A tavalyi évadzáróban a Suits olyan vizekre evezett, ahol úgy tűnt, egy alapos status quo felrázást kapunk a szünet után, ami mondjuk rá is férne a sorozatra. A kérdés igazából az, hogy a készítők valóban mernek-e változtatni a mára kissé megfáradt alapfelálláson. Az igazat megvallva, sok emberről hallottam, akik már évadokkal ezelőtt kaszálták a sorozatot. Én kitartottam mellette, ez talán betudható annak, hogy amolyan igazi sorozatszerelem volt ez kettőnk közt az első évad óta. Hűséges néző tudok lenni. Arról már nem is beszélek, hogy az előző évad nekem kimondottan tetszett, holott igazán messze volt a hibátlantól. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne lemenni egy olyan mély pincébe, ahol könnyes búcsút vennék tőle, és a hatodik évad ezt nyilván el is fogja dönteni. A tovább után kissé spoileresen folytatom.

Megtörtént tehát az, ami már többször kaszásként járt-kelt a történetben, olykor úgy téve, mintha lecsapna. A Suits egyik fő „ellensége” mindig is az volt, hogy mikor bukik le Mike végleg, és sütik rá a pecsétet, mint címeres csaló. Persze többször leshettünk az előtér felőli lift irányába, hogy majd most megjelennek a fakabátok, aztán vége mindennek, de az írók mindig hagytak maguknak egy kiskaput, amin kimenekülhettek. Ha józan logikával gondolkozunk, akkor most jött el ez a várva várt gödör, de nem hinném, hogy ne lenne valahol egy biztonsági kapcsoló, amit okosan elrejtettek előlünk. Ugye az ötödik évad végén egy kellemetlen jogi huzavona után Mike önként bevonult a sittre (amit igazából meg sem kellett volna tennie), és így véget ért az ügyvédi karrierje, arról nem is beszélve, hogy kényelmes irodai fotelek helyett a priccsen dobálja a filmes referenciákat. Ez jó felütés is lehetne, arról nem is beszélve, hogy mindeközben Harvey és kis csapata is elég nagy katyvaszba került. Még a takarítók is leléptek a cégből, aminek köszönhetően a megmaradt tagok újra azt teszik, amit tettek ennyi évadon keresztül: az utolsó perc, utolsó másodpercében oltják el a tüzet.

Igazából ez a sorozat nagy rákfenéje, ugyanis ami egy-egy rész alkalmával izgalmas feszültséget tud generálni, az hosszú távon olyan érzést kelt az emberben, hogy kár aggódni, ezek megigazítják a nyakkendőjük, és megoldanak mindent. Talán ettől lesz a börtön is kissé felesleges kör. Arról nem is beszélve, hogy egy kicsit se volt félelmetes a börtön, ahol az ember félve közelíti meg a zuhanyzót, és a fal felé fordulva alszik el. Persze ott van Mike cellatársa, akiről kiderül, hogy jó fej fickó helyett Harvey arcképét tépi szét dühösen egy sötét sarokban, bosszúra szomjazva. Azt persze még nem látjuk a nyitó epizódban, hogy miként hat ez majd Mike-ra, de egyelőre nem egy halálos fenyegetés, ami kimozdítaná a komfortzónából a karaktert. Ugyanez hatványozottan zajlik az irodában, ahol Lulu, Harvey és Jessica igyekszik befoltozni a plafonon tátongó lyukat, és persze semmi gond, mert az utolsó pillanatban támad egy eszement ötletük, és ha az se jönne be, van hat másik. Mindeközben persze, mindkét szálat nagyon szemet szúró álbölcsességekkel tarkítják, ami eddig is jellemző volt a sorozatra, de most valahogy nagyon kilógnak a fősodorból. Ott van például Mike pszichológiai tesztje, amiről üvölt, hogy csak azért van a részben, hogy felskicceljék a srác lelkivilágát és a börtönhöz való hozzáállását. Itt a „mutasd meg, ne mondd el” elve bukik el nagyon látványosan. A probléma igazából ott van, hogy évadnyitónak ez meglehetősen gyenge volt, mert egyik előrevetített probléma sem volt olyan, ami felcsigázta volna az érdeklődésem. Persze tény, olyan gubancba úgy sem lökik a szereplőket, ahol ne lenne valahol körülöttük a mentőöv, és emiatt jelenleg annyira nem is rágom a körmöm, hogy megtudjam, hogy másznak ki az egészből. Az egész kicsit sem hasonlított egy évadnyitóra, inkább olyan vihar előtti csend hangulata volt, mint egy záró epizód előtti résznek.

A Suits évadzárója olyanra sikerült, ami elég mélyvíz lehetne a mostani részeknek, ha kicsit lenne kedve a készítőknek kreatívan felrázni a sorozatot. Ez egyelőre, az első rész alapján meglehetősen kérdésesnek látszik. A probléma igazából ott van, hogy számomra úgy tűnik, ez sem az az évad lesz, ahol kicsit jobban meghurcolják a szereplőket, ahol igazán fejlődnie kell a karaktereknek. Szurkolnék én nekik, hogy másszanak ki a futóhomokból, de feleslegesnek érzem, ha látszik a kötél a kezükben, amivel kimásznak belőle.