Szokták mondani, hogy a művészetben a szabadság jó dolog, viszont minden idők legdrágább sorozatának A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűinek az első évadánál a készítők nem kicsit átestek ennek a bizonyos szabadságnak a túloldalára. Aminek következtében, ha úgy tekintettünk, a széria első évadára, mint egy random fantasy sorozatra, akkor egy kiváló alkotást kaptunk az Amazontól, amiben néha volt pár logikátlanság. Ha viszont Tolkien-adaptációként szemezgettünk vele, akkor egy közel értékelhetetlen mű kacsingatott vissza, amiben ugyan volt pár megkapó és ötletes elem, ám mindegyikre egyenként jutott egy rakat hülyeség is.

Miközben olyan szégyentelenül lenyúlta A Gyűrűk Ura egyes párbeszédeit, monológjait és jeleneteit, hogy csak úgy pislogtunk, mint az egyszeri mordori orkok mikor meglátták, hogy a kalózok helyett holtak érkeztek meg Minas Tirithhez. Ráadásuk rendezésben az első évad sajnos messze elmaradt Peter Jackson, mára már klasszikusnak számító műveitől. Pont ezek miatt mikor véget ért A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi első szezonja nem igazán éreztem A Gyűrűk Ura és Tolkien világának kivételes esszenciáját, emiatt pedig félve vártam a most megérkező három résszel premierező második évadot.

A mostani évad története ott folytatódik, ahol az előzőé véget ért: a tündék három gyűrűje elkészült Sauron (Charlie Vickers) útmutatásainak köszönhetően, miközben Mordor megszületett Keleten. Viszont nem mindenki bízik a gyűrűkben, köztük van Elrond (Robert Aramayo ) is, aki mindent elutasít, amihez a gonosznak, ha csak közvetetten is, de köze van. Azonban a tündék fénye kezd kialudni, így hát Gil-Gallad (Benjamin Walker), Círdan (Ben Daniels) és Galadriel (Morfydd Clark), arra az elhatározásra jut, hogy a gyűrűket használniuk kell. Közben a törpök királyságait földrengések sújtják a Végzet Hegye kitörése miatt, aminek következtében a mezőgazdaságú teljesen elpusztul és így az éhhalál szélére sodródnak. Nori (Markella Kavenagh), Poppy (Megan Richards) és az Idegen (Daniel Weyman) közben Rhún kopár vidékét járja, hogy megtudják honnan származnak az előző évad lidércei. És hát ott van Sauron is, aki a manipulációk mester és így rászabadítja az orkok hadát Adar vezetésével a tündékre, miközben Celebrimbort (Charles Edwards) manipulálja az újabb gyűrűk elkészítésére. Númenor királyságában pedig a Trónok harcához hasonló hatalmi harcok kezdődnek el a trónért.

A készítők tényleg nem hazudtak, mikor azt nyilatkozták, hogy az idei évad a lovak közé csap és zajlani fognak az események. Konkrétan ebben a három részben több dolog történt és jobban előre mozdult a központi cselekmény, mint a Sárkányok háza teljes második évadában. Továbbá érezhető, hogy a történet tart valahová, a karakterek egy irányba sodródnak, aminek hatásaira azt érezzük, hogy nem egy helyben toporog a cselekmény. A különböző karakter párosításoknak köszönhetően pedig nemcsak merőben különböző politikai machinációk születnek meg, hanem a karakterek egy-egy új oldalát is megismerhetjük. Viszont a készítők folytatták azon „jó” szokásukat, hogy pofátlan módon lopnak és inspirálódnak A Gyűrűk Ura trilógiából, ami ismételten zavaró és felesleges. Kicsit több eredetiség jobban állna a szériának.

Charlie Vickers továbbra is lubickol Sauron a szerepében, ő a lelke ennek az egész műnek és maximálisan meg is hálálja ezt. Úgy változtatja az arcait és személyiségeit, ahogy azt a könyvekben is tette a karakter. Ben Daniels Círdánja szintén olyan, mintha a könyvek lapjaiból lépett volna ki, míg Maxim Baldry Isildurja rálépett a karakterfejlődés rögös útjára. A készítők továbbá reagáltak a nézői visszajelzésekre és azon szereplőket, akiket az emberek annyira nem zártak a szívükbe, kiírták történetből vagy éppen menyirbálták a játékidejüket. Így hobbitok jóval kevesebb időt kaptak az első három részben, ahogy Ismael Cruz Córdova Arondirja is. Sajnos Morfydd Clark továbbra se tud színészkedni, így Galadriel még mindig végtelenül semmilyen és irritáló, de legalább szép.  

Technikai oldalról nézve továbbra is minőségi sorozat. A látvány, az atmoszféra, a CGI, a jelmezek egy része, a sminkek, a maszkok, a zene mind elsőosztályú munka. Tényleg, mintha egy mozifilmet nézne az ember. Betétdalokban szerencsére nagyon erős album lett az idei, azonban az új zenei témák az előző évadéhoz (Galadriel, Valinor, Sauron, Númenor, Khazad-dum) képest egyelőre elég semmilyenre sikeredtek. Arra viszont nagyon kíváncsi lennék miképpen fordulhat az élő, hogy míg az orkok és törpök kinézete A Gyűrűk Ura trilógia szintjén mozognak. Addig Gil- Gallad testőreinek a jelmezei egy mezei falusi cosplayen is cinknek lennének mondhatóak.

Végszó

Összességében A Hatalom Gyűrűinek az új évada eddig pozitív csalódás, végre pislákol benne Tolkien szellemisége, a sztori is kezd beindulni. Míg az első évad tele volt logikátlanságokkal és csak a térképre tette fel a karaktereket, addig az idei évad első három része jóval kevesebb marhaságot tartalmazz és a cselekmény is pörög, nem egy helyben üldögél. És a beharangozott hatalmas csata még csak most jönni. Szóval bátran ajánlom mindenkinek az új szezont, akik elfejtenék a Sárkányok háza okozta traumákat és egy látványos, illetve egy magával ragadó történetre vágynak.