Bryan Lee O’Malley képregénye, a 2003 és 2010 között futó Scott Pilgrim alapból sok hűséges olvasót és szakmai elismerést tudhatott a magáénak. De igazi kultstátuszra csak akkor tett igazán szert, amikor 2010-ben a Universal Pictures bemutatta a belőle készült filmadaptációt, amit Edgar Wright rendezett, és ami olyan sztárparádét vonultatott fel, ami egy mai blockbusternek is a becsületére válna. Most pedig, 13 évvel később egy újabb feldolgozást kaptak Scott Pilgrim nem mindennapi kalandjai, ezúttal a Netflixnek hála animációs formában, amihez ráadásul az élőszereplős film összes szereplőjét sikerült visszacsábítani, Wright és O’Malley pedig producerként és forgatókönyvíróként bábáskodtak a projekt fölött. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a siker megismétlődjön, kérdés, hogy sikerült-e a mutatvány, vagy Scott Pilgrim számára véglegesen eljött a „Game Over”?

A 23 éves Scott Pilgrim élete minden, csak nem tökéletes. Nincs munkája, a zenekara, a Sex Bob-omb sehogy sem tud kitörni az ismeretlenségből, és csakis azért van fedél a feje fölött, mert a meleg barátja, Wallace megengedi, hogy nála lakjon. És ha mindez nem lenne elég, mostanában egy 17 éves gimnazista lánnyal randizik, amivel kivívja a legtöbb barátja rosszallását. Azonban minden megváltozik, amikor egy rejtélyes, görkorcsolyás lány megjelenik Scott álmaiban. Nemsokára találkoznak is egy házibuliban, ahol kiderül, hogy a lány neve Ramona Flowers. Scott érzi, hogy ő élete szerelme, és képes lenne bármit megtenni érte. Még csak nem is sejti, hogy ezzel mekkora slamasztikába keverte magát, ugyanis Ramona csak akkor lehet az övé, ha harcban legyőzi a hét gonosz exét.

A fenti szinopszis alapján úgy tűnhet, hogy a Netflix animációs sorozata követi a film cselekményét, de már az első epizód végén egy meglehetősen merész fordulatot vesz a történet. Spoilerek nélkül nehéz erről beszélni, de legyen elég annyi, hogy emiatt nem a jól ismert Scott Pilgrim kerül a középpontba, hanem Ramona. Az, hogy az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, egy érdekes újraértelmezése az eredeti koncepciónak, és ez garantálja azt is, hogy a képregény és a film rajongói számára is tartogat meglepetéseket a sorozat.

További jelentős változás, hogy a hét gonosz ex sokkal több figyelmet kapott. Míg a filmben leginkább csak annyi volt a szerepük, hogy Scott legyőzze őket, mint valami videójátékos ellenségeket, ezúttal közelebbről is megismerhetjük a háttértörténetüket, hogyan ismerkedtek meg Ramonával, és hogy mi motiválta őket abban, hogy egyesítsék erőiket. Rajtuk kívül Scott baráti köre is hosszabb időt kap a rivaldafényben, de sajnos ez már helyenként az élvezhetőségnek a rovására megy. A sorozat egyszerre túl sok szereplő között akar egyensúlyozni, és emiatt a történet leginkább csapong, hogy aztán az utolsó két epizódra kapkodva össze tudjon rántani valamiféle lezárást. Egy biztosabb kezű rendező, vagy egy határozottabb író többet is ki tudott volna hozni ebből a sztoriból.

Szerencsére minden más téren hozza az elvárt szintet a sorozat. Az animációért a japán Science Saru stúdió felelt, akiknek egyszerre sikerült megidézniük az eredeti képregény stílusát és az animék kirobbanó energiáját, ami leginkább a látványos harcjelenetekben mutatkozik meg. A soundtrack is kellően egyedi lett, a változatosan összeválogatott számok mellett kimondottan a sorozathoz írt dalok is felcsendülnek. A hangok pedig továbbra is telitalálatok, mindegyik színész tökéletesen hozza a filmben megismert karakterét.

Ugyan a Scott Pilgrim rákapcsol nem pont azt az élményt nyújtja, amit elsőre várnánk tőle, de ez szerintem végső soron nem is baj, hiszen nem lenne sok értelme ugyanazt a sztorit még egyszer elmesélni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Scott Pilgrim franchise egy újabb kiemelkedő darabbal gazdagodott, ami például szolgálhat más stúdióknak arra, hogyan lehet egy történetet kreatív módon átültetni más médiumokra. Elég bizarr belegondolni, hogy ezt állítólag csakis annak köszönhetjük, hogy Michael Cera véletlenül válaszolt egy 9 évvel ezelőtti e-mailre.