A valóság helyreállítása Veres Attila régóta várt novelláskötete. Az antológia idén ősszel jelent meg az Agave kiadó gondozásában. Volt szerencsénk a szeptember 26-án tartott könyvbemutatón is részt venni. Aki követni szokta a hazai SFF könyves életet, annak mindenképpen érdemes szemmel tartani a könyv sorsát. A következő esemény ugyanis október 15-én a Margó Fesztiválon egy beszélgetés Veres Attila és Sepsi László közt, melynek témája A valóság helyreállítása lesz.

Az író és a mű

A valóság helyreállítása tizennégy novellát tartalmaz. Van köztük olyan, ami már megjelent nyomtatásban más médiumokban is, de olyan is akad, amit csak ebben a kötetben találunk. Magát a könyvet nevezhetjük antológiának, novelláskötetnek, gyűjteménynek, de nem igazán fér bele egyik kategóriába sem. Ahogy Veres mondta a könyvbemutató alkalmával, ezt a könyvet pontosan így, ebben a formában akarta megírni. Ez, a történetek egységére vonatkozó üzenet nagyon fontos. Egyrészt felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy itt sokkal többről van szó, mint kohézió nélkül egymás után pakolt novellákról. Másrészt megmutatja, hogy az írás mögött egy nagyon is tudatos alkotói folyamat rejlik. Nem véletlenül ezeket a történeteket olvassuk és nem véletlenül így, ezekben a formájukban, ahogy a szerkesztő és az író kiengedte őket a valóságba.

A könyvbemutató során elhangzott egy intés Csepelyi Adrienn részéről, hogy a történetek, révén „horror”/weird besorolásba es(het)nek, meg tudják ülni az olvasó gyomrát. És ez nagyon jó. Én bevallom, néhány nap alatt olvastam el az egész kötetet, és rettenetesen magával ragadott a novellák világa. Összességében véve Attila, és a könyvön dolgozó csapat, a szerkesztő és a borítóért felelős Coverist is remek munkát végzett. Az idei magyar megjelenések egyik legizgalmasabb példányát kapjuk, az pedig hab a tortán, hogy Attila amerikában megjelent novelláskötetéről is érkeznek a pozitív kritikák.

A helyreállított valóság befogadása

A könyv történetei tematikájukat tekintve igen sokfélék. Találunk köztük szatirikus hangvételű, öniróniával megspékelt novellát, groteszk panelközegben játszódó horrort, már-már disztópiába hajló hosszabb történeteket, kiáltványokat egy fiktív világból. A valóság helyreállítása egy csokor Veres Attila legjobb ötleteiből. A kötet utat nyit egy másfajta valóságra, ami bemutatja nekünk, hogyan lát az író. És ez a gondolatmenet át is vezet bennünket a fikció kérdésére.

A fikciós irodalom, a kitaláció, az elmesélt történetek szerepe sokféle lehet. A fikció funkciója lehet szórakoztatás, absztrakt kifejezőeszköz, metafora és napjainkban egyre inkább új tartalommal telik fel a fikciós irodalom. Megkönnyíti a valóság elfogadását, feldolgozását, és itt most szeretnék újra idézni a szerzőtől. A történetek, bármilyen zsánerről is legyen szó, csak akkor működnek, ha a műfaj keresése helyett a világ magából a tiszta valóságból, a helyzetekből következik organikus módon. De biztosan könnyebb úgy olvasni a szürrealitásról, hogy számunkra ismerős környezetbe helyezzük?

A fikció önfelszámolása

Napjainkban egyre köztudottabb és egyre klisésebb hallani azt, hogy egy sci-fi-ben élünk. Erre a mondatra már-már bármilyen tudományterület előadója igényt tarthat. Mintha ez a kijelentés egy bármilyen prezentáció felvezetőjébe beszúrva jogot adhatna arra, hogy ne bírjuk megmagyarázni a saját valóságunkat. Hiszen egy tudományos FIKCIÓ-ban élünk. Ezáltal a saját felelősségünk is csökken, de magunktól is ellökjük a tudományos eredményeket, vagy éppen az okokat, ami a ma ismert életünkhöz vezethet.

Mindenesetre jogos a kérdés, bármilyen fikciós irodalmi, vagy vizuális alkotást is vizsgálunk, hogy mi volt előbb? A fikció, vagy a valóság? Egyenesen következik-e az adott mű fikciós világa a minket körülvevő valós valóságból? Indukálhatja-e a bennünket körülvevő világ az események fikcióbéli leképeződését? Úgy gondolom igen, és erre számos példa van A valóság helyreállításában is. A kötet tele van finom utalásokkal a valóságra, de ugyanakkor tudatosan vagy sem, de meg is akasztja az olvasót. Elgondolkodtat, hogy az az idézet ott, amit látunk járványokról, plakátokról és politikáról, az vajon Veres Attila Magyarországában van, vagy valóban leközölte egy napilap? A könyvben a fikció és a valóság egymásba kapaszkodik és kölcsönösen felszámolják egymást. Minden történet a bennünket körülvevő formátlanságból született, melyeket az író személye novellává transzformált.

Szürreálisból természetes

A valóság helyreállításán keresztül a történetek eljutnak hozzánk. Beférkőznek az olvasó tudatába és talán átadják az üzenetet. Azt az üzenetet, ami egy nagyon tudatos támadás a normalitás ellen. A kötet elolvasása után talán mi is meglátjuk azokat a pontjait a saját valóságunknak, melyek abszurdak. Legyen az egy teljesen átlagos bolond nő, aki galambokat egy parkban, vagy valami egészen más, amit kimondani se merünk. A szürreális történetek egészen addig tágítják az olvasó elváráshorizontját, amíg az extrém normálissá válik, a furcsa megszokottá, a saját valóságunk pedig idegenné.

A fikciós irodalom, a weird térnyerése egyértelmű a XXI. század irodalmában. Oka pedig, ahogy Veres Attila fogalmazott, talán az, hogy egy olyan kort élünk, ahol a hagyományos irodalom eszközei elbuknak. Amikor a hagyományos verslábak és formák nem adják vissza az érzetet, amit minden nap tapasztalunk, egyre nagyobb szerepet kap a képzeletünk. És a kérdés, akárcsak a fikciós művek olvasásakor pedig az: elfogadjuk a világ által felkínált fikciót és valóságként kezeljük, vagy tudatosítjuk magunkban, hogy az egész csupán kitaláció és nem történik meg?

Ha már olvastál Attilától, akár a Bookline-os novellákat, akár Az éjféli iskolák-at, vagy az Odakint sötétebb-et, mindenképpen csapj le A valóság helyreállítására is.

Ha olvasnál még jó novellákat, Moskát Anita A hazugásg téziseit ajánljuk, ha regényt szeretnél, Sepsi Lászlótól a Termőtestek kiváló olvasmány.

Ha pedig külföldi szerző történeteiben merülnél el, Matthew Barker-től az Egy nehéz nap utópiában, vagy regénynek Jeff VanderMeer – Kolibri szalamandráját ajánlanánk.

Jó olvasást!