A Netflix ismét beletenyerelt egy adaptációba. A streaming óriás ezúttal egy, a veterán játékosok által jól ismert történetet szándékozott sorozat formájában képernyőre hozni. A Capcom japán videójátékos nagyvállalat nevét legfőképp olyan nagyágyúk kapcsán emlegethetjük, mint a Monster Hunter, a Resident Evil franchise, a Street Fighter vagy a Megaman. A PlayStation 2 éra első felében azonban megismerhette a világ Dante, a nagypofájú démonvadász történetét. A Devil May Cry sztorija számos folytatással és adaptációval büszkélkedhet. 2025-ben a Netflixen debütált az új animációs sorozat, amely Alex Larsen és Adi Shankar írói munkájának gyümölcse.

Az éj leple alatt a Vatikánban egy rejtélyes csoport betör a múzeumba értékes kincseket szerezni. A tervet azonban megszakítja egy különös gonosztevő, a Fehér Nyúl (Hoon Lee), akinek nem a mesés vatikáni kincsekre fáj a foga. A betörés káoszba fullad, a Nyúl pedig megszerzi az ősi démonlovag, Sparda kardját, melynek segítségével megnyithatja az átjárót a démonok és az emberek világa között. Ehhez azonban szüksége lesz még egy amulettre, amely Dante (Johnny Yong Bosch), a fiatal démonvadász tulajdonát képezi.

Ám az amerikai felsővezetés sem nézheti tétlenül, ahogy a világ káoszba fullad. A DARKCOM nevű interdimenzionális védelmi vállalat is elindítja a hajtóvadászatot Dante ellen, hogy megelőzzék a Fehér Nyulat. Mary (Scout Taylor-Compton) és zsoldoscsapata vállalja magára a veszélyes akciót. A világunk napjai meg vannak számlálva.

A PlayStation démona

A Capcom Devil May Cry sorozata méltán híres a változatos karaktereiről, a látványos és hajmeresztő harcairól és a démonian érdekes történetéről. De hogy milyen lett a Netflix 2025-ös animációs sorozata? Nagyon KIRÁLY! Köszönöm szépen, vigyázzatok magatokra és további szép napot kívánok! Sziasztok!

Na jó, persze itt ne fejezem be azért a cikket. Az egy dolog, hogy a streaming platform 2025-ös adaptációja tényleg izgalmas és elég jól sikerült, de miben áll az eszenciája? A sorozat írásáért felelős Alex Larsen és Adi Shankar közül az utóbbi rendelkezik komolyabb referenciával az filmes szakmában. Az india származású író és producer repertoárját alkotja többek között a Netflix Castlevania című animácós sorozata, de producerként is felbukkan a 2012-es Dredd és a 2011-es Fehér pokol filmek stáblistájában is.

Adinak tehát van tapasztalata az adaptációk terén, így nem volt kérdés hogy megbirkózik-e egy olyan bonyolult és összefüggő történettel, mint a Devil May Cry. Habár a sorozat a maga standard 8 részével nem lett olyan hosszú, mégis igyekszik a játékok világát és alaphelyzetét tető alá hozni olyanok számára is, akiktől ez a Capcom franchise nagyon távol áll. Jómagam sem ismertem ezidáig, hogy a DMC miről is szól, mert játszani nem játszottam a sorozattal. A széria 2001-ben, a PlayStation 2 éra legelején indult útjára és gyorsan a platform egyik legerőteljesebb húzó-címévé vált.

Hideki Kamiya rendezői zsenialitása révén olyan nagy nevek erősítették a Sony játékos platformjának listáját, mint a Resident Evil 2, az Ookami és nem utolsó sorban a Devil May Cry. Ez utóbbi számos folytatást és felújítást élt meg, számos felületen. A teljes sztori nagy és összefüggő, ezért leszögezhetjük, hogy adaptálni nem egyszerű feladat. A sorozat írói azonban megugrották ezt a lécet és sikerült egy látványos, izgalamas és átlátható történetet alkotniuk.

A nyúlon túl

Egy olyan franchise-t, mint a DMC azért is nehéz feladat ismét feldolgozni, mert a cím már elég régóta a köztudatban van, ezidő alatt a történet pedig sokat feljődött. Azonban ki merem jelenteni, hogy azok is élvezhetik a sorozatot, akik számára ez a világ teljesen ismeretlen. A sorozat történetvezetése igen pörgős és nem sok időt hagy a pihenésre. Az események rendkívül gyorsan eszkalálódnak, de ezmelett a forgatókönyv részről részre szépen ki is bontja, hogy mivel állunk szemben.

Fontos szerintem megjegyezni, hogy habár a sztori japán szerzők műve, ettől függetlenül ne egy animét várjunk. Tekintve, hogy a sorozat amerikai, így a karakterdizájn és az animációs stílus is az amerikai sorozatok stílusjegyeit hordozza. A nyugati alkotók szerencsére jól ismerték az alapanyagot, így tényleg egy ízig-vérig Devil May Cry történetet láthatunk.

Itt a sort mindjárt a dinamikus és látványos, ám ugyanakkor sokszor elég hajmeresztő harcjelenetekkel kezdeném. A játékok stílusjegyeinek számító pörgős, gravitációt és fizikát megszégyenítő harcjeleneteket remekül átültették a sorozatba, különleges hangulatot kölcsönözve az egész légkörnek. Azoknak a nézőknek, akik esetleg nem ismernék a DMC atmoszféráját néha kissé képtelennek és bugyutának tűnhet ez a káoszos harcolósdi, de szerintem a látvány mindenért kárpótol, mert igényes és élvezetes jeleneteket alkottak a Studio Mir-nél. Kis türelemet adva neki, a történet meg is magyarázza Dante hihetetlen erejét és emberfeletti képességeit, így a sorozat ezen aspektusa sem marad tisztázatlan.

Vajon milyen mély a nyúl ürege?

Na, félreértés ne essék, nem sok köze van a sorozatnak a Mátrixhoz, de az Alice csodaországban történetéhez annál több. Folytatván a sort a sorozat erősségeivel érdemes kiemelni, hogy mennyire jól sikerült megírni a széria karaktereit. A mellékesebb szereplők ugyan nem kapnak bővebb kibontást, de azok, akik a történet mozgatórugói, szépen fel vannak építve. Dante, a nagypofájú démonvadász karaktere nagyon jól hozza azt a színvonalat, amelyet a főszereplő képviselt a játékokban. Nagyképű, hencegő, de céltudatos és nagyon emberi.

Az összes karakter közül nekem legjobban az ikonikus főgonosz, a Fehér Nyúl tetszett a legjobban. Amikor a karakter színen van, mindig tudhatjuk, hogy valami nagy dolog történik. A jelenléte félelmet keltő és határozott, pont amilyennek egy főgonosznak lennie kell. Azonban a karakter háttere nagyon mély és összetett. A sorozatban lerántják a leplet az igazi motivációjáról és keserves életútjáról. Itt Mary, a DARKCOM zsoldosnőjének múltja és a Nyúl háttere kerül párhuzamba. Ebben a pillanatban képesek lehetünk egy csapásra megérteni a személyét és azonosulni vele. Zseniális húzás a készítőktől.

A DMC másik nagy aduásza, amivel nézők ezreint ránthatja be, az a mesteri zeneválasztás. A pörgős harcjelenetek és főbb események aláfestő zenéi remekül emelik a hangulatot, nagyon jó dinamikát kölcsönözve nekik. A sorozat stílusához a beépített metal betétdalok pazarul illeszkednek. Az opening alatt hallhatjuk a Limp Bizkit vadállati ütemét, de olyan szerzők dalai is felcsendülnek, mint a Rage Against The Machine, az Evanescence vagy a Papa Roach.

Összegzés

Összesítve a Devil May Cry egy nagyon izgalmas, pörgős és látványos feldolgozása lett Hideki Kamiya játékainak. Adi Shankar és csapata jól ismerték az alapanyagot és annak kisebb-nagyobb részleteit mind-mind eredményesen ültették be ebbe a 8 részes animációs sorozatba. A történet pörög, az akciójelenetek látványosak és hangulatosak. A főbb karakterek jellemvonásai hűek az eredeti történethez, valamint a hátterük is részletesen kidolgozott. A sorozat hangulatához sokat hozzátesz a mesteri zeneválasztás is. Mindezek mellett a szemfülesek észrevehetnek pár jellegzetes Capcom utalást más játékokból, amelyek kifejezetten szórakoztatóak.