Mi mással is lehetne búcsúzni az óévtől, mint egy tematikus listával: 2022 horrorszempontból felemás évet zárt. Indultak és zárultak, valamint újrakezdődtek kultikus franchise-ok, voltak meglepően jó és a felfokozott várakozásokat csúnyán alulteljesítő filmek, Európában pedig több remekül sikerült pszichohorror is megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

Kezdem azokkal, akik nem fértek fel a listára. A 2010-es évek a nosztalgiáról szóltak, és úgy tűnik, ez az irányvonal folytatódik a 2020-as években is – nem meglepő módon, ugyanis kifizetődő. Természetesen legjobb példa erre a Star Wars, de végtelenségig folytathatnám a sort (Szellemirtók, Szárnyas fejvadász 2049, Jurassic World, Mátrix: Feltámadások, Mad Max: A harag útja, stb.). Ez a tendencia a horroroknál is folytatódott, hol több (Sóhajok), hol kevesebb (Rémálom az Elm utcában) sikerrel. Idén mindkettőre volt példa: A texasi láncfűrészes mészárlás sokadig újragondolása az utóbbi kategóriát gazdagítja, de legnagyobb bánatomra nagy kedvencem, a 2018-ban remekül újraindított Halloween-franchise trilógia-záró része, A Halloween véget ér sem kerülhet fel erre a listára, amitől egy jóleső kaszabolást vártam, de valamilyen megfontolásból David Gordon Green rendező azt gondolta, hogy az utolsó filmmel akarja megreformálni az egész szériát, és ekvitte a filmet a pszichologizálás és a misztikum irányába.

A 2009-es Az árva folytatása, Az árva: Első gyilkosság már az alapoknál elbukott, mikor ismét az immáron 25 éves Isabelle Fuhrmannal akarta eljátszatni a címszerepet. A 10 filmet megért Hellraiser is most jutott el a Hulu gondozása alatt arra a pontra, hogy rebootolásra került, ami indokolt volt Clive Barker klasszikusának számtalan ZS-kategóriás folytatás után. Ha nem is került fel a listára, teljesen korrekt film lett, érdekes főhőssel, igényes megvalósítással és Christopher Young ikonikus dallamaival.

10. Barbár (Barbarian)

A Barbár a felütése és a film első fele alapján reálisan pályázhatott volna az első három hely valamelyikére: egy detroiti állásinterjúra érkezett fiatal nő (Georgina Campbell) Airbnb-n foglal szállást a város egyik veszélyes, elhagyatott külvárosában. Csakhogy a szálláson már van valaki (Bill Skarsgard) aki történetesen ugyanarra az időpontra foglalta le a házat. Mind a házban, mind a környékén furcsa dolgok történnek. A film közepén bekövetkező fordulat azonban megtöri az addig felépített feszült atmoszférát, és több logikátlanság ront a film élvezhetőségén. Összességében jól sikerült horror a Barbár, de ígéretesebben indult, mi ami kikerekedett belőle. A második felét ugyanis már többször is láttuk ennél jobban is megvalósítva.

9. Mosolyogj (Smile)

Az esztendő mozis horrorsztárja a Mosolyogj (200 millió dollár fölött termelt világszerte), nem meglepő módon, ugyanis egy könnyen mémesíthető, egyszerű, de frappáns alapötletre van felhúzva. Ha rémisztően vigyorgó emberek keresztezik az utadat, akkor valószínűleg jó úton vagy az elpatkolás felé, amit te magad fogsz végrehajtani, miközben rémisztően vigyorogsz. A film A kör dramaturgiáját követi: a főszereplő Rose-nak (Sosie Bacon) valahogy ki kell találnia, hogyan szabaduljon meg az átoktól, mielőtt az megfosztaná őt az életétől. A Mosolyogj a jumpscare-ekkel teletűzdelt popcornhorrorok táborát erősíti, de a kevés jól sikerült egyike.

8. Fresh

A Fresh olyan film, amiről szinte, ha bármit is elárulok, azzal rombolom az élményt. Mimi Cave filmjének főszereplője, Noa (Daisy Edgar-Jones) teljesen hétköznapi, fiatal nő, aki gyakran randizgat párkereső appok segítségével, és akármennyire is kitartó, nem talál magának egy értelmes pacákot sem. Egészen addig, amíg bevásárlás közben össze nem találkozik Steve-vel, akivel rögtön egy hullámhosszra kerülnek. Természetesen ezután következik a bonyodalom a cselekményben, ami mintegy metaforája annak, hogy az online randizási szokások hogyan züllesztették a párkeresést kvázi húspiaccá. A Fresh címéhez méltóan egy friss, könnyed, humorral és izgalommal tűzdelt horror/thriller.

7. A keltetés (Pahanhautoja)

Egy finn horror is bekerült a tíz közé, egyáltalán nem érdemtelenül: A keltetés egy végtelenül nyomasztó és groteszk pszichológiai/lélektani horror és dráma, egy tornász kislányról, Tiináról (Siiri Solannina), akit perfekcionista édesanyja (Sophia Heikkila) hajszol bele a minél jobb teljesítménybe. Egy nap aztán Tiina egy tojást talál egy közeli erdőben, majd hazaviszi. A tojás idővel egyre nagyobb lesz, és furcsa dolgokat művel – egy ízben beissza Tiina potyogó könnyeit. Nem lövöm le a poént, hogy mi kel ki belőle, de a film a Fresh-hez egyszerű metaforát visz végig a szülőknek való túlzott megfelelési kényszerről, a személyiség torzulásáról és az elfojtott érzelmekről. Az amerikai mércével mérve szűkös pénzügyi lehetőségekhez mérten ráadásul küllemre is teljesen rendben van.

6. Watcher

Gondolkoztál már azon, milyen szinte teljesen egyedül lenni egy idegen országban, ahol nem érted a helyieket, nincsen társaságod, mikor a párod meghívja a barátaid, nem érted, miről beszélnek, miről nevetnek? Mindezt ráadásul nőként kell átélned? A Watcher szintén egy nagyon egyszerű koncepción alapuló film: amerikai főhősnője, Julia (Maika Monroe) román férjével együtt Bukarestbe költözik, ahol a szemben lévő ház egyik lakója folyamatosan őt kukkolja, mindez ráadásul akkor történik, mikor egy sorozatgyilkos véres tetteitől hangos a környék. A Watcher sokáig nem egyértelműsíti, hogy Julia valós veszélynek van kitéve, vagy csak a magányából és a fent taglalt kiszolgáltatottság-érzéséből fakadó paranoia mondatja vele, hogy még az utcán is követik. Ez adja a film zsenialitását: magunk is bizonytalanok valunk, és nem tudhatjuk, hogyan viselkednénk hasonló élethelyzetben.