Repülőgépes vagy még inkább olyan alkotásokból, amelyeknek a központi eleme a különböző repülőgépes harcok aránylag kevés van. Ennek legfőbb oka, hogy az ilyen jellegű alkotások megkövetelnek egy bizonyos szintű műszaki háttértudást. Illetve az sem árt, ha az adott alkotó tisztában van a fizika alapvető működésével. Nem is beszélve a többi egyéb írói kvalitásról. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek az úgynevezett repülőgépes alkotások jobbak is lennének. Viszont az a kevés ilyen jellegű alkotás, amit volt szerencsém olvasni vagy látni kétségkívül mind emlékezetes volt.

A Star Wars soha sem szűkölködött a különböző űrcsatákban, amelyeknek szerves elemei voltak a különféle harcigépek. Eleve a legelső film és egyben a széria legikonikusabb jelenete, nevezetesen a Halálcsillag elleni támadás lényegében véve egy harcirepülőgépes rajtaütés. Ennek a jelenetnek a tovább gondolása később azután több másik Star Wars-os alkotásban is megjelent. Sőt, még kapott egy afféle különálló brand-et is a Star Wars világán belül, egész pontosan a Zsivány Osztag nevet.

A Zsivány Osztag a Felkelők Szövetségén belül egy afféle elit pilótákat tömörítő alakulat, akikre általában a legnehezebb, a legveszélyesebb és jószerével a leglehetetlenebb küldetéseket bízták. Ikonikus alakja a filmekben is kiemelt mellékszerepben látható Wedge Antilles, akinek egyébként már a megjelenése is elég sajátos és könnyen felismerhető. Wedge karaktere szintén számos egyéb Star Wars-os alkotásban feltűnik. Hol egymagában. Hol a szinte kötelező kellékként vele együttjáró Zsivány Osztaggal.

Magának a karakternek és az osztagnak a népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1996-ban az egész kapott egy saját különálló, már amennyire a Star Wars-on belül bármi is lehet különálló, regény sorozatot az egyébként nem túl kreatív X-szárnyúak címen. Ez a könyvsorozat egy alapvetően tíz részes regényciklus, ami ezen belül ha jól tudom három különálló alegységre bontható. Sajnos idehaza soha sem jelent meg az egész széria, legalábbis hivatalos kiadásban. Nem régiben a Szukits kiadó próbálta meg behozni ezt a szériát, ám mivel 2025-ben ők is beszüntették a Star Wars kötetek kiadását, így ebből a kvázi új kiadású X-szárnyúak sorozatból is csak az első négy rész jelenhetett meg. Mondván hogy ez a négy rész így önmagában egy különálló teljes történet, egy bizonyos Michal A. Stackpole tollából.

Ugyan mindegyik kötetet akár külön-külön is lehetne elemezni, ebbe azonban most nem szeretnék a szükségesnél jobban belemenni. Egyfelől mert, bár ezek a könyvek már csak másodkézből kaphatóak nem szeretnék semmit sem elspoilerezni. Másfelől pedig mert az egyes kötetek bizonyos jeleneteinek megértéséhez szükséges ismerni bizonyos más Star Wars-os alkotásokat. Ugyanis ahogy az a franchise jellemző rengeteg mindent olykor csak érintőlegesen említenek meg és lényegében egy másik alkotást reklámoznak vele.

Viszont a négy mostani X-szárnyúak kötet, vagyis név szerint a Zsivány osztag, a Wedge játszmája, a Krytos válság és a Bakta háború története röviden arról szól, hogy nagyjából olyan 2 évvel járunk a Jedi visszatér eseményei után. A Lázadók továbbra is igyekeznek felülkerekedni a Birodalom maradékán, ami az Uralkodó halálával több kisebb afféle kiskirályságra szakadt, amelyeket különböző hadurak irányítanak. Ezért a Lázadók felsővezetése újra akarja szervezni a Zsivány osztagot Wedge vezetésével. Természetesen a dolog közel sem olyan egyszerű, ugyanis már az osztag felállításakor rögvest megjelenek a különböző politikai érdekek és ez némi konfliktust szül Wedge és Lázadók vezetősége között.

Ezen kívül az osztagon belül, ami szám szerint összesen tizenkét főből plusz a hozzájuk tartozó kisegítő személyzetből áll, is akadnak konfliktusok. Illetve az ilyenkor szokásos katonák közötti versengés per nagyzolás. Szóval a könyvek egy része bizony hosszas lelkizésekből áll, ám ez ne ijesszen meg senkit, mert a szerző, Michael A. Stackpole-nak sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt az akció és a… mondjuk úgy hogy minden egyéb más dolog között. Nem mellesleg ezek az úgymond beszélgetős részek hozzá is adnak a történethez és ezáltal lehet az osztag egyes tagjai miatt aggódni, akik egyébként olykor bizony hullanak is.

A történet azonban sok időt fordít a kvázi negatív oldal bemutatására is. Így a közönség pontos képet kap arról, hogy kit mi és miért motivál. Nem mellesleg ezáltal arról is részletesebb információkat kapunk, hogy a főhősök lényegében véve mivel állnak szemben. Már pedig az osztag sok esetben tényleg elég lehetetlen feladatokkal kerül szembe. Méghozzá igen lehetetlen helyzetekben. Szóval van ám itt tétje a dolgoknak elég rendesen.

Ugyanakkor a könyvek kellő időt fordítanak arra is, hogy bemutassák a Lázadók, vagyis jobban mondva itt már inkább Új Köztársaság-nak nevezik magukat belső működését. Politikai berendezkedését és a különböző érdek csoportokat, mint az egyébként igencsak ellenszenves bothanokat. Viszont ugyanezt megteszi a Birodalom részéről is, ahol persze a karakterek többsége mind egy utolsó rohadék, akiket minden jó érzésű ember élvezettel … nos fogalmazzunk úgy, hogy adná meg nekik, amit megérdemelnek.

Viszont ahogyan azt a cikk elején is már megemlítettem az ilyen jellegű alkotások legegyedibb vonása, hogy részletesen belemennek az általuk használt eszközök műszaki tulajdonságaiba és azok gyakorlati alkalmazásába. Ez persze lehet, hogy a Közönség egyes tagjait esetleg el tudja idegeníteni az alkotástól, ám valahol mégis csak élvezet azt olvasni, hogy lényegében véve hogyan is működnek ezek a harcigépek. Mik az egyes típusok előnyei és hátrányai. Valamint a könyv alkalmaz egy afféle belsős humort, amit az osztag pilótái egymás között használnak.

Már pedig ez különösen jól jön, amikor az akció jelenetek kerülnek előtérbe, amik többnyire természetesen a regények csúcspontjai szoktak lenni. Stackpole pedig kellő részletességgel bele szokott menni a különböző manőverekbe és mivel elég sűrűn váltogatja az egyes karakterek közötti nézőpontokat így a Közönség egy átfogóbb képet kap az aktuális csata pillanatnyi állásáról.

A karakterekről olyan különösebben nincs mit nagyon mondani. Van egy pár emlékezetesebb, meg van egy rakás középszerű, de nem feltétlenül rosszul megírt figura. Az viszont már elég beszédes, hogy a széria legjobbnak számító karakterei is igazából más Star Wars-os alkotásokból áthozott karakterek. Meg bár van egy afféle kémkedős per beépített ügynökös szál is, de őszintén szólva elég hamar ki lehet találni, hogy ki a birodalmi kém az osztagon belül.

Végszó

Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy nem került kiadásra a széria többi kötete, mert amennyire utána tudtam nézni elég érdekesnek tűnik az is. Viszont ez akár egy megfelelő indok is lehet arra, hogy az ember kellő szintre felfejlessze az angol tudását és beszerezzen egy ebook olvasót. Legalábbis én speciel bevallom egyre inkább gondolkozom ez utóbbin, hogy ne maradjanak ki számomra bizonyos alkotások.