Mi is lehetne meghittebb egy karácsony esténél, amikor a család a fa körül összegyűlik, hogy békében és szeretetben töltsék az év utolsó napjait. Ilyenkor kerülnek elő a megható, vicces és szórakoztató karácsonyi filmek, amelyeken jó derülve emelhetünk az ünnep színvonalán. Nos, ezelőtt egy fél évszázada azonban mást hozott a Jézuska az amerikai mozikba. A vásznon a meghittség és a szeretet helyett a gonosz öltött testet. Amerikában napra pontosan 50 éve, 1973. december 26-án mutatták be Az ördögűző című filmet, amely mai napig a filmvilág egyik legmegrázóbb és legikonikusabb darabja.

A film 50 évfordulója alkalmából érdemesnek gondoltuk egy kicsit belemerülni a franchise világába. A filmek történetét most kissé háttérbe szorítjuk, mert egy pár cikkben már foglalkoztunk a témával. Sokkal érdemesebbnek tartom jelen esetben egy kicsit a filmről, annak forgatásáról és örökségéről szót ejteni. Milyen előkészületek jellemezték a munkálatokat? Mik voltak a forgatás körülményei? Mik azok a legendás érdekességek, amikről még a mai napig beszélnek a film kapcsán? Hogyan nőtt az 1973-as klasszikus franchise-zá és miként hatnak a folytatások az eredeti mű örökségére? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálunk meg választ találni ebben az évfordulós cikkben.

A gonosz a nyomdafestékben

Mára már kevesen vannak, akik nem tudják, hogy az 1973-as horrorfilm egy azonos című könyv adaptációja. William Peter Blatty irodalmi klasszikusa minden tekintetben megérdemelte a filmes adaptációt. A mű 1971-ben jelent meg a Harper & Row kiadó publikálásában. A történetet több esemény is insprirálta, kezdve egy valós ördögűzés eseményeitől egészen a mozitermekig. W. P. Blatty mondhatni megszállottja lett a témának. Célja volt, hogy egy olyan hátborzongató történetet hozzon az olvasóknak, amely egyszerre releváns, misztikus és elgondolkodtató.

Az egyik fontos inspirációt egy valós ördögűzés története adta az író tollába. Az 1940-es évek végén egy bizonyos Roland Doe álnéven ismert 14 éves fiún a katolikus egyház végrehajtotta a hivatalos ördögűzési rítust. Az esetnek több szemtanúja is volt, valamint számos jezsuita pap is segédkezett a szertartásban. A rítuson feljegyzett természetfeletti elemeket később Blatty felhasználta saját regényéhez. Az eseményt számos paranormális dolog szegélyezte minden oldalról. A fiú közelében a tárgyak röpködtek, az alany emberfeletti erővel bírt és az alany testén különféle szavak jelentek meg, mint a „gonosz”, vagy épp a „pokol”. Az exorcizmus helyszíne a georgetown-i egyetem kórháza, illetve a st. louis-i kórház volt.

Blatty egyetemi évei alatt, amelyeket a georgetown-i intézményben töltött behatóan tanulmányozta az esetet, és elhatározta, hogy regény formában kívánja a történetet megörökíteni. Habár addig a fiatal író egyelőre még csak játszott a gondolattal, a végső ihletet Roman Polanski Rosemary gyermeke című alkotása hozta meg számára. Polanski filmje szintén egy könyvadaptáció, melynek alapját Ira Levin azonos című regénye képezi. Blattynek tetszett Polanski filmje, illetve annak feszültségkeltő megoldásai, azonban úgy vélte, hogy a sátáni gonosszal foglalkozó történeteknek sokkal sötétebbnek és hátborzongatóbbnak kell lennie.

Így született meg Az ördögűző regény gondolata. Továbbgondolva Polanski és Levin sztoriját, Blatty azt akarta, hogy a Sátán valóban megjelenjen a lapok között. Az igazi gonosz mibenléte, az Antikrisztus lénye és létének értelme nagyobb hangsúlyt érdemel. Az író eredetileg egy tárgyalóteremben képzelte el az egész történetet, de ehelyett Georgetownt választotta a sztori helyszínéül, egy teljesen átlagos polgári lakást, nem messze a belvárostól. Blatty nem vonakodott attól, hogy felszínre görgesse a gonosz valódi formáját, hogy az a frászt hozza az olvasókra. Az Istent obszcén szavakkal káromló és feszülettel önkielégítő fiatal lány ötlete pedig elnyerte a kiadó tetszését. Ezután 10 hónapon át serkentőszerek segítségével és napi 16 órányi írással 1971 nyarára megszületett Az ördögűző, az amerikai irodalom egyik központi alkotása.

Poklot megelevenítő sorok

Blatty kutatása a könyv elkészítéséhez meghozta a várt sikert. Az író horror története az első olyan mű volt a műfajban ami elérte a New York Times bestseller toplistájának első helyét a saját idejében. Erről tanúskodik a több, mint 13 millió eladott példány is, amelyet a mai napig tartanak számon.

A filmet már jóval előtte többször is láttam, mielőtt a regényt forgattam volna, de még így sem mondhatom, hogy veszített volna az élvezeti értékéből. A film és a regény nagyon szoros kapcsolatban áll egymással és bátran kimondható, hogy aki látta a filmet, az majdnem teljesen tisztában is van a könyv cselekményével. A moziverzióból éppen csak azok a nüansznyi dolgok maradtak ki, amelyek éppen csak hozzáadnak egy minimális pluszt a történet folyamához.

A regény nagyon jól felépíti lépésről lépésre Regan MacNeil démoni megszállásának és a gonosz kiűzésének teljes történetét. A történet helyszínéül Georgetown egy kisebb, majdnem külvárosi negyede szolgál. Egy átlagos környék egy átlagos kis családdal, ahol Chris MacNeil, a filmszínész egyedülálló anyaként neveli lányát. Regan semmiben nem különbözik a korabeli gyerekektől. Blatty kutatásai a témában rávezették arra, hogy a gonosz a legjobban egy ilyen felhőtlen és jókedélyű környezetbe való behatolása az olvasót is egészen kizökkenti majd a komfortzónájából.

A könyvben bemutatott megszállás, annak tudományos eszközökkel való magyarázata és az exorcizmus, mint a legvégső megoldás egymásra épülve adják ki a regény teljes történetét. Blatty úgy mutatja be a folyamatot, hogy közben elég ügyesen manipulálja az olvasót. Regan testi és pszichikai elváltozásai csupán jóval a teljes sztori fele után vezetnek arra, hogy a megoldás már nem a tudomány kezében van. Épp ezért a vallási motívumokat viszonylag ritkán vonja bele a szerző a mű elejébe. Teret enged az akkoriban fejlett orvostudománynak, hogy egy ponton összemossa azt a keresztény tanokkal. A két világ között a kapocs pedig Damien Karras atya, a jezsuita pszichiáter.

A regényben az exorcizmushoz vezető út egy tudatos és hitelesen felépített folyamat. Némiképp felgyorsítva, de lényegében egy valós egyházi ördögűzést is a bemutatott tudományos folyamatok előzik meg, valamint a műben nem győzik elégszer kihangsúlyozni, hogy az exorcizmus minden tudományos magyarázat bukása után a legeslegvégső megoldás lehet egy páciens esetében, valamint vatikáni és érseki jóváhagyás szükséges az elvégzéséhez.

Az ördögűző története az alapoktól építkezik. Itt-ott kicsit játszadozik az olvasó képzelőerejével, mert amikor már egyértelmű jelek mutatkoznak Regan megszállására, hirtelen kicsit visszább taszítja a publikumot a kétség tengerébe néhány valid tudományos magyarázattal. Ezekkel az eszközökkel az író nagyon jól fenntartja a figyelmet. A művet színesebbé teszi sok érdekes karakter, Karras atyától Kinderman nyomozón át egészen a szerény exorcistáig, Merrin atyáig. A könyv méltán nagy sikert aratott, így a Warner fejesei hülyék lettek volna kihagyni egy ilyen ziccert.

Kezdeti nehézségek

Tömött és hosszú sorok a mozik előtt, egymással a bejutásért hadakozó nézők, túlhajszolt pop-corn és jegyárusok és meghökkent arcok a vetítőteremből távozókon. Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni Az ördögűző 1973-as bemutatása utáni eseményeket a moziknál. A film osztatlan sikert aratott és még több pénzt hozott a stúdiónak, valamint a befektetőknek. Mi, akik csak élvezzük a kész terméket sokszor nem is sejtjük, hogy milyen nehéz és komoly munka áll egy-egy szuperprodukció mögött. Ez még fokozottabban igaz azokra az időkre, ahol a CGI-t még csak hallomásból sem ismerték. Az ördögűző forgatása sem volt épp zökkenőmentes.

Hiába a korábbi években szerzett forgatókönyvírói tapasztalat, Blatty művének megfilmesítéséért nem tört ajtót egyetlen nagyobb stúdió sem. Az író ugyan kapott néhány szerényebb ajánlatot, azonban produceri munkát is vállalnia kellett volna ugyanezért a pénzért, amiben nem látott fantáziát. Paul Monash, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) producere is megkereste, de Monash annyira át akarta venni a történet felett az irányítást, hogy Blatty azonnal visszamondta a megkeresést. Nem akarta eladni sem magát, sem pedig saját sztoriját.

Végül Blatty maga vállalta a film producerségét Noel Marshall és David Salven társaságában. Az akkorra már képbe kerül Warner stúdiónál pedig elindult a brainstorming a film rendezőjének kiválasztására. Blatty ragaszkodott William Friedkinhez, akit már azelőtt személyesen is ismert. A rendező Francia kapcsolat (1971) című filmje meggyőzte az írót szakmai rátermettségéről és elhivatottságáról. A stúdió fejesei mindaddig vonakodtak Friedkintől, amíg 1971-es filmje be nem zsebelt 5 Oscar-díjat az 1972-es átadó ceremónián. Friedkin olyan nevek elől szerezte meg a rendezés jogát, mint Stanley Kubrick, Arthur Penn vagy Mark Rydell.

Friedkint már az elején lenyűgözte barátja műve és nem látta különösebb akadályát annak, hogy egy remek adaptációt készítsenek a könyvből. Kezdetben Friedkin ötletei gyorsan túlszárnyalták a kezdeti 4,2 millió dolláros (ma körülbelül 22 millió dollár) költséghatárt. A rendező úgy vélte, hogy a filmnek lassan és részletesen kell kibontakoznia. Kvázi mindet meg akart mutatni, ami Regant és az ő démoni megszállását övezi. Blatty és Friedkin egy ideig ez miatt elég hűvös viszonyt ápoltak egymással. Bár később kibékültek, még mindig akadtak problémák.

Friedkin a forgatás alatt igen drasztikus megoldásokkal igyekezett manipulálni a színészeket valós érzelmek kimutatására. Sok vallásos stábtag megbotránkozott a rendező radikális módszerein. Friedkin előszeretettel lövöldözött a levegőbe vaktölténnyel, hogy sokkos reakciót váltson ki a színészekből. Volt olyan eset amikor egy színészt arcon vágott, hogy a megfelelő érzelmeket váltsa ki belőle egy jelenetnél. Több stábtag is úgy nyilatkozott Friedkinről, hogy meglehetősen nehéz vele együtt dolgozni.

A rendező számos jelenetet újraforgatott, amelyek akár több napig is eltartottak. Olyan apróságok szúrták a szemét, mint egy rosszul göndörödő sült szalonna. A tagok egy idő után szabályosan fogadásokat kötöttek arra, mi lesz a következő jelenet, amit a rendező újra fel akar venni. A munkatársak közül sokakat hirtelen felindulásból elbocsátott, majd újra felvett, látván, hogy a tapasztalt munkaerő híja is csak nehezíti a körülményeket. Volt olyan eset, hogy röviddel egy stábtaggal folytatott kedélyes beszélgetés és kézrázás után ugyanarra az emberre kiabálta azt, hogy „tüntessék el innen ezt a fickót”. Szélsőséges megnyilvánulásai nyomán kiérdemelte a stábtól a „Wacky Willy”, azaz a „Kiszámíthatatlan Willy” gúnynevet.

Egy elátkozott produkció

A forgatáson történt sajnálatos balesetek és nehézségek miatt az eredetileg 88 naposra tervezett munkafolyamat több mint 200 napon keresztül zajlott. A végső büdzsé elérte a 12 millió dollárt, mai árfolyamon számítva ez valahol 65 millió dollár körül mozog. A Warnernél nem örültek túlzottan a hatalmas költségeknek, és elkezdődött a spekuláció, hogy mekkora bukta lesz a film. Egy ponton Blatty ki is szált a produceri munkálatokból, mondván, hogy nem tudja kontrollálni az egyre csak növekvő kiadásokat.

A forgatás több esetben is technikai problémákba ütközött. Egy madár okozta rövidzárlat során a teljes díszlet majdnem 70 százaléka a tűz martalékává vált. Máskor egy locsolórendszer meghibásodása eláztatta az összes kelléket. Pazuzu démoni szobrát egy szállítási hiba miatt Hong Kongba küldték, majd utána került csak az eredeti helyszínre, Irakba. Ez szintén több hetes csúszást jelentett. Ezek a technikai problémák csak a kezdetet jelentették. A stáb akkor még még nem is sejtette, hogy az egészségük is nagy veszélyben van.

Több szereplő és személyzet is súlyosan megsérült a munkafolyamatok során. Ellen Burstyn a Regan által elszenvedett „lökés” jelenetben erősen hátraesett a rántókötelek miatt, amelyben súlyos gerincsérülést szenvedett, és hetekig kiesett a forgatásból. A Regant játszó Linda Blair pedig megbetegedett azoktól a hidegben forgatott jelenetektől, amelyekben ágyhoz kötve csupán egy szál hálóingben kellett játszania szerepét. És ez még mindig nem a teteje.

Halálesetek is kapcsolódnak a forgatáshoz, habár nem mondható, hogy teljesen közvetlen történésekkel állunk szemben. Jack MacGowran, a Burke Dennings szerepét játszó színész a jelenetei után egy héttel elhunyt (csakúgy, mint filmbéli karaktere). Vasiliki Maliaros, Karras atya édesanyját alakító színésznő szintén erre a sorsa jutott (csakúgy, mint filmbéli karaktere…). Linda Blair nagyapja a forgatás kezdete után egy héttel hunyt el, Max von Sydow testvére pedig rögtön az első forgatási nap után távozott el az élők sorából, ami miatt a színésznek Svédországba kellett utaznia. Ez szintén több hetes csúszást jelentett a produkció szemszögéből.

Az esetek után Friedkin maga is úgy vélte, hogy olyasmivel játszik, amivel nem kellene. Habár őmaga nem híve semmilyen okkult dolognak, mégis igazat adott a démoni megszállás létének a világban. Egy ponton a rendező felkérte Thomas Bermingham atyát, a film technikai tanácsadóját, hogy végezzen hivatalos ördögűzést a forgatáson. Az atya elmondta, hogy egy tényleges ördögűzést az idő és a megfelelő bizonyítékok hiányában rendkívül bonyolult lenne véghezvinni. Ehelyett inkább megáldotta a stábot és a színészeket, ami egy kis megnyugvást eredményezett mindenkiben.

Ezek az esetek gyorsan szárnyra keltek, és többen már úgy emlegették a produkciót, mint a démoni átokkal sújtott forgatás. Filmtörténészek azonban évekkel és jó pár kutatással később inkább a Warner általi marketingfogásnak titulálták az átokról szóló híreket. Az elméletet még inkább alátámasztják azok a tények, amikkel a stáb szembesült a munkálatok során. A film létrejötte egy év megfeszített, stresszel és kimerüléssel járó kemény munkának köszönhető. A végletekig túlhajszolt munkatársak és színészek előbb utóbb megsérülnek, kimerülnek, vagy megbetegednek (ahogy Blatty is fogalmazott egy interjúban). A forgatással egybeesett halálesetek pedig jobbára a véletlen egybeeséshez és az elhunytak idős korához köthetőek (Vasiliki Maliaros például a forgatáskor már közel járt életének 90. évéhez).

Örökzöld érdekességek

Most pedig szeretnék elhozni pár rendkívüli érdekességet a forgatásról, annak hátteréről, a szereplőkről és magáról az egész produkcióról. Az átláthatóság kedvéért pontokban tartottam érdemesnek felsorolni őket, ezáltal még többet megtudhatunk a film létrejöttéről és annak körülményeiről.

1. A zöld borsóleves története: Regan zöld hányásos jelenetében ételfestékkel színezett borsólevest használtak, amit egy csövön keresztül lőttek ki Jason Miller színészre. A tervek szerint a hányásnak a színész mellkasán kellett volna landolnia, de a cső rosszul volt beállítva, így a színész arcát találta el. Habár Miller mérges volt a hibáért, Friedkin megtartotta a jelenetet, mert a színész őszinte undorral kezelte a helyzetet.
2. Halálos fenyegetések: Linda Blair súlyos és életveszélyes fenyegetéseket kapott a filmben eljátszott szerepe miatt különféle vallási egyesületektől és szektáktól. A film bemutatása után a studió csaknem fél évig testőröket rendelt a fiatal lány mellé, hogy védjék a testi épségét.
3. Ördögi turizmus: Az Egyesült Királyságban a filmet több moziban is tiltólistára vették a bemutatott jelenetek miatt. Ez azonban nem tántorította el az utazási cégeket abban, hogy buszos túrákat szervezzenek olyan mozikba, ahol vetítették a filmet. Beindult az ördögi turizmus.
4. A démon hangja: A démon hangját Mercedes McCambridge adta, aki nyers tojással, dohányzással és alkoholfogyasztással kívánta úgy eltorzítani a hangját, hogy az hiteles legyen. A színésznő korábbi alkoholproblémái miatt kérte hogy papja legyen vele a felvételekkor. Emellett Friedkin utasítására színésznőt szintén egy székhez kötözték, hogy még hitelesebb legyen az összhatás. Az eredmény annyira meggyőző volt, hogy magát a rendezőt is megrémítette.
5. Hírverés az egész: Bizonyos mendemondákkal ellentétben csak nagyon kevés olyan esetről tudunk, ahol konkrétan orvosi segítséget kellett hívni egy-két nézőnek a film megtekintése utáni sokk miatt. Tény, hogy a publikumból bőven voltak olyanok, akik megrökönyödve és rosszullétre panaszkodva hagyták ott a vetítőtermet, de jobbára nem volt ez több a stúdió jól sikerült marketingfogásánál. A rendőrök és mentősök jelenléte a filmszínházak előtt javarészt annak köszönhető, hogy az emberek egymást nem kímélve próbáltak bejutni a vetítőtermekbe, gyakran kárt téve egymásban és önmagukban.
6. Gumiember törölve: A híres jelenethez, amiben Regan pókjárásban robog le a lépcsőn a stáb Ann Miles gumiembert szerződtette a manőver előadásához. Az előadóművészt drótok segítségével mozgatták a lépcsőn fel-alá. Friedkin a decemberi bemutató előtt kivágta a jelenetet, mondván, hogy „ez már túl sok lesz”. A másik ok az volt, hogy a korabeli technikával nem tudták volna hitelesen eltüntetni a drótokat. A 2000-ben megjelent bővített és felújított változatba azonban már visszakerült ez az ominózus szcéna, és a drótokat digitálisan sikerült eltüntetni.
7. A filmvilágba csöppenve: Vasiliki Maliaros, a Karras atya édesanyját játszó színésznő soha addig nem játszott filmben. Egy görög étteremben fedezték fel, ahogy görög színpadi drámákban szerepelt. Friedkin azért választotta őt, mert állítása szerint kísértetiesen hasonlít saját édesanyjára.
8. Ez jól hangzik: Mike Oldfield híres Tubular Bells című albumának nyitózenéje a véletlen folytán került bele a film repertoárjába. Friedkin visszautasítva a Lalo Schifrin által komponált filmzenét ellátogatott az Atlantic Records irodájába, ahol meglátta Oldfield új albumának egy példányát. Kíváncsiságból belehallgatott és rögtön megszerette a nyitó dallamokat. A film híres csőharang szólója azóta ikonikus filmzenének számít Hollywoodban.
9. Veszélyes ágy: Linda Blair maga is megsérült abban a jelenetben, amikor Regan fel és le ugrál magatehetetlenül az ágyon. A sérülést a fiatal színésznő esetében is a rántókötelek meghibásodása okozta, minek folytán Linda gerincében is maradandó károsodást okozott a manőver.
10. Állati effektek: A démoni hangok felvételénél nagyon sok esetben állati hangokat használtak és úgy keverték őket, hogy a lehető legrémisztőbb hatást keltsék. Abban a jelenetben amikor Regan-ből Karrasba költözik a démon olyan disznók hangját használták fel, amiket épp tereltek be a vágóhídra.
11. Egy kis kutatás: William Friedkin felhívta annak a fiatal fiúnak a nagynénjét, akinek az ördögűzési rítusa Blatty regényét is ihlette. Hosszasan beszélgettek az esetről, a nő elmondtása szerint egy ponton az ágy fel-le ugrándozott, a fiú arca eltorzult, és egy vicsorgó állatéhoz hasonlított. Friedkinnek tetszettek ezek a képek és elhatározta hogy mindenképp beleteszi a filmbe.
12. A távirányításos pisi: A szőnyegre vizelős jelenetben a felvételhez meleg sört használtak folyadékként. Linda Blair hátára egy vékony tartályt erősítettek, benne a folyadékkal, majd távirányítóval nyitották meg a tartály csapját.
13. A kimerültség veszélyes: Egy, a díszleten dolgozó ács szörnyű balesetet szenvedett. Két ujját levágta egy fűrésszel, ami után sürgősen kórházba kellett szállítani.
14. Sminkmesteri remekmű: Linda Blair és Max Von Sydow sminkjének applikálása több mint 4 órán keresztül tartott minden olyan esetben, amikor arra szükség volt. Sok kritika írt Linda sminkjéről, de Mr. Sydow kapcsán ilyet nem is említettek, mivel sokan azt hitték, hogy az, ami filmben látható a színész valódi arca.

Temérdek, a fentiekhez hasonlóan érdekes kulisszatitok övezi a film elkészültét. Ez csak pár szösszenet ugyan, de mindenképp említésre méltóak, és talán segítenek egy kicsit jobban megérteni a forgatás körülményeit.

A folytatások árnyékában

Tekintettel a film hatalmas sikerére, a Warner nem vonakodott a folyatatásokat is támogatni az 1973-as eredeti műhöz. Hat film és egy TV sorozat kapcsolódik szorosabban Az ördögűző franchise-hoz, de hogy ezek releváns és élvezhető folytatások lennének, azon bőszen van mit vitatkozni.

Pár rövid szóban bemutatom a készült folytatásokat, amelyekről mindenki maga dönti majd el, hogy megér-e egy filmnézős estét, avagy sem.

Az ördögűző 2. – Az eretnek (1977)

Ez az a film, aminek a cselekményére konkrétan senki sem emlékszik. Az alap történet szerint Regan, a korábban démoni megszállás alatt lévő lány visszatér, hogy felderítse azt a démont, aki még mindig benne lakozik. Linda Blair visszatért ikonikus szerepébe, Richard Burtonnel és Max von Sydow-val, hogy folytassák az 1973-as film történetét. De a forgatókönyv olyan kusza, hogy azt ember legyen a talpán aki kihámozza. A random, semmitmondó jelenetek csak úgy vannak magukban, a színészi játék meg sem közelíti az elődjét, és a sztori sem halad semerre sem. Releváns lezárást pedig ne is várjunk, az nincs. felettébb gyenge próbálkozás ahhoz, hogy egy történetet új szintre emeljünk.

Ördögűző 3. (1990)

Gondolhatnánk, hogy ha egy folytatásnak a rendezője és a forgatókönyv írója is ugyanaz a személy, mint aki az eredeti regényt írta, akkor az csak jó lehet. Hát sajnos nem így van. A film az író Legion című regényén alapszik, és ő maga is ült a rendezői székbe. Az ördögűző történetének hivatalos folytatásaként jelent meg. A történetben Kinderman nyomozó tér vissza, hogy a várost rettegésben tartó furcsa gyilkosságok után kutakodjon. A hírhedt Ikres gyilkos módszereire hajazó esetek egy pszichiátriára irányítják Kindermant, ahol egy rejtélyes páciens, aki kísértetiesen hasonlít a néhai Karras atyára elmondja neki, hogy minden válasz ott van a kezében.

Blatty folytatásának filmadaptációja maximum annyiban érdemel elismerést, hogy rendkívül jól alkalmazza az első film fény-árnyék játékának eszközeit. Van pár beállítás ami szintén jól sül el, de a történet itt sem halad semerre sem. A film játékidejét hosszú és felesleges vágóképek, valamint önmagukat fontosnak beállító monológok teszik ki nagyrészt. Jason Miller is visszatér, mint Karras atya, bár lényegi funkciójára nem derül fény. Mindamellett, hogy a kórházi ollós gyilkosság beírta magát a filmtörténelem legijesztőbb jelenetei közé (vitatott, hogy miért), azon kívül semmi emlékezeteset nem tud felmutatni.

Az ördögűző: A kezdet (2004)

Renny Harlin 2004-es filmje Az ördögűző történetének előzményeit hivatott bemutatni, elmélyítve Lancaster Merrin atyának karakterét. A történet relevanciája szinte megkérdőjelezhetetlen. Merrin atya karaktere a legtitokzatosabb az egész franchise-ban, így megérdemel egy előzménysztorit. A ötlet jó, a kivitelezés ebben az esetben is rendkívül gyenge. 2004 előtt azért már láttunk szebb CGI-t is, de nem ez a legfőbb probléma. A film nagyon gyatrán építi fel Merrin atya történetét. Minden érthető és világos, de nem kap megfelelő mélységet ahhoz, hogy azonosulni lehessen vele. Releváns előzménynek aligha lehetne így mondani, legalábbis a látottak alapján. Merrin atya küzdelme a gonosszal inkább nevetséges, mint hátborzongató.

Ördögűző: Dominium

A Dominium lényegében az előző film újragondolása és újraforgatása. Tény, hogy sok ponton javít a 2004-es verzión. Merrin atya megkapja a megfelelő mélységet, a gonosszal való kapcsolata és küzdelme is kicsit átélhetőbb lett. Mindazonáltal le kell szögezni, hogy a Dominium nem egy tökéletes film. Hiányzik belőle a feszültség, a hátborzongató ördögi légkör és az erős démoni ellenfél. Elődjéhez képest még így is nagyságrendekkel szórakoztatóbb. Stellan Skarsgård és még pár színész az előző filmből is visszatért a szerepbe. A film horror faktora nagyon minimális, inkább a feszültséget igyekszik többé-kevésbé fenntartani, ami néha sikerül, néha nem. A Dominium bemutatása vegyes fogadtatást kapott a nézőktől és a kritikusoktól egyaránt. Ezután Az ördögűző franchise hosszú időre eltűnt a képernyőről.

Az ördögűző (TV sorozat, 2016-2017)

A FOX által jegyzett TV sorozat 2016-ban indult útjára és 2017-ben fejeződött be, mindösszesen két évaddal a háta mögött. Jómagam csak pár részt láttam belőle, így releváns véleményt ebben az esetben nem tudok közvetíteni. Összességében a sorozat fogadtatása nem volt rossz a közönség részéről. A széria igyekszik magát összekapcsolni az eredeti filmmel, ami így-úgy, de végül is sikerül. A történetben egy fiatal lány testét a gonosz keríti hatalmába. Thomas Ortega és Marcus Keane atya, a két ördögűző útjai kereszteződnek egymással és a démonról kiderül, hogy csak ketten vehetik fel vele a harcot. 2017-ben a Tudományos-fantasztikus, fantasy- és horrorfilmek akadémiája a legjobb horror sorozatra jelölte a FOX szériáját.

Az ördögűző: A hívő (2023)

Ez az a film, ami elődei minden korábbi értékét felrúgja. Egy korábbi cikkünkben elég velősen kiveséztük a film problémáit. A film buta, félvállról veszi saját témáját. Nem építi ki a gonosz atmoszféráját sem, pedig nagyon hasonlítani akar az 1973-as klasszikusra. Ezzel szemben kapcsolati elemet csak Ellen Burstyn és Linda Blair felbukkanása jelent az egész produkcióban. Az alapszituációt a történet nagyon rosszul vezeti le, a karaktereknek semmi haszna. Emellett valamiért itt is erőltetnek olyan magasztos gondolatokat, amelyeken legfőképp csak nevetni lehet, mert így akarja magát a film komolyan venni. Csak ezt elég rosszul teszi, mert a saját, addig is gyenge tekintélyét még jobban aláássa. Ezért kár volt elővenni a franchiset.

Végszó

Két megnyert Oscar-díj és további 8 jelölés bizonyítja, hogy Az ördögűző film készítésének kemény hónapjai meghozták az elvárt eredményt. A horror történelem egy vitathatatlanul nagy klasszikusával állunk szemben, amely sokat alakított a műfaj további fejlődésén. Félreértés ne essék, egzaktul nem lehet kimondani, hogy a film tökéletes lenne. A forgatást övező hátráltató problémák és a magasra rúgó költségek is arról adnak tanúbizonyságot, hogy a projekt kis híján kiesett az alkotók kezéből. Emellett erősen megkérdőjelezhető az, hogy a stúdió különféle marketingkampánya nélkül elérte-e volna azt a szintet, ahol most tart. Minden esetre a 12 millió dolláros költség majdnem 450 millió dolláros bevételt hozott a konyhára.

Nem túlzás viszont azt állítani, hogy a belé fektetett munka rendkívül jól adaptálja William Peter Blatty regényének legfőbb aspektusait. Relevánsan és tudatosan építkezik, megtartva minden olyan elemet, amitől a látottak hitelesnek és hátborzongatónak hatnak. A művet övező megannyi érdekesség és kulisszatitok örökre beírta magát Hollywood történetébe. Szomorú tény, hogy egyik folytatás sem volt képes semennyire sem felnőni előde nyomdokaihoz. Nagy szerencséjére azonban ezek az alkotások nem ásták alább az 1973-as horror renoméját, inkább még értékesebbé tették. Nem kizárt, hogy a franchise a jövőben még bővülhet egy-két filmmel, vagy akár sorozattal, de erről még kósza hírek sem repültek fel eddig. Ha azonban sikerül szemmel tartani mindazt, amitől Az ördögűző klasszikussá vált, akkor félelemre nincs nagyon okunk.

„What an excellent day for an exorcism.”

Források: Wikipédia, IMDb, Rotten Tomatoes