Az Alien kétségkívül egy kultikus alkotás, ami ugyan eredetileg nem franchise-nak készült, ám végül valahogyan mégis azzá vált. Persze a széria egyes illesztései helyenként hagynak némi kivetnivalót maguk után, viszont az egész alkotásnak van egyfajta sajátos kisugárzása, ami minden hibája ellenére határozottan képes megfogni a közönséget. Ennek oka pedig egyértelműen a címszereplő alien, vagyis alkotásbeli nevén xenomorph, ami nemcsak hogy ikonikusan néz ki, de az egész lény megjelenése valami annyira fenyegető és félelmetes, hogy konkrétan akárhová odateszik az szinte azonnal ijesztővé és visszataszítóvá válik. Ebbe az alapfelállásba érkezett meg Tim Waggoner és az ő újdonsült Alien-je.

Magáról Tim Waggonerről annyit érdemes tudni, hogy ő egy amerikai származású kevésbé ismert szerző, viszont meglehetősen sok írása van. Ezek főként kisebb terjedelmű alkotások és általában inkább horrorisztikus jellegűek. Ugyanakkor Waggoner nem feltétlenül tekinthető zsánerírónak, vagy legalábbis az eddigi életművét elnézve kellőképpen sokoldalúnak tűnik. Vagyis valahol ideális jelölt egy Alien regény megalkotására. Ami egyébként egy afféle jutalomjáték a szerzőknek.

Habár az Alien alkotások története aránylag elég egyszerű felépítésű és némileg sablonszerű is, nevezetesen adott egy félreeső űrállomás vagy egy űrhajó, ahol általában egy maroknyi ember összetalálkozik az alienekkel és gyakorlatilag a végsőkig küzdenek a túlélésért. Valójában az Alien esetében az alkotók a hangsúlyt mindig is inkább a megvalósításra helyezték. Éppen ezért az Alien, mint széria világa meglehetősen kidolgozott és kifejezetten részletgazdag. Ugyanakkor mindig képes valami újat mutatni vagy legalábbis törekszenek benne rá. Változó eredményességgel.

Ilyen tekintetben a Prototípus sem különösebben más. Vagyis újfent adott egy félreeső űrbéli létesítmény, egész pontosan a Jericho-3 nevű kutatóállomás, ahová egy ipari kém, Tamar Prather által odakerül egy alien, hogy az ottani tudósok kísérletezhessenek rajta. Viszont ahogyan az lenni szokott, az alien rövidesen elszabadul és fogyasztani kezdi a bázison lévőket. Szó szerint és átvitt értelemben is. Azonban lesz egy kisebb fegyveres különítmény, egy bizonyos Zula Hendrick vezetésével, akik igyekeznek felvenni a harcot az idegennel. Majd némi kergetőzés és nem kevés áldozat árán végül kapunk egy meglehetősen nyitottan hagyott befejezést.

Persze a történet ennél azért valamivel összetettebb és több személyes drámai szál is található benne, változó érdekességgel. Viszont ami a széria rajongói számára az egyik legfeltűnőbb dolog lesz, hogy ez a könyv és az általa teremtett idővonal helyenként elég sok ellentmondásba ütközik az Alien eddig ismert háttervilágával. Merthogy a Prototípus cselekménye időben sokkal előbb játszódik, mint a Bolygó neve Halál eseményei. Ez egyébként már az Alien Izoláció című videojáték/könyv esetében is felmerült és ugyan valahol érthető, hogy mi ennek a mögöttes oka, ám a későbbiek során ebből még lehet problémája a szériának.

Ami a karakterek illeti abban az Alien alkotások általában jók szoktak lenni és ez a Prototípusban így van. Habár a regény a terjedelméhez képest viszonylag sok karaktert mozgat, azonban Waggoner kellő odafigyeléssel kezeli őket. Szinte az összes karaktere kidolgozott. Még az olyan huszad rangú mellékszereplők is, akik néhány oldallal később erőszakos és drámai halált szenvednek. Ugyan a főszereplő Zula esetében érezni, hogy az ő karaktere nem Waggoner kreálmánya és kis utánanézéssel az is kideríthető, hogy ő eredetileg egy képregényes karakter egy meglehetősen komoly és összetett háttérsztorival. Amiből egyébként a könyv is bemutat valamennyit.

Ám a könyv igazi főszereplője az a címszereplő Alien, vagyis a xenomorph. Márpedig az ebben a kötetben megjelenő lény, amit amúgy necromorphnak hívnak az eddigi legveszélyesebb alien típus mindközül. Ennek oka, hogy a necromorph képes egy bizonyos celluláris nekrózis nevű betegség terjesztésére, aminek persze megvan a maga tudományos magyarázata a regényben. Viszont helyenként a necromorph adottságai azért eléggé túlzásba lettek véve, aminek feltehetően az az oka, hogy mivel SPOILER!!! ez a regényben szereplő egyetlen alien így valahogy ki kellett tartania a cselekmény végéig.

Végül pedig érdemes kitérni egy bizonyos dologra, ami valószínűleg sokak számára elég megosztó lesz, tehát mindenki próbálja meg majd a helyén kezelni az ügyet. merthogy az Alien Prototípus című alkotásban elég erőteljesen helyet kap a gender ideológia. Ezzel önmagában véve még nem is feltétlenül lenne baj. Mármint hogy helyenként vannak homoszexuális vagy transzszexuális vagy bármilyen más LMBTQ jellegű karakterek. Nyílván ízlés kérdése, hogy ezt ki és mennyire viseli el. Ráadásul feltehetően a közönségben is vannak, vagy legalábbis lehetnek ilyen személyek.

Csakhogy ebben a könyvben több olyan karakter is található, akinek a felvezetése per bemutatása közben meglehetősen sokáig nincs megnevezve a nemi hovatartozása. Ebben persze valamennyire a magyar nyelvtan is szerepet játszik és ugyan azt nem lehet tudni, hogy ezt a szerző, Tim Waggoner saját magától csinálta így vagy pedig külső utasításra, viszont akárki akármennyire is szeretne úgymond azonosulni az adott korszak ideológiáival a helyzet az, hogy ez rohadtul ellentétes a dramaturgia működési mechanizmusával. Ugyanis ahhoz, hogy a közönség együttérezhessen, hova tovább azonosulni tudjon egy adott karakterrel ahhoz minél több információra van szüksége arról a bizonyos karakterről. Vagyis muszáj mielőbb meghatározni a karakter kinézetét, nemi identitását, szexuális beállítottságát stb. Mert különben az alkotó nem fogja tudni érvényesíteni a célját azzal az adott alkotással.

VÉGSZÓ

Az Alien Prototípus nem feltétlenül egy kiemelkedő alkotás, viszont meglehetősen korrektül össze lett rakva és így határozottan képes teljesíteni a hozzáfűződő elvárásokat. Valamint szinte az is biztos, hogy valamikor lesz majd folytatása is.