Egy fél pillanatra most álljunk meg, és egy rövid időre adjunk hálát, hogy ezt a cikket most otthonunk melegében és nyugalmában olvashatjuk. Ha azonban ez nem jönne el magától, akkor biztos vagyok benne, hogy a Netflix új filmje mindenkiben felébreszti ezt az érzést. 1972. október 13-án az Andokban egy uruguay-i repülőgép a fedélzetén 45 személlyel szörnyű balesetet szenvedett. A túlélők megrendítő története temérdek dokumentumfilmet és sok mozifilmet ihletett meg. Idén a Netflix is bemutatta az esetről készült saját verzióját, melynek címe A hó társadalma.

Az 1972-es balesetről készült film forgatókönyve Pablo Vierci 2009-es azonos című könyvén alapszik. Vierci műve hűen dokumentálja a baleset minden részletét. Az író a túlélők közül párat személyesen is ismert. A történelmi jelentőségű esemény akkoriban hatalmas visszhangot kapott a világsajtóban. Október 12-én egy repülőgép indult a fedélzeten 40 utassal és az 5 tagú személyzettel. A gép egy uruguay-i amatőr rögbi csapatott vitt volna Montevideoból a chilei Santiagoba. Az utasok között a csapat tagjai, barátai és családtagjai is megtalálhatók voltak. A teljes létszámra a repülés költségeinek kifizetésére volt szükség.

Egy, a pilóta által elkövetett hiba miatt a repülőgép hegynek ütközött és az Andok havas hegycsúcsai között lezuhant. A balesetet kezdetben harminchárman élték túl, a fagyos pokolban várva a kimenekítésüket. De a segítség csak nem jön. A hit, a remény és a túlélési ösztön igazi, iszonyú próbatétele még csak ezek után következett.

Tragédia a mozivásznon

Az 1972-ben bekövetkezett szerencsétlenség történetéből számos dokumentumfilm készült, valamint mozifilmek is inspirálódtak az esetből. Az egyik legmeghatározóbb alkotásnak számít a filmtörténelemben az 1993-ban bemutatott Életben maradtak című film. Ez a kaland-dráma Frank Marshall rendező munkáját dicséri. Nem büszkélkedhet meghatározó rendezői múlttal, de producerként sok nagy sikerű film létrejöttét támogatta. Ide sorolhatjuk az Indiana Jones filmeket, a Hadak útján vagy a Benjamin Button különös élete.

Az Életben maradtak számos pozitív kritikát kapott, amelyek hitelességét és izgalmas jeleneteit dicsérték. Peter James, a film operatőre 1993-ban elnyerte a filmért az Év operatőre díjat az Ausztrál Operatőrök Társaságától. A művet az MTV filmes és TV sorozatos díjátadóján jelölték a Legjobb akciójelenetek díjra. A színészi gárdát Ethan Hawk, Vincent Spano és Josh Hamilton is erősíti.

2007-ben került bemutatásra a Stranded című dokumentumfilm Gonzalo Arijon rendezésében, amelyben a túlélők az eset óta először mesélnek a kamerának megrázó történetükről. A dokumentumfilm számos díjat elnyert, többek között az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (IDFA) Joris Ivens díját és a Nemzetközi Dokumentumfilm Szövetség (IDA) díját is bezsebelhette. A szerencsétlenül járt rögbicsapat története mára már egészen kikopott a köztudatból. A Netflix filmje azonban idén emlékeztet minket annak a csodával határos megmenekülésnek a sztorijára, amely örök időkre beírta magát a történelembe.

Az események gyors lavinája

A hó társadalma meglehetősen pontosan mutatja be az 1972-es repülőgép szerencsétlenség túlélőinek történetét. Rendezője J. A. Bayona, aki ezelőtt a Jurassic World: Bukott birodalom (2018) és a Szólít a szörny (2016) dirigálásáért is felelt. Technikailag nem sok eltérést tapasztalhatunk a Netflix adaptációja és az Életben maradtak film között. Ez nem is csoda, hisz mindét alkotás egy hiteles beszámolója annak az eseménysornak, ami valójában történt. Frank Marshall filmje még játékidőben sem sokkal marad le streaminges utódjától. A hó társadalma közel két és fél órás játékideje elsőre soknak tűnhet, de megtekintve a filmet rájöhetünk, hogy minden percét képesek vagyunk lélegzetvisszafojtva figyelni.

A film nem kifejezetten a karakterépítés útján indul el, és maguk az események is elég gyorsan eszkalálódnak. Ezt legfőképp az indokolja, hogy a történetben szereplők háttere nem tartogat számunkra különlegesebb infókat, vagy kiemelendő elemeket. Szimplán egyszerű, jobbára fiatal felnőttek az elszenvedői a borzalmaknak, az akkori fiatalokra jellemző álmokkal, tervekkel és reményekkel. Talán ez miatt az átlagos kompánia miatt is megrendítő belegondolni, hogy mennyire felkészületlenül érheti az embert egy ilyen katasztrófa és a megmenekülés forgatókönyvét a csoda és a túlélési ösztön írhatja.

Épp ezért a Netflix filmje nagyon kevés elemet hagy a karakterépítésre. Alapvető információkkal persze ellát minket, de a teljes karakterkidolgozás itt most háttérbe szorul. Azért is főként, mert központi témához kvázi nincs szükség rá. A film készítésének szempontjából viszont kapunk ehelyett egy igényesen felépített narratívát. A dialógusok által ismerjük meg a karakterek álmait, vágyait és erkölcsi hovatartozásukat (ez utóbbi később döntő tényező lesz). Habár a párbeszédek néhol eléggé mesterkéltek, ettől függetlenül képesek megható pillanatokat teremteni és egy kicsit közelebb is visznek minket a karakterekhez.

Az erkölcs és szükség dilemmája

„Szükség törvényt bont.” Szokták volt mondani. Ez a téma A hó társadalma szempontjából központi szerepet kap, hiszen az erkölcsi normák háttérbe szorítása volt a kulcs a túléléshez. Spoiler mentesen írok most ezekről azok számára, akik a történettel most találkoznak először. A lényegi mondanivaló ezzel kapcsolatban az, hogy az életben maradás érdekében a katasztrófa túlélői olyan tettre szánják el magukat, ami normális körülmények között igencsak kimeríti a morális bűn témáját. Még egyszer kihangsúlyozom: normális körülmények között! Viszont, ha tisztában vagyunk azokkal a zord szituációkkal, amiket a szereplők átéltek, vajon felelősségre vonhatók emiatt?

A narratíva ügyes megközelítéssel él ebből a szempontból, hisz nem hagyja a témát parlagon heverni. Az erkölcs, a hit és a társadalmi normák kérdése folyamatosan ütköztetve van a történet során. Remek bemutatása ez annak, hogy az ember az evolúció óta miért is maradhatott még fenn. A túlélési ösztön végül a legföldhözragadtabb embert is megtöri és kénytelen elveinek abban a pillanatban ellent mondani, még ha ez örök életre visszatér is rémálmaiban. Fontos feltenni a kérdést ismét: Vajon valóban felelősségre vonhatók a karakterek a tetteik miatt, amit a túlélés érdekében követtek el? A filmnek sem az a célja, hogy egyértelműen állás foglaljon.

Mi sosem tudhatjuk meg, hogy 1972-ben pontosan miként is éreztek a tragédia elszenvedői a döntő pillanatban. Az viszont mindenképp a film javára írható, hogy nagyon jól ellentétbe állítja az erkölcs és a szükség témáját. Vallási és társadalmi normák kerülnek szembe az emberi ösztönökkel. A valóságban az események elég nagy sajtóvisszhangot, és egyes esetekben felháborodást is keltettek. A túlélés tényével szembesülve azonban a megmaradt 16 embert sohasem vonták felelősségre a tettükért.

Összegzés

A hó társadalma dramaturgiailag is jól építkezik és mindig képes fokozni a feszültséget. Az elsőre lecsendesedőnek ható helyzetet egy hirtelen mozdulattal kilátástalanná és reményvesztetté változtatja, manipulálva ezzel a néző érzelmeit is. Ezek az emocionális hullámvölgyek sokat hozzáadnak a film élvezeti értékéhez, aminek hála a majdnem két és fél órás játékidő egyáltalán nem tűnik soknak. Az eseményeket a narratíva igyekszik hitelesen és részletesen bemutatni, noha Pablo Vierci könyvének egyes részletei még így sem fértek bele. A lényeg azonban jól meg lett fogva.

A film mellőzi a részletes karakterépítést, aminek esetünkben nincs is nagyon központi jelentősége. Annyit tudunk meg a szereplőkről, ami éppen szükséges, tekintve, hogy a hátterük, nem tartogat lényegi különlegességeket. Habár a párbeszédek néhol erősen természetellenesen hathatnak, jól megismerhetjük belőle a karakterek érzésvilágát, álmait és vágyait, aprócska betekintést engedve a személyiségükbe is. A kezdeti események elég gyorsan eszkalálódnak és egy szempillantás alatt a központi témára, a túlélésre helyezi a hangsúlyt. Itt pedig nagyon jól ütköztetésre kerülnek az erkölcsi normák és az emberi szükségletek ereje.

A hó társadalma mindenképp megéri a figyelmet és remek emléket állít a katasztrófa áldozatai számára is.