A diszfunkcionális szuperhőscsalád majd megmenti a világot?
A szuperhősös képregények világában is találkozni családokkal, akik nem sokban különböznek a normális családoktól: ők is időről-időre vitáznak és hajba kapnak egymással, de mélyen legbelül azért szeretik egymást, és a nap végén persze jól megmentik a világot. De mi a helyzet akkor, ha ez a család teljesen diszfunkcionális, a családtagok legszívesebben megölnék egymást, és nemhogy a világ megmentése sem biztos, de még az is benne van a kalapban, hogy ők maguk idézik elő a világvégét. Erről szól Gerard Way és Gabriel Bá végtelenül bizarr képregénye, Az Esernyő Akadémia.
Valamikor a 20. század közepén járunk, amikor megmagyarázhatatlan jelenség játszódik le világszerte: negyvenhárom kisbaba születik olyan anyáktól, akik korábban még semmilyen jelét nem mutatták a terhességnek. Senki nem tudja, hogy mi váltotta ki ezt az eseményt, és hogy mit kéne tenni a gyermekekkel. Egy valakit kivéve: Sir Reginald Hargreevest, a különc milliomos feltalálót, aki hetet örökbe fogad közülük. Amikor az újságírók arról faggatják őt, hogy mégis mi a célja ezzel, csak ennyit mondott: „Hogy megmentsem a világot”. Ezután elvonul a nyilvánosság elől, és a különleges képességű gyerekek kiképzésére koncentrál, megalkotva ezzel az Esernyő Akadémiát. Azonban évtizedekkel később feloszlottak, mindegyik hős a maga útját járja, és csak akkor látják újra egymást, amikor meghal a nevelőapjuk. Persze a gonoszok lesben állnak, és csak az alkalomra várnak, hogy leszámoljanak az Esernyő Akadémiával, és utána elpusztítsák a világot.
Ami elsőre megragadott Az Esernyő Akadémia képregényekben, az a világ, amiben a történet játszódik: egy alternatív univerzum, ami első ránézésre nem sokban különbözik a miénktől. De ahogy halad előre a cselekmény, úgy tárul fel egyre több és több részlet a világról, és úgy dobja be Gerard Way egyik elborult ötletét a másik után. Ebben a történetben teljesen jól megférnek egymás mellett a beszélő csimpánzok és aranyhalak, időutazó orgyilkosok, vietkong vámpírok, életre kelő emlékművek, és egy a világ elpusztításáért ténykedő kamarazenekar. Régen láttam már ilyen érdekes, és jól felépített világot egy képregényben. Azonban a kétségkívül egyedi és szórakoztató felszín alatt egy sötét gondolat körvonalazódik: nem számít, hogy mit akar az ember, valójában mindannyian csak bábuk vagyunk egy hatalmas sakkjátszmában, és kénytelenek vagyunk betölteni a ránk osztott szerepet. Lehet lázadni ez ellen, de nincs értelme, és ezt Az Esernyő Akadémia szereplői a saját bőrükön tapasztalják meg, akiktől elvették a szabad gyermekkort, és így a választás lehetőségét.
Luther próbálja minden áron összetartani a csapatot, de még a saját démonjaival is alig tud megküzdeni. Allison csak egy normális életre vágyik, családdal, gyerekekkel, de ez a hősködéssel nem illeszthető össze. Klaus, ha tehetné, bedrogozott mámorban töltené majdnem minden percét, és lassan már nem tud különbséget tenni a valóság és a látomásai között. Diego hősből önbíráskodó lett, és ahogy a maga útját járta, szép lassan elhidegült mindenki mástól. Ötös, aki képes utazni az időben, kétségbeesetten próbálja elhárítani azokat a katasztrófákat, amiket végső soron ő maga idézett elő. Végül ott van Vanya, aki azért érzi magát kívülállónak ebben a különcökből álló családban, mert nincs semmilyen különleges képessége.
A történethez és a karakterekhez méltóan a rajzok stílusa is kellően egyedi. Gabriel Bá rajzait össze sem lehet hasonlítani pl. a Marvel vagy a DC képregényeivel, sokkal közelebb áll hozzá Mike Mignola stilizált, elnagyolt ábrázolásmódja. A figurák és a hátterek a maguk módján részletesen kidolgozottak, és számos rejtett utalást lehet felfedezni a sokszor egészlapos rajzokon. A belső borítók festményei pedig remekül megragadják az aktuális fejezet hangulatát.
Az utóbbi néhány évben igazán elkényeztetve érezhették magukat a hazai képregényrajongók, annyi igényes kiadvány jelent meg. Ezek közül is kiemelkedik Az Esernyő Akadémia, amit bátran tudok ajánlani a klasszikus szuperhősös történetek rajongóinak, és azoknak is, akik valami újdonságra vágynak a zsáneren belül.
(A cikk a képregény első két kötete, az „Apokalipszis szvit” és a „Dallas” alapján készült, melyek a Vad Virágok Könyvműhely kiadásában jelentek meg.)