Nemrégiben debütált a hazai mozikban Mel Gibson velőtrázó új rendezése, a Hacksaw Ridge, magyar címén A fegyvertelen katona. A film egy fiatal adventista felcser, Desmond Doss igaz történetét dolgozza fel, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, de elsősegélyesként 75 társa életét mentette meg az okinawai csata poklában, a II. világháború végén. A film mögött rejlő igaz történetről, az adventista egyházról, Mel Gibsonról és teológiai kérdésekről Csizmadia Róbertet, a Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház főtitkárát kérdeztük meg, aki a film magyarországi forgalmazásában és ismertetésében is szerepet vállalt.

Ha egy laikusnak kellene bemutatnod, miben hisz egy hetednapos adventista, mit mondanál? Miben hasonlítotok és miben különböztök más keresztény felekezetektől?

Véletlenül felvezetted az aktuális problémát is egyben; HETEDNAPI és nem hetednapos (nevet). Sokaknak furcsa a név, mivel nincs benne a mindennapi szóhasználatban, továbbá az egyházról se hallottak sokat. Magyarországon úgy minden negyedik-ötödik ember ismeri az egyházat közelebbről, annak ellenére, hogy körülbelül 150 éves múlttal rendelkezik. Ott érdemes kezdeni, hogy az embereknek sokszor a vallás és az egyházak nagyon negatív fogalmak, és így gondolkoznak, ameddig nem ismerik meg közelebbről, mit jelent hívő embernek lenni.  Adventistának lenni sokkal inkább egy életmód, amiben nagyon nagy szerepet játszik a hit, ami összekapcsol Istennel. Nem is lenne jó, ha ez másként lenne, mert nagyon fontos, hogy egy ember megélje a hitét a mindennapjaiban. A hitünk jellegzetességei közül három dolgot emelnék ki: az egyik a hetednapi. Ez azt jelenti, hogy a szombatot tartjuk meg, ünnepeljük (nem a vasárnapot), a keresztény felekezetek között majdnem az egyetlenként, de rajtunk kívül léteznek még hetednapi baptisták és más kisebb egyházak is, akik így tesznek. Nagyon mély hatása van ennek az emberre, mivel megállok, nem dolgozom. Ez megjelenik a filmben is. Furcsának hangzik ez egy rohanó világban. Ez a szombat arról szól nekünk, hogy Isten a teremtő és az életadó. Ilyenkor megállunk és elgondolkozunk azon, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, hanem Isten az, aki fenntart bennünket, és tőle függ a létünk. Az adventista arra utal, hogy Jézus Krisztus visszatér ebbe a világba az utolsó ítélet részeként. Számunkra ez sokkal inkább reménység, hogy a gonoszság meg a rossz nem uralkodik örökké, és ez az a pont, ahol a jóság valamint a szeretet veszi át a helyet. Ismertek vagyunk még az életmódunkról is. Abban hiszünk, hogy az ember komplex lény, nem lehet szétválasztani testre meg lélekre, hanem egy organikus egység. Erről szeretnénk gondot viselni.

Csizmadia Róbert, a Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház főtitkára

A filmben például Doss nem evett húst.

Így van. Talán 2000-ben volt egy híresebb National Geographic cikk, ami azokat a részeit vizsgálta meg a glóbusznak, ahol hosszan élnek az emberek. Ezeket kék zónáknak nevezik, ilyen pl. Szardínia, Japánban pont a filmbeli Okinawa és Kaliforniában egy adventista terület, ahol az adventista életmód miatt 8 évvel tovább élnek az emberek.

Több figyelem fordul rátok a film bemutatása óta?

Az biztos, hogy jóval több felkérést kapunk interjúkra, mint más időszakokban. Talán a figyelem nagyobb része a mindennapokban nyilvánul meg. Amikor fizetek egy boltban a kasszánál, és sor kerül beszélgetésre is, akkor néha a legváratlanabb helyzetekben mondják azt az emberek, hogy „ÚÚÚ, láttam a filmet és milyen nagy hatással volt rám!”. Ez talán sokkal jobb, mert annak örülök, ha nem annyira az egyházra terelődik a figyelem, hanem azokra a dolgokra, amiket a film felvet és a mindennapi ember is ezeken elgondolkodik, mert nagyon jó újragondolni ezeket a témákat.

Teljesen összeegyeztethetetlen a fegyveres szolgálat a Biblia tanításaival, hisz pl. az Ószövetség telis-tele van csatákkal és ütközetekkel?

Ez egy nagyon jó kérdés, főleg, hogy a XX. század háborúi után is dúl az a vita, hogy mennyire lehet azt mondani egy konfliktusra, hogy a másik kezdte. Nagyon nehéz etikai kérdés, egy hívő embernek még inkább. A Biblia nem zárja ki a háború lehetőségét, sőt vannak katonák az Újszövetségben is, akik nagyon pozitív színben tűnnek fel. Nem azért mert háborúznak, hanem azért, mert megtérnek és hívőkké lesznek. Jézus Krisztus kereszthalálánál is az egyik első külföldi megtérő egy római százados. A gyilkosság viszont a legnegatívabb sajtót kapja pl. Káin és Ábel esetében. Káin utódainál megjelenik, hogy fegyvereket kovácsolnak és szintén gyilkolnak. Azonban az első csatajelenet a Bibliában, Ábrahám csatája, amikor Ábrahám ártatlanokat ment meg. Akkor most hová tegyük ezt a nagyon nehéz kérdést? Hol van az a pont, ahol megvédem az enyéimet, a hazámat, az ártatlanokat, akár fegyverrel is? Az adventista egyház is azt mondja, hogy ne ölj. Ha katonai szolgálatot akarsz teljesíteni, akkor válassz egy olyan területet, ahol meg tudod ezt élni! Ezenkívül ennek a kérdésnek lelkiismereti döntésnek kell lennie, amivel Isten előtt kell elszámolni… Mindenkinek.

A Prédikátor könyvében ez áll: „ideje van az imádságnak és ideje a hadakozásnak”. Hogy értendő ez?

Hát „ideje van a békének és ideje van a háborúnak”. Azt gondolom, pont ezt a feszültséget próbálja megragadni ez a sor. Én nagyon örültem, amikor a kilencvenes években többet lehetett hallani arról, hogy a modern államok egyik doktrínája az lenne, hogy a hadsereg nem arra való, hogy háborúzzunk, hanem arra, hogy fenntartsuk a békét. Olyan eszköz, ami segít abban, hogy egy olyan társadalomban, ahol sajnos időről időre a gonoszság ilyen a formában is megjelenik, egyfajta elrettentést nyújtson és ezzel visszafogja a háborúkat.

Józsué beveszi Jerikót

Doss századosa (Sam Worthington) maga is hívő a filmben, csak ő máshogy viszonyul ehhez a kérdéshez.

Sőt, azt mondhatjuk, hogy teológiailag igaza is van neki, hiszen a tízparancsolat  közül is a „ne ölj” az eredeti nyelvben kifejezetten a gyilkosságot jelenti. Vannak érvei a századosnak is a maga nézetei mellett, és ez így jó.

Bár Dossnak megvan a saját maga meggyőződése, ezt senkire sem erőlteti rá, hanem a cselekedeteivel inspirál másokat. Példa ez mindenkinek, aki az elveit szeretné képviselni?

Én azt gondolom, hatalmas félreértés, amikor a kereszténységet nagyon agresszív színben látják az emberek, és hatalmas hiba, amikor a keresztények nagyon agresszívak, akár a meggyőződésüknek a terjesztésében. Az egész Szentírásnak a lelkülete ott kezdődik, hogy Isten megteremti a világot, és beleteremti a jó és gonosz tudásának a fáját, tehát lehetőséget és választást adott az egész emberiségnek, hogy hogyan akarja élni az életét: Istennel vagy Isten nélkül, vagy milyen elvek alapján. Ennek nagyon fontos elvnek kell lennie a kereszténységen belül.  A hitünk a saját meggyőződésünk kell hogy legyen, és az nem olyasmi, amivel erőltetni vagy kényszeríteni lehet másoknak a lelkiismeretét vagy a világnézetét. Sokkal többet ad a kereszténység, amikor ebben a pozitív formájában jelenik meg, mint ahogy Doss maga is megmutatja.

Amikor Japán megtámadta Amerikát Pearl Harbornál, sosem látott harci kedv mutatkozott az amerikai népben. Voltak, akik öngyilkosok lettek, mert alkalmatlannak ítélték őket a katonai szolgálatra. Máskor viszont éppen azért lesznek öngyilkosok, hogy a háború poklától meneküljenek. Mit gondolsz erről?

Azt gondolom, ez sokkal inkább egy kulturális hatás. Minden ember a maga életében és korában szembekerülhet ilyen nagyon nehéz döntésekkel. Nem kell nagyon messzire menni különben, elég Ukrajnára gondolni. Rengeteg ember van, aki ott is felveszi a fegyvert, de nagyon sokan döntenek úgy, hogy külföldre menekülnek és nem szeretnének részt venni ebben a háborúban. Gondolom mindenkinek megvan a jó oka, hogy mi mellett dönt és lehetséges, hogy vannak olyan emberek, akik kényszerűségből kerülnek döntési helyzetbe, mert besorozzák őket, és nincs hová menni, vagy el se gondolkodott azon, hogy mi az, ami várhat rá. Sokszor eszembe jut a háború kapcsán Hemingway egy rövid írása, ahol a hősi halálról ír. A novellájának az a veleje, hogy a hősi halál attól függ, hová kapod a golyót; ha fejlövés, akkor hősi halál, ha gyomorlövés, akkor kevésbé. Ez a film naturalisztikus ábrázolásában is ott van.

Mel Gibson ismeretes kicsapongó életéről és botrányairól (ittas vezetés, alkoholizmus, antiszemitizmus, rasszizmus, nők elleni erőszak). Egy ilyen magánéleti előmenetel nem nyomja rá bélyegét a filmjeire?

Azt el tudom mondani, hogy Mel Gibson elmúlt tíz éve nem a legjobb ajánló egy keresztény film mellé. Mindaz, amit felsoroltál, csupa olyan dolog, amelyet bármelyik keresztény egyház a legmesszebbmenőkig elítél. Sokan gondolkodtak rajta azokban az országokban, ahol jobban ismerik ezeket a botrányait, hogy vajon mi lesz ennek a vége. Azt hiszem Mel Gibson is érezte, hogy ez nem lesz jó ajánló. Ha bárki megnézi a moziplakátokat, akkor az látszik, hogy a „Braveheart és a The Passion of the Christ-nak a rendezőjétől” nem pedig nagybetűkkel, hogy Mel Gibson. Ebben benne van valahogy a viszonyulása is talán a történethez. Úgy tűnik kívülről nézve, hogy itt mérlegelte az életét. Remélem, hogy jobb irányba fordul.

Gibson bűnvallása ez a film?

Sokan ezt látják ebben, illetve a másik filmjében is, a Bloodfatherben, hogy a kamera felé fordul és elmondja az életének a hibáit, bűneit és tragédiáit. Ha ennek szánta, ha nem, egész bizonyos vagyok abban, hogy ez a történet őt megérinti. Az ő életéhez képest egy elég kontraszt történetet kellett neki felvinnie a vászonra (nevet). Nem tudom, hogy ez alkotóként hogy érintette őt, vagy milyen hatással volt magának a filmnek a megszületésére. Azt gondolom, hogy ez talán egy jó alkalom, hogy bocsánatot is kérjen a történések miatt és a nevének a ki nem helyezése nagybetűkkel is sokkal inkább ennek tudható be. Remélem nem csak marketing fogás.

A film végén Gibson egy Krisztus analógiát alkalmazva mutatja be a főhős megdicsőülését, melyet sokan már túl pátoszosnak ítéltek. Mennyire helytálló Gibsontól ez a fajta hasonlat?

Nemcsak ez a pillanat tartalmaz erős keresztény szimbolikát. Stigma-szerű sebektől kezdve az alászállásig és a felemeltetésig, ezek mind megjelennek. Azt tudni kell Gibsonról, hogy ő egy nagyon hagyományos, fundamentalista katolikus irányzatnak a híve, elsősorban a szülei révén. Azt érzem, hogy egy barokk templom képvilága köszön sokszor vissza, ebben a filmjében pedig kifejezetten pl. az aranyszín és az összes többi momentum. Ezt lehet szeretni, nem szeretni. Lehet azon vitatkozni, hogy a barokk az önmagában művészet vagy giccs. Az analógia szempontjából nincs messze a Biblia mondanivalójától, hiszen vannak olyan igék, mint hogy „a világ várja Isten fiainak a megjelenését„, „a hívő emberen keresztül cselekszik Krisztus ebben a világban„, „Krisztushoz hasonlóvá leszünk„. Szerintem ezt a teológiai vonalat Gibson nem tudta kihagyni.

Mondhatni, hogy a Hacksaw Ridge egy üdvtörténet?

Megváltás-történet és Messiás-történet, az biztos. A többi katona szempontjából, valahol üdvtörténethez is köze van. Pl. ahogy Krisztust megalázzák és aztán mégis ő lesz a megváltó. Ezt az analógiát biztos, hogy a végletekig kiaknázza Gibson, még akkor is, ha szerintem Doss ennek nem örülne, ha élne.

Andrew Garfield alakítását mindenki elismerte és kiemelte. Az alapján, amit tudunk Doss-ról, mennyire mondható hitelesnek, esetlegesen idealizáltnak az alakítása?

Én ismertem Desmond Doss történetet a film előtt is. A fegyvertelen hős című dokumentumfilmet is láttam. Amikor jött a film, akkor elkezdtem kutakodni az interneten, hogy Doss-ról még mit lehet látni. Ami eredeti felvételt láttam, azok alapján lejön, hogy egy nagyon hétköznapi, nagyon átlagos, nagyon szerény ember, aki rosszul is érzi magát, amikor megpróbálják őt a történet előterébe nyomni. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy Andrew Garfield alakítása hiteles, és Doss személyisége valóban ilyen volt.  Az idealizáltságról annyit, hogy mindenki azt mondja, valaki azért hős, mert a csatában hős. Desmond Doss túléli a csatát, kiműtik öt bordáját, fél tüdeje elvész, a karja  részlegesen lebénul, megsüketült az antibiotikumok miatt, több évig nem hall, és az a bizonyos poszttraumás stressz az ő életében is megjelenik.  Nem egy olyan emberről van szó, aki azt mondja, hogy én vagyok a hős, nézzetek rám, nekem semmi sem árt, engem semmi nem hoz ki az egyensúlyomból, hanem egy olyan ember, akiben van egy nagyon mély hit, amire az életét teszi és ami hihetetlen tettekre ösztönzi. Nem egy rajzfilmből lép elénk. Ebből a szempontból nehéz volt őt ábrázolni a maga mélységében. Doss a hős státuszát a békeidőben is megőrizte. A cserkészmozgalomban is nagy szerepet vállalt, ahol még mindig alkalmazzák a róla elnevezett Doss-csomót, ami az a csomó, amivel a sebesülteket leeresztette a szikláról. Sokan ismerték és mindenki azt mondja, hogy különleges élmény volt vele találkozni. Az ő hősstátusza nemcsak a filmben látható eseményeken alapszik, hanem a további életén is, ami talán sokkal nehezebb volt.

Desmond Doss soha nem szerette volna, hogy filmet készítsenek tetteiről. Ez is Doss szerénysége vagy nem akarta, hogy meghamisítsák, megmásítsák tetteit?

El lehet képzelni azt, hogy a II. világháború után, amikor jön a nagyhírű háborús filmek dömpingje, mennyire szerették volna az ő történetét megfilmesíteni. Jobbnál jobb hollywoodi rendezők adták egymásnak a kilincset Doss házánál, akiket ő nagyon udvariasan visszautasított, ez a szerénységéből is adódik.  Ő nem tartotta magát hősnek. Ő ott volt egy helyen, megtette, amit tett, és az nem tartozik másra, csak Istenre és ő rá. Ez volt a jellegzetes mondata, amikor ezekről beszélt. Másrészt nemcsak attól félt, hogy megmásítják a történetét, hanem attól is, hogy a motivációit kihagyják a rendezők. A filmipart sem becsülte túl sokra, erkölcstelen színháznak tartotta és ez tartotta vissza. Talán ez is egy ok volt, hogy nagyon sokáig, egészen a 2000-es évekig nem engedte a megfilmesítést.

A valódi Desmond és felesége, Dorothy

Mik azok a ferdítések, amiket Mel Gibson és csapata elkövet?

Az édesapja korántsem annyira alkoholista, mint ahogy a film mutatja, így az ő szerepe kisebb. Hugo Weaving alakítása viszont nagyon jó, a mellékszereplők közt ő hozza legjobban a szintet. Ami az időrendet illeti, már nős, amikor a történet elkezdődik.  A kimenőjével a probléma nem az esküvője miatt volt, hanem a testvére bevonulása miatt, aki a tengerészetnél szolgált. A közreműködés érdekes módon nem egy tábornoktól érkezik, hanem a hetednapi adventista egyháznak az egyik legrégebbi szervezetétől, az IRLA-tól (Nemzetközi Vallásszabadsági Egyesület). Ettől az egyesülettől kapott levelet a parancsnok, hogy legyen szíves engedje el Doss-t, és tegye lehetővé a szombat megtartását.  A film főbb mondanivalója, a történések viszont teljesen rendben vannak, hitelesek. A jogokat is ezzel a feltétellel kapták meg a producerek a Desmond Doss Emlékbizottságtól, hogy ne csináljanak belőle egy teljesen új költeményt. A producerek viszont azt mondják, hogy erre nem is volt szükség, mert önmagában jó történet.

Doss-nak ugye nem Okinawa volt az első bevetése?

Így van. Korábban a leyte-i és a guami csatában is részt vesz, és nagyon jeles kitüntetéseket kap már akkor is a bátorságáért. Mire Okinawára érnénk, addigra már nagyon nagy ázsiója van a társai szemében, egyfajta isteni védelemnek is tekintik őt, és már akkora az elismertsége, hogy nem indulnak meg hadműveletek nélküle. Nagyon nehéz nekünk európai fejjel és a mi háborús tapasztalatainkkal ezt összerakni. A film végén látott jelenet, amikor Doss imádkozik, egy szombati napon van. A napi parancs szerint Desmond egysége kezdené a csatát. Egészen a tábornokig az egész parancsnoki lánc várakozik, ugyanis Desmond társai azt mondják, hogy nélküle nem hajlandóak harcba indulni és megtagadják a parancsot. Az egyik napot például úgy harcolta végig a százada, hogy nem volt haláleset. Ezt a társai neki tulajdonítják, mert aznap reggel Doss engedélyt kapott, hogy imádkozzon értük. Másnap, amikor ezt nem engedélyezik neki és a fele század elhull, ezt kérik számon a parancsnokon. Érdekes vallás-pszichológiai szála is van ennek a történetnek. 

A valóság még hihetetlenebb, mint a film?  (némi spoiler)

A társak szerint igen. Ami a filmben is megjelenik, hogy japán katonákat is ellát. Ez valós. Feljegyzések és katonai naplók maradtak fenn, amelyek ezt tanúsítják. Hozzáteszem, a társai néha fegyvert fogtak rá, hogy ha még egyet megment, lelövik. De ő megpróbálta a maga módján emberségből megtenni, amit lehet, még akkor is, ha az életével játszott, hiszen az öngyilkos támadások igenis jellemzőek voltak erre a hadszíntérre.  Ami még kimarad a filmből, a történet vége. Talán lehet hogy ezzel a felemeltetős, megdicsőülés jelenettel próbálj meg kompenzálni Mel Gibson. Amikor ugyanis Desmond a gránátot arrébb rúgva megsebesül a lábán, öt órán keresztül ott marad a csatatéren. Nem hajlandó elvitetni magát és segítséget kérni, mert nem akarja a társai életét kockáztatni, ezért a saját sebeit kötözi be. Öt óra után menekítik ki a társai, de eközben Doss észreveszi, hogy van egy másik sebesült a környéken. A társainak azt mondja, vigyék inkább azt az embert, akik erre nem hajlandóak, ezért Doss nemes egyszerűséggel lefordul a hordágyról, ezzel kényszerítve a többieket. Innét kezdve kúsznia kell 300 métert az elsősegélyig, eközben éri golyótalálat az egyik könyökét, ami miatt azt a kezét limitáltan tudja használni hátralévő életében. Amikor a kórházhajóra ér, észreveszi, hogy a híres bibliája, ami mindig vele van és amit Dorothytól kapott, hiányzik. Szinte elképzelhetetlen, hogy amikor ezek a kemény harcosok ezt megtudják, megkeresik a bibliát  a csata közben és meg is találják. Ezt nem lehet filmen ábrázolni, mert mindenki azt mondaná, hogy túl sok. Ehhez képest a „mennybemeneteles jelenettel” még olcsón megúszta a rendező.

A filmet sokan támadták, mondván a tartalom szembehelyezkedik az ábrázolásmóddal, hisz egy háborúellenes üzenetet közvetít rendkívül erőszakos formában. Mi erről a véleményed?

Ha azt mondom, hogy félelmetes és gyomorforgató az, amit az ember a képeken lát, az azt hiszem fedi a valóságot. Valaki azt írta egy kritikában, hogy a Ryan közlegény megmentésében a partraszálló jelenet egy óvodásoknak szánt felvilágosító film, ahhoz képest, amit a Hacksaw Ridge-ben láthatunk. Eléggé találó a leírás. Azon gondolkodtam, hogy éppen a múlt héten néztem meg a Django elszabadult, Quentin Tarantinotól. Abban kevesebb harcjelenet van, mégis erőszakosabbnak hatott. Valahogy a háború ábrázolásának van egy funkciója A fegyvertelen katonában. A valóságot próbálja meg bemutatni. Ha valaki látta a dokumentumfilmet, ahol a katonatársak azt mondják, hogy abban a pokolban szó szerint véres sárban jártak, akkor be kell látni, hogy nehéz kikerülni ezeket a beállításokat.  Hogy a rendező élvezi-e ezt, az más kérdés.

Voltak-e más korokban, más háborúkban tevékenykedő sorstársai Dossnak? (akár magyarok)

Nagyon sokan voltak Magyarországon sajnos, akiknek a történetét nagyon rövidre zárták és akiket kivégeztek a II. világháborúban. Egy hihetetlen történet jut eszembe Kubinyi Zoltánról. Ő egészségügyi katona volt századosi rangban, aki egy munkaszolgálatos zászlóaljnak lett a parancsnoka Ukrajnában. A munkaszolgálatosok veszik észre a furcsaságot, hogy nincs pisztoly a pisztolytáskájában. Ő szintén egy olyan katona, aki nem hajlandó ölni, adventista lelkész különben és a II. világháború végéig életben tartja az alá tartozó 160 embert. A csattanó, hogy amikor Gyöngyösön felszabadulnak, a munkaszolgálatosok mondják neki, hogy vegye le az egyenruháját, mert a szovjetek össze fogják szedni. Ő azt kérdezi: Milyen egyenruha van rajtam? Azt válaszolják, hogy magyar tiszti egyenruha. Erre a válasz: nem, rajtam egy foltnélküli tiszti egyenruha van. Még ebben sem hajlandó kompromisszumra, és így hal meg egy szovjet táborban. Szerintem nagyon sok ilyen történet van bármelyik egyházban, és szeretnénk is gyűjteni ezeket. Sajnos ezekből nem lesz mozifilm, pedig van akkora erkölcsi és hitbeli üzenete, mint Desmond Doss történetének.

Kubinyi Zoltán képe (forrás: http://www.itshungarian.com/our-communitys-article/how-one-heroic-hungarian-gentile-impacted-generations-of-jews/)

Számos bibliai, vallási, hitéletbeli témában készültek filmek (Ben Hur, A passió, Noé, Exodus: Istenek és királyok) Mint lelkész, milyen javaslatod, tanácsod lennek azokhoz, akik ilyen típusú történeteket filmesítenek meg?

Én azt a tanácsot adnám nekik, hogy ismerjék meg ezeket az alapanyagokat, mert nagyon mély és nem sematikus történetek. Nem fekete-fehérek, és ez a Bibliának az egyik erőssége. Ha valaki ezeket megismeri, rádöbben arra az emberi küzdelemre önmagunkkal és a világgal, ami benne van. Érdemes ezeket a mélységeket megfogni és nem engedni, hogy elsikkadjanak és dogmatizáló egysíkú történetté váljanak.

Nyúlhat egy nem hívő rendező ilyen témákhoz?

Én talán azt mondanám, hogy egy jó rendező mer úgy hozzányúlni egy témához, hogy először azt mondja, én ezt nem ismerem és nem tudom, és hadd ismerjem meg őszintén. Ha egy rendező, akár hívő, akár ateista, úgy nyúl az adott bibliai témához, hogy ő egy saját maga által képviselt üzenetet akar mindenképpen átnyomni a történeten keresztül, akkor az nem lesz hiteles. Vannak ateista emberek, akik meglelik a bibliai történeteikben is az értéket, anélkül, hogy Istenben hinnének, de megtalálják benne azt az üzenetet, ami nekik sokat mond és amit a saját szempontjukból az emberi elme egyik nagyszerű alkotásának tartanak. Nyilvánvalóan Doss története sem lenne kerek anélkül, hogy a rendező nem lenne hajlandó megmutatni a hitét és a motivációját a film mögött.

Köszönjük az interjút Csizmadia Róbertnek! Oldalunk további sok sikert, erőt és egészséget kíván, és reméljük, hogy általa az emberek jobban megismerhetik a film mögött rejlő hihetetlen valóságot.

További információ