A galaxis sorsa még mindig rajtunk múlik – Mass Effect: Legendary Edition (PC) kritika
Volt egy időszak, amikor a BioWare neve egyet jelentett azzal, hogy valami grandiózus játékot várhatunk. Egy időszak, amikor az RPG zsáner konkrétan koronázott királyai voltak. Ennek a korszaknak a csúcsán született egy olyan trilógia, ami azóta is meghatározza a játékipart. Szerintem már mindenki kitalálta, hogy a Mass Effect-ről van szó. Az eredeti trilógia már önmagában is kvázi tökéletesnek volt mondható, de majdnem kereken négy éve, az EA és a BioWare úgy döntött, hogy korunk elvárásai szerint felújítja és egy komplett kiadásban újra kiadja Legendary Edition. És bár már nem mai darab, a Mass Effect önmagában van annyira örökzöld, hogy egy visszaemlékező írásban szólnék róla.

A történetet ezen a ponton nem nagyon kell bemutatni szerintem. Commander Shepard az egyesült Föld űrhadseregének tisztje olyan galibába keveredik, ami ötvenezer évente megváltoztatja a galaxist és úgy fest, ő az egyetlen aki megoldást jelenthet a kataklizmára, amit a Reaper nevű, mesterséges faj hoz a Tejútrendszer lakóira. Shepard és csapata…vagy csapatai, ahogy vesszük, három epizódon keresztül próbálják meg felderíteni, megelőzni és legyőzni a Reaper fenyegetést, hol több, hol kevesebb sikerrel. Mindezt miközben keresztül-kasul bejárva a galaxist, megoldja annak kisebb jelentőségű problémáit is. Nagy hangsúly van persze a Shepard és a társai közötti interakciókon, a közöttük kialakuló, vagy éppen nem kialakuló kapcsolatban, mely akár az egyes epizódok fordulópontjaiban is közre tudnak játszani, vagy akár a befejezést is módosítani tudják.
Természetesen a Legendary Edition ezen nem változtat, sőt olyan formában teljes a kiadás, hogy az összes egykori DLC-t is hozzácsapták a BioWare-es arcok. Ez mondjuk kimondottan jó fej dolognak mondható, pláne manapság. Ennek megfelelően talán most először van lehetőségünk teljes egészében, elejétől a végéig végignyomni a trilógiát. Ennek másik előnye, hogy technológiailag is megpróbálták egy szintre hozni. Természetesen az első rész kapta a legnagyobb ráncfelvarrást, ami egy kicsit még így is kilóg a sorból, a technológiai korlátok miatt. De amit lehet, azt kihozták belőle, úgy gondolom. Persze ez nem jelenti azt, hogy a második és harmadik rész nem lett kicsinosítva, itt is történt változás, csak egy fokkal talán kevésbé látványos.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy elvégezték a kötelező munkálatokat. Magasabb felbontás, részletesebb karaktermodellek, szebb effektek, kimondottan az árnyékokat tekintve, real-time tükröződés, magasabb látótáv. Ismerjük a dörgést. Éppen ezért fontos kiemelni, hogy a Legendary Edition egyáltalán nem egy teljes remake, „csak” egy jól sikerült remaster. De így is szép munkát végeztek a BioWare-nél. Külön plusz pont, hogy a teljes pakk kifejezetten stabilan, bug és glitch mentesen fut. A három epizód végigjátszása alatt talán ha egy kezemen meg tudom számolni hányszor kellett mondjuk újratölteni egy mentést.
Nem csak grafikailag persze, hanem játékmenet szempontjából is hegesztettek a dolgon. Lényegében mindhárom részt ráhúzták a harmadik rész játékrendszerére, ezáltal elköteleződtek az akció dúsabb, árkádosabb vonal irányába. Ami véleményem szerint egyáltalán nem baj. Összességében elmondhatjuk, hogy a játékmenet és a gunplay fluidabb, gyorsabb, adrenalin dúsabb lett. Ezúttal már az első résszel is kimondottan élvezetes lövöldézni. De természetesen a második és harmadik rész rendszerén is sikerült finomítani kicsit, ami nagyon jót tett a csomagnak. Azért azt megjegyzem, hogy a fedezékrendszert valahogy sikerült elba…ltázniuk, amit fel sem fogok, hiszen központi eleme a harcrendszernek. Persze, benne van a pakliban, hogy én vagyok gyökér, de olyanokat bénáztam vele, hogy néha rossz volt nézni. És az eredeti epizódokban ez sosem volt gond. Szóval…? Azért túl lehet élni persze.

Cserébe persze rengeteg apróság változott, amiket felsorolni is lehetetlen lenne, de lényegében elmondhatjuk, hogy próbálták a kor követelményeihez igazítani, minden tekintetben. Harcrendszer, grafika, irányítás…utóbbiról valljuk be az első résznek nagyon kellett is, kiváltképp a drága Mako esetében. Ami elárulom még most sem egy élmény, de legalább már nem úgy viselkedik, mint egy búcsús lufi. Az is valami. Emellett természetesen a HUD-ot is modernizálták, hogy a fontos infók a lehető legfelhasználóbarátabb módon jelenjenek meg.
Átdolgozták a fejlődési rendszert is, annak érdekében, hogy gyorsabban tudjunk szintet lépni és szabadabban alakíthassuk Shepard skill-jeit. Összességében jó ötlet, bár elsőre szokni kell. De ott az opció arra is, hogy a klasszikus rendszert használd, szóval még erre is figyeltek. Ami kifejezetten baráti változás még, hogy a harmadik részben már a multiplayer és egyéb sallangok nélkül el lehet érni a maximális “Galactic Readiness” szintet, ezzel szabaddá téve a rejtett befejezést, amit ugye most nem spoilerezek le. Persze vannak olyan apróságok, hogy kimaradt az olyan divatos Ray-tracing. Na oszt’ akkor mi van? Cserébe építettek be fotó módot, ami nélkül manapság már nem születhet játék. Szóval ha valaki szeretne, egy rakás képet csinálhat.

Mindent egybevetve egy igazán alapos és átgondolt remasterről van szó. Látszik, hogy ezt a melót igazán nem alibizték el a BioWare munkatársai, ami az utóbbi időben azért jellemző rájuk. A Mass Effect újra kiadásával egy olyan definitív csomagot kaptunk, ami játékmenetben, megjelenítésben és terjedelmében is méltó a Legendary megnevezésre. És jelentem, a Mass Effect még ma is annyira releváns, ugyanannyira grandiózus, megindító és szórakoztató, mint 10+ éve. Ebben a formájában pedig minden rajongónak kötelező darab, a nem rajongóknak pedig remek alkalom arra, hogy azzá váljanak. Már csak abban bízhatunk, hogy a közelgő Mass Effect 4 is méltó lesz ehhez a vonalhoz.
A Mass Effect Legendary Edition ugyan nem váltja meg a világot, de hatalmas élményt tud nyújtani régi és új játékosoknak is. Tekintve pedig, hogy manapság potom pénzekért meg lehet venni, véleményem szerint kötelező darab minden játékos számára. Mégis csak a videojáték ipar legnagyobb űreposzáról van szó, ami meghatározott egy generációt és örökre nyomott hagyott a sci-fi és RPG zsánereken. Ötös munka BioWare, bárcsak mindig így csinálnátok!