A legkönnyebb azokról a dolgokról írni, amikről tudom, hogy az általam kedvelt műfajokba tartoznak, és egyértelműen vagy rosszak vagy nagyon jók. Abban az esetben, ha ki kell lépnem a komfortzónámból, jóval kritikusabban tudok csak az adott dologra nézni. Az Egyetemre mentem kötetét a Panel Kalandor kiadótól kaptuk meg, és már a borítónál és a címnél éreztem, hogy ez komfortzónán kívüli utazás lesz. Hogy kellemes vagy sem, ez a cikkből kiderül.

Szóval a sztori röviden. Az egyetemre mentem három barátnő első heteit vizslatja az egyetemen, furcsa viszonyukat a mindennapokkal, se veled-se nélküled kapcsolataikat a fiúkkal, és úgy általában az élet nagy kérdéseit, mely ebben az időszakban jelenik meg az embernél. A kötet eredetileg webképregényként indult az alkotó, John Allison Scary Go Round elnevezésű történetének spinoffjaként, amit aztán a BOOM! Kiadó karolt fel és lett előbb hat részes mini, majd havi megjelenésű sorozat.

Nem kis szó, ahogy azt a kötetben le is írják, hogy a képregény Eisner-díjas. Ha valakinek ismeretlen lenne ez a titulus, az Eisner-díj háztartási nevén a képregényes Oscar. Nem kis elismerés ilyen plecsnit rakni a füzetre. Naná, hogy az ember kíváncsi, mit tud egy ilyen alkotás. Ennek ellenére az első lapokon azt éreztem, hogy a képregény és én nem fogjuk megtalálni az összhangot. Oké, nekem is felderengenek még a felsőoktatásban eltöltött napok, miközben hanyagul ültünk a klubhelyiségben, mit sem törődve az idő múlásával, vagy miközben egy unalmas előadás alatt filc-graffitit véstem fel az asztalra. Így felnőttként, a munka világától megkeseredett férfiként, úgy éreztem, ez a kötet nem nekem szól. Az első lapokon viszont Lissa Treiman volt az, aki elcsábított.

A képregény rajzolójáról beszélünk, aki olyan éleslátású és rettentően kedvelhető világot kanyarított elém, amelyet nagyon rég nem láttam. A színezésről nem is beszélve. A lapok eszméletlen színkeveréssel rendelkeznek, tényleg gyönyörű. Azokat a pillanatokat kedveltem a legjobban, amikor valami olyan történik a panelen, ami teljesen elrugaszkodott a valóságtól, és kifejez mindent egy adott karakterről. Elég látni, ahogy valaki a volt pasijára gondol, és miközben annak alakja megjelenik, lángcsóvák veszik körbe.

Szinte süt a lapokról, hogy élvezet volt megrajzolni. Mellesleg itt találkozik a két alkotó a legjobban, itt jön létre a kapocs közöttük. A karaktereknél. A kötet legerősebb eleme ugyanis a karakterek, a három főszereplő. Daisy visszahúzódó, enyhén geek, mellette Susan a gyakran morgolódó furcsa lány és Esther, a gótikus cuccokban flangáló, totálisan kattant csajszi. Eleve vicces banda, de mind az írásnak, mind a rajzoknak sikerül olyan életet és mélységet lehelni beléjük, amitől szerethetővé válnak.

És nagyjából ez viszi a hátán a kötetet, a szó szoros értelmében vett történet ugyanis elveszik a lapokon. Ez nem feltétlen negatív megjegyzés, mert történnek események. Influenza, szerelmi törések, múltbéli titkok, de valahogy mindegyik jóval kevésbé végzi fajsúlyosabban, mint amennyire kezdi az elején. Érdekes, hogy egyébként az összkép az utolsó negyedére viszont meglepően koherens lesz, de lehet csak addigra sikerült belehelyezkednem a stílusba.

A képregény négy részre van osztva, amelyek a végére egységes egészet alkotnak, de van, ahol önállóan is teljesen megállják a helyüket. Olyan érzésem volt a képregénnyel kapcsolatban, hogy pont azoknak szánták, akikről szól a történet. Miközben enyhén másnaposan, egy unott nyári napon ülsz az egyetem folyosóján egy fotelben, várod az idő múlását, pont egy ilyet jó lapozni.

Az Egyetemre mentem biztos, hogy tipikusan a ‘vagy szeretem, vagy gyűlölöm’ művek közé kerül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a végére nem sikerült megszerettetnie magát velem. Habkönnyű, olykor kellemesen megmosolyogtató történet, mesteri rajzokkal.

A képregény beszerezhető a Panel Kalandornál.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe. Köszönjük, hogy időt szánsz rá!