgát, ha horrorról van szó, és ez karrierjében most csúcsosodik ki leginkább. A Démonok között 2. nem tartalmaz még soha nem látott dolgokat, csupán jól keveri az eddigi alkotások által kijátszott kártyákat. A film hossza mindezekre bőven enged időt, a 135 perces játékidőből ugyanis futja mind ijesztgetésre és karakterépítésre, és amellett, hogy a cselekmény korrekt, ez adja a legnagyobb pluszt az egész élménynek. Látjuk hogy a Hodgson család miképp éli meg az átlagos és a kopogószellemtől rettegett napjaikat, látjuk, ahogy a Warren házaspár egyéni problémáival is küzd, és azt is, ahogy a médiát megosztja az enfieldi jelenség. Mintha egy rendezői változat lenne, de nem válik unalmassá, egy dolog viszont szemet szúr.

Ez egy olyan horrorfilm, ami inkább szórakoztató, mintsem ijesztő. Félreértés ne essék, vannak a filmben hátborzongató jelenetek, nem is egy, ám összességében nem a hideg fog futkosni a hátunkon, hanem a cselekmény hajt előre. Felüdülés azt tapasztalni, hogy a karakterek egész jók és nem életképtelen idióták (pl. feloltják a villanyt éjjel, átrohannak más házba – nem nagy dolgok, de más horrorokban az emberek fejében is uralkodik a sötétség), és sikerül Wannak éreztetni, hogy milyen csapás ez a poltergeist a családnak. Még egy utolsó szó Wanról: a fickó nem blöfföl, nincsenek felesleges jump scare-ek, mikor véletlen kiugrik egy macska a bokorból, vagy csak a jófej szomszéd jön át vállon veregetni az éjszaka közepén. Szintén: alapnak kéne lennie, valamiért mégis ki kell emelnem.

A Warren házaspár. A széria biztos pontjai. Igazából annyira szimpatikusak, hogy bőven lehet rájuk franchise-t építeni.

A Démonok között 2. az utóbbi évek egyik legjobban sikerült horrorja, ami igyekszik elmesélni egy történetet is, és nemcsak alibiként használja néhány vérszegény jump scare-hez. A zene belesimul a háttérbe, de túlságosan nem kiemelkedő (csak a szokásos, fogalmazzunk úgy), a színészek jók. Hogy negatív is legyek: sokakat zavarhat, hogy a film inkább szórakoztat, mintsem megrémít, valamint esetenként életidegen szövegek hangzanak el, amik inkább egy démonlátó bölcsész mondatainak hatnak, mintsem valósnak (pl. mikor egy mondatban elhangzik az inhumánus entitás és a blaszfémikus, meg még miegymás). Előzeteseket ne nézzetek, spoilerek miatt nem érdemes. Itt egy jó horror, ami a riogatáson kívül is működik: irány a mozi!

Megjegyzés: lehetőleg korai vagy késői vetítésekre menjetek, ha nem akartok kifogni egy igazán tapló közönséget. Nem tudjuk mitől, de a horrorok közönsége – nemcsak itthon – az egyik legtiszteletlenebb az összes közül.