„Deus Vult!”– Isten akarja; Ez a bizonyos mondat 1095-ben zengett fel a franciaországi Clermont mezején, amikor II. Orbán pápa kihirdette az első kereszteshadjáratot a Szentföld elfoglalására. E mondat mindig is jó szlogennek számított azok számára, akik valamilyen felsőbb indíttatással próbáltak érvényt szerezni saját érdekeiknek. A kereszteshadjáratokat sokan (és nem teljesen alaptalanul) a kereszténység szégyenfoltjának tartják, és számos alkalommal hozzák fel példának a vallás kártékony hatásaiként. Ridley Scott, a Gladiátor sikerén felbuzdulva úgy döntött, ismét egy történelmi eposzt forgat, de ez alkalommal a szentháborúk vitatott korszakát elevenítette meg a nagyérdemű számára. Sajnos azonban a végeredmény első körben nem hozta meg a várt sikert, amiről viszont ez alkalommal nem is a rendezőzseni tehetett, sokkal inkább a vágószoba és a filmstúdiók üzleties ördögei. A Kritizátor kereszteshadjáratának célja ezúttal nem más, minthogy megismertessük veletek Ridley Scott félresiklott , majd megdicsőült remekét, a Mennyei királyság rendezői verzióját és a film mögött rejlő történelmi igazságot. A Moby Dick zenekar dalát idézve: „Indulj, keresztes vitéz!„

A kevesebb több? Hát nem mindig!
A film 2005 májusában debütált a mozikban, de sajnos nem aratott túl nagy anyagi és kritikai sikert. Ehhez talán az is hozzájárulhatott, hogy abban az időszakban nagyobb figyelem irányult a Star Wars – A sithek bosszújára. Sokkal fontosabb tényező viszont az, hogy a legtöbb néző nem érezte kerek egésznek a látottakat, mintha valami hiányzott volna ahhoz, hogy összeálljon a kép… és hiányzott is. Scott eredetileg ugyanis egy 190 perces verziót vágott össze, amit viszont a huszadik századi rókák (a Twentieth Century Fox emberei) túlságosan hosszúnak éreztek, így az alkotás 144 percesre vágott verzióját küldték a mozikba, a már említett kudarcos eredménnyel. Ez azért is fura, mert a pl. a Schindler listája, a Titanic és a Gyűrűk ura – A király visszatér is 3 óránál hosszabb játékidővel bírtak, mégis sikeres alkotásokká váltak.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Mennyei királyság jobban teljesített Európában, illetve az arab nyelvű országokban. Ez talán annak is tulajdonítható, hogy 2005-ben még javában zajlott az iraki háború, de erről még a későbbiekben szólunk. Ridley nagymester viszont – aki elég híres a rendezői verzióiról – lehetőséget kapott, hogy közreadja a Mennyei királyság eredetileg megálmodott verzióját, és a visszajelzések ezúttal egyértelműen pozitívak voltak. Sok kritikus egyenesen a legjelentősebb rendezői verziónak tartotta a bővített kiadást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezáltal a direktori vágás mellőzné a mozis verzió minden hibáját, de egy sokkal komplexebb, összetettebb és árnyaltabb képet kaphatunk annál, mint amit eredetileg bemutattak.

Mennyei komplexitás
William Monahan (aki A tégla című film írójaként kapott később Oscart) forgatókönyve a XII. században játszódik, a második és a harmadik kereszteshadjárat között, amikor Jeruzsálem már majdnem egy évszázada keresztény kézen van, de béke áll fönn az Európából érkezett jövevények és a muzulmánok között. Balián (Orlando Bloom, A Karib-tenger kalózai után újra eme mesterségben) egy kis francia falucska kovácsa, aki öngyilkos feleségét gyászolja (gyermekük holtan látta meg a világot). A faluba egy Godfrey nevű kereszteslovag (Liam Neeson) érkezik, aki egy szentföldi település, Ibelin bárója, és mint kiderül, Balián édesapja. A kovács követi frissen felbukkant édesapját és lovagjait, hogy bűnbocsánatot nyerjen maga és halott szerelme számára.

A Szentföldre érve pedig Ibelini Baliánként híresül el, aki igazi lovagként küzd a törékeny jeruzsálemi béke fenntartásáért. A rendezői változat természetesen a történet alapját nem írja át, ám olyan hiányzó részleteket ad hozzá a cselekményhez, amitől a látottak sokkal érthetőbbé és átélhetőbbé válnak. A vágás többek között a film nyitányát is drasztikusan érintette. A mozis verzióból például nem igazán válik világossá az a feszültség, ami Balián és a falu papja (Michael Sheen) között fennáll. A rendezői verzió szerint viszont a pap nem más, mint Balián féltestvére, Godfrey pedig egy lakomán találkozik bátyjával, aki történetesen a falu földesura. Godfrey felbukkanása komoly aggodalmakat ébreszt a falucska urában és fiában egyaránt, mivel attól tartanak, hogy Godfrey ibelini uradalmát Balián fogja örökölni.

A szentföldi eseményekben is találhatóak jelentős változtatások az eredetileg bemutatott változathoz képest, amely többek között kihagyja a leprában szenvedő jeruzsálemi király, IV. Balduin (Edward Norton) unokaöccsének, V. Balduinnak az uralkodását. Ő a király húgának, Jeruzsálemi Szibillának (Eva Green) első házasságából született gyermeke, kinek korai halála után (a direktori változat a halálára is érdekes magyarázatot ad) Szibilla második férje, Lusignani Guidó (Marton Csokas) veszi át a trónt.  Az említett bővítésekkel számos karakter árnyaltabbá válik, több játékidőt és nagyobb szerepet kapva ezáltal.

A rendezői verzió viszont a kis részletektől válik igazán komplexszé. Balián például valójában katonaviselt ember és hadmérnök, ami megmagyarázza későbbi harcászati és ostromtechnikai ismereteit is. Érdekes vallásfilozófiai, illetve valláskritikai adalékokat is kapunk. IV. Balduin megtagadja az utolsó kenetet a jeruzsálemi püspöktől, valamint Balián hitbéli dilemmája is jelentősebbé válik. Egy jelenetben például a sivatagban filozofálva úgymond megfejti az égő csipkebokor mögötti tudományos igazságot. Ugyanakkor a rendezői verzió a David Thewlis által játszott ispotályos lovag alakján keresztül egy-két visszafogott földöntúli elemet is elénk tár, mintha Isten valamilyen úton-módon mégis a cselekmény és a történelem irányítója lenne.

Régi filmes tempó, de több vér
Ridley nagymester a rendezői verziót DVD-n két részre bontva jelentette meg. A régi filmekhez, mint pl. az ‘59-es Ben Hurhoz hasonlóan, az első részt egy zenés nyitány vezeti fel, az első lemez végén és a második elején is átvezető zenék csendülnek fel. A film tempója és sok beállítása néha David Lean klasszikusát, az Arábiai Lawrence-t idézi. Scott jól láthatóan arra törekedett, hogy jobban kibontsa a történetet, ezáltal téve érdekesebbé a sztorit. Ennek ellenére a harci jeleneteket, az ütközeteket és csatákat is pompásan koreografálja, és itt azért eléggé látszik a gladiátoros rutin. A rendezői verzió, bár lassabb, de az akciójelenetek sokkal intenzívebbek és több igen véres jelenetet is láthatunk, számos lefejezéssel. A sokszor eléggé steril mozis változattal szemben (amiből eltüntették a vérfröccsenést) itt bizony patakzik a vér, de ezek a szekvenciák sem tűnnek öncélúnak. Harry Gregson Williams és a többiek muzsikája is több időt kap a kibontakozásra, és helyenként sokkal inkább odaillő dallamok csendülnek fel, mint a két és fél órás vágásban.

Részletes elemzés a rendezői verzió plusz tartalmáról itt olvasható.
Werkfilm a vizuális effektekről: itt.

Csak Isten tökéletes
Természetesen a rendezői verzió sem mentes bizonyos hibáktól, amik már a mozis vágásban is jelen voltak. Egyik ilyen, hogy a főszereplő Balián egy igen súlyos betegségben, a Trónok harca karaktere után elnevezett Jon Snow-szindrómában szenved, amely a filmek fattyú karaktereinél jelentkező kóros személyiséghiányt jelenti. Valamiért az írók, forgatókönyvírók szeretnek abba a hibába esni, hogy az ilyen módon a társadalomból kiszorult-és taszított embereknek elfelejtenek komplex személyiséget írni. Balián cselekedetei nem gondolatainak összetettségéből vagy árnyalt emberi mivoltából következnek, hanem többnyire csupán a gáncstalanságba és a becsületbe vetett hitéből. A legtöbb esetben ráadásul nem ő irányítja a cselekményt, hanem a cselekmény irányítja az ő tetteit.

A vele történtek is néha már túl hihetetlennek és meseszerűnek hatnak; egyedüli túlélőként vetődik partra a Szentföldön, nála sokkal tapasztaltabb és felszereltebb lovagokat győz le, csupán azért, mert ő a főszereplő, és túlságosan előre látja az elkövetkező eseményeket. Látjuk őt gondolkodni, elkeseredni vagy a vallásról elmélkedni, de mégsem érezzük őt igazi hús-vér embernek, hanem inkább egyfajta emberi jellem megtestesítőjének. Emiatt viszont a vele szimpatizáló, illetve az őt gyűlölő karakterek motivációi is érthetetlenek (legtöbbször egyébként alig ismerik a főhőst), akiknek jellemrajza szintén hasonló problémákat mutat. Bár a bővítés több figurát tett sokkal árnyaltabbá, még mindig elég sok a fekete-fehér jellemvonás. Ez elsősorban a templomos lovagokra, illetve az egyházi karakterekre igaz, akik azért negatívak, mert ahogy ki is mondják, „valakinek ilyennek is kell lennie”. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a főszereplő, Orlando Bloom színészi tudása eléggé szegényes a kollégáihoz képest. A film sokkal erőteljesebb hatást gyakorolhatott volna, ha Balián szerepét egy karizmatikusabb színész, például Edward Norton játssza, aki viszont ebben a filmben Balduint formálja meg, így tehetsége a leprás király maszkja mögé rejtőzik.

A valódi kereszteshadjáratok
Bár a Mennyei királyság cselekményének és karaktereinek vannak valós alapjai, a film számos ponton olyan messze áll a történelmi valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. A valódi Ibelini Balián a Szentföldön nőtt fel, nem pedig a Francia Királyságban. Az alkotók egyébként azért döntettek ennek megváltoztatása mellett, hogy legyen lehetőségük bemutatni azt a világot is, amiből a keresztesek érkeztek. A valódi Baliánt természetesen nem fűzte szerelmi szál Jeruzsálemi Szibillához, és nem volt az a gáncstalan hős lovag, mint akinek Monahan és Scott lefestette őt. Balián a filmmel ellentétben részt vett a keresztesek vereségével végződő hattini csatában, majd az összecsapás után Szalahadin szultán (Ghassan Massoud) szabadon engedte őt azzal a feltétellel, hogy megesküszik, nem fog többé fegyvert ellene. Balián megesküdött a szultánnak, de amikor visszatért Jeruzsálembe, őt kérték fel a város védelmére, mondván, ez előbbre való cselekedet, mint egy „hitetlennek” tett fogadalom. Balián tehát elkötelezett keresztes vitéz volt, nem pedig az a felvilágosult fiatalember, mint akit Orlando Bloom játszott.

A pontatlanságok között viszont tartogathat meglepetést az a pár szekvencia, amely ténylegesen úgy történt, ahogy a film bemutatja. A jelenet, melyben Szalahadin jeges frissítővel kínálja Guidót, aki a kelyhet továbbadja Chatilloni Rajnaldnak (Brendan Gleeson), kivívva ezzel Szalahadin haragját, valóban megtörtént, akárcsak Jeruzsálem szenthelyeinek rózsavízzel történő jelképes felmosása a bővített verzióban. A bemutatott tárgyi kultúra lényegesen pontosabb és hitelesebb, mint a Gladiátor esetében volt. Az ostromnál bemutatott hajítógépeket és ostromtornyokat valóban alkalmazták, de természetesen sokkal kevesebb volt belőlük akkoriban, a katapultok sem hajítottak olyan messzire, és persze a lovagok sem hordták állandóan a súlyos sodronyinget, főleg nem lakomákon. Ismeretterjesztő film a korszakról: itt. A hattini csatáról írott cikk ezen a linken.

Középkori história, modern korszellem
A történelmi filmek gyakori hibája, hogy nem a múltban lévő, ma is aktuális kérdéseket feszegetik, hanem napjaink problémáit, illetve a múltról alkotott hibás elképzeléseket vetítik vissza a történelembe.  Az egyik ilyen már a nyitómondatok között olvasható; „Európa az elnyomás és a szegénység kettős béklyójában szenved„. Az európai jelenetek sötét színű fényelése is a „sötét középkor” toposzát erősíti, mely sajnos  a XVIII. század óta él az emberekben, amit a marxista történetírás csak tovább erősített. Vajon tényleg olyan sötét az az időszak, mely a katedrális építések fénykora volt?

A History Buffs csatorna kritikája

A film vallási kérdéseivel is hasonló a helyzet. Bár a Mennyei királyság teológiai fejtegetései és mondanivalója mélyen elgondolkoztató és megkapó, valójában napjaink emberének világképe és valláshoz való viszonya érezhető rajta. Balián bizonytalanságában és vallási szkepticizmusában nem a tipikus középkori ember istenfélelme tükröződik, hanem a felvilágosodás vallási szabadelvűsége vagy akár vallásellenessége. E téren Ridley nagymester világnézete is érződik, aki minimum agnosztikus, de inkább ateista szellemiséget vall. Ahogy a film ispotályos lovagja fogalmaz:

Nagyon fontos viszont, hogy a Mennyei királyság nem az Istenbe vetett hitet utasítja el (ezt a rendezői verzió isteni beavatkozásai is erősítik), hanem azt a dogmatikus szemléletet és fanatizmust, amelyet kétségkívül sok egyházi vezető is gyakorol. Egy ezzel kapcsolatos gondolat IV. Balduin száját hagyja el:

A Mennyei királyság szerencsére nem esett abba a hibába, hogy démonizált ábrázolást fessen a muzulmánokról. Szalahadin szultán példaértékű, bölcs vezető képében jelenik meg, ami egyébként nem is áll olyan messze a valóságtól. A film viszont elköveti azt a vétket, hogy szimpatikusabbnak állítja be a muzulmánokat egy olyan konfliktusban, ahol mindkét fél UGYANOLYAN brutálisan viselkedett a másikkal, miközben már bántóan sötét képet fest a templomosokról, illetve a keresztény egyházi személyekről. Ne feledjük, a muzulmánok szintén szent háborút, dzsihádot hirdettek Jeruzsálem visszavételére (bár a dzsihád fogalma eredetileg Istennek tetsző cselekedetet jelent, nem feltétlen háborúzást). A kissé sarkított prezentáció annak is köszönhető, hogy Scott mintha megpróbálna párhuzamot vonni a keresztes hadjáratok és napjaink „szent háborúi” pl. az iraki és a palesztinai háborúk között. Ilyen formán a muzulmánok a megtámadott iraki népet, a keresztények pedig a George Bush-féle „keresztesek” mögé felsorakozott nyugati katonákat szimbolizálhatják – ne feledjük, a film készítési éve: 2005! A Mennyei királyság végén olvasható szöveg egyértelműen utal erre:

(A fenti idézetek a mozis verzióban is szerepeltek)

Scott filmjében tehát erősen keverednek az autentikus középkori elemek napjaink modernkori gondolkodásmódjával és kérdéseivel. Viszont ha túl tudjuk tenni magunkat ezen, akkor nagyon is aktuális eszmefuttatásokat kapunk a kultúrák különbözőségének elfogadásáról, a vallás és a hit elkülönítéséről, valamint a becsület és az erény természetéről. Megszívlelendő gondolatok ezek a Föld valamennyi lakójának, legyen az keresztény, muszlim, zsidó vagy bármely vallás, felekezet, illetve világszemlélet híve.

Békés hadjárat a rendezői verzió forgalmazásáért
Összességében a Mennyei királyság, bár így sem egy hibátlan alkotás, de a fentebb ismertetett formájában már méltó helyet foglal a történelmi témájú eposzok között. Aki egyszer beleszeretett, az valószínűleg soha többé nem hűtlenkedik a 144 perces kiadással. Sajnos Magyarországon a bővített változatot nem mutatták be, sem mozivásznon, televízióban, DVD-n és ezidáig még Blue-Ray-en sem, így hazánkban a legtöbb néző csupán az eredetileg bemutatott verziót ismeri. Ha valaki tehát legálisan akarja megtekinteni az igazi Mennyei királyságot, annak külföldről kell megrendelnie a kiadványt. A Kritizátor viszont mindig is szent küldetésének érezte, hogy az igazi elfelejtett vagy félreismert gyöngyszemek végre megérdemelt helyükre kerüljenek. Ezért arra kérünk mindenkit, akinek elnyerte cikkünk a tetszését, és szeretné, hogy a bővített verziós Mennyei királyság végre Magyarországon is a polcokra kerüljön, az ossza meg és terjessze írásunkat. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy ha teheti, támogassa azt a szemléletet, hogy a hosszabb, de tartalmasabb játékidő nem feltétlenül egyenlő az anyagi és kritikai bukással.

Béke legyen minden olvasónkkal!
Szalam alejkum!
السلام عليكم