A győzelem vagy legalábbis a győzni akarás kultusza sok mindent áthat. Különösen igaz ez a különböző sportokra, amiknek a jellegükből adódóan természetesen mindig lesz egy személy vagy személyek, akik úgymond a többiek fölé emelkednek, ilyen vagy olyan szempontok szerint. Ennek aztán persze van egy jelentős anyagi vonzata is, ami ezáltal csak még inkább arra ösztönzi az egyes résztvevőket, hogy bárhogyan is, de győzzenek. Azonban sokan olykor elfelejtik, hogy a sportként aposztrofált dolgok igazából egyben játékok is, amelyeket élvezni is kellene. Végeredménytől függetlenül. Ugyanis nem egy olyan személy van, aki nem azért csinál bizonyos sportokat, hogy győzzön per rangos eredményeket érjen el, hanem mert éppenséggel örömét leli abban az adott sportban. Márpedig ezt napjaik meglehetősen győzelem orientált társadalmat olykor sokan képesek elfelejteni. Ezért pedig időnként szükség van olyan filmekre, mint mondjuk a Jég veled, Az Eddie, a Sas, vagy éppenséggel mostani cikkünk alanya A győztes gól című film.

Mielőtt azonban kitérnénk magára az alkotásra fontos megemlíteni egy bizonyos dolgot. Ugyanis A győztes gól idehaza 18-as karikát kapott, holott a világon szinte mindenhol 16-os vagy valamilyen annak megfelelő korhatár besorolás alatt van. Sőt, ha jól emlékszem akkor még a film itthoni mozis reklámjai is 16-os karikával mentek anno. Természetesen ennek az egész dolognak az az oka, hogy a filmben van egy transznemű karakter Jaiyah, akiről majd még később lesz szó, és idehaza a jelenlegi jogszabályi környezet elég hátrányos megkülönböztetésben részesíti az ilyesféle alkotásokat. Bár bevallottan nem én vagyok a WOKE ideológia vagy az LMBTQ közösség védőszentje, de ez azért már elég nagy túlzásnak tűnik. Nem mellesleg legyünk őszinték még értelmetlen is. Legalábbis én speciel annak idején tizenöt évesen is simán betudtam menni egy tizennyolc karikás filmre.

A történet a hírhedt amerikai szamoai focicsapatot veszi alapul, akik egy időben konkrétan a világ legrosszabb focicsapa volt. Valamint ők tartják a legnagyobb vereség rekordját is 31-0-val. Éppen ezért a helyi foci szövetség felbérel, vagyis hát kvázi megkap egy egykoron neves edzőt Thomas Rongen, aki mostanra már eléggé lecsúszott és amúgy is inkább büntetés per vezeklés gyanánt kapta ennek a focicsapatnak az irányítását. Thomas természetesen elsőre megütközik a csapat tehetségtelenségén és a helyi kulturális szokásokkal se igazán tud mit kezdeni. Ám ahogyan az egy jó sportfilm hűen lenni szokott a kezdeti nehézségek után végül csak összecsiszolódik a csapat és csak sikerül megnyerniük azt a bizonyos meccset.

Magába a cselekménybe ennél részletesebben nem érdemes belemenni. Bár olyan különösebb megfejtéseket sem tartalmaz az alkotás. A kvázi igaz történet persze helyenként feltehetően jócskán ki lett színezve. Vagy legalábbis túldramatizálták azt, ami lehetett. Minden esetre a végeredmény egy teljesen szórakoztató alkotás lett. A poénok többsége működik, ami a rendező Taika Waititi-t ismerve nem meglepő. Emellett az alkotásnak van szíve is és összességében véve egy kellemes hangulat járja át. Valamint a közönség is betekintést nyer egy teljesen egyedi kultúrába. Nevezetesen ebbe a Polinéz-maori kultúrába, ahol természetesen van harci tánc meg mindenféle bugyuta kurjongatás, amivel a különböző csapatok egymást hergelik.

Ám a történet mellett a film remek karakterekkel is operál. Michael Fassbender remekül hozza a kiégett, alkoholista és enyhén dühkezelési nehézségekkel küzdő lecsúszott edzőt, aki minden hibája ellenére is szerethető. Mellette még kiemelendő a szövetségi kapitányt játszó Oscar Kightley, és különösen az ő felesége, akik amellett hogy a film számos humoros jelenetét hozzák, még remekül ellensúlyozzák is a kiégett edzőt. Illetve a kisebb nagyobb szerepekben felbukkanó mellékkaraktereket is jó nézni. Ugyanis az egész csapatra rásüthető a szerethető balf… khm… balfék jelző.

És akkor ott van még az a bizonyos transznemű karakter Jaiyah. Nos sokan valószínűleg egyből WOKE-t kiáltanak majd amikor meglátják, ám a helyzet az, hogy Jaiyah egy valóban létező személy, aki azidőtájt valóban tagja volt ennek a csapatnak. Ő egy úgynevezett fafafin (fonetikusan leírva), akik egy afféle kulturálisan elfogadott jelenségek a polinéz kultúrában. Persze ezen most meg lehet ütközni, de a film cselekménye szerint elsőre maga Thomas se tudja hova tenni Jaiyah-t. Viszont cserébe Jaiyah talán az egyik legjobban kidolgozott karakter. Nincs túltolva vagy túlidealizálva és ami a legfontosabb egyáltalán nem csinál semmi olyasmit, ami ki tudná verni a biztosítékot bárkinél. Szóval teljesen indokolatlan az a felhajtás, ami körülötte van.

VÉGSZÓ

A győztes gól egy teljesen szerethető és szórakoztató alkotás Taika Waititi mestertől. Ugyan világmegváltó gondolatokat nem kell várni tőle, de ha valaki szeretne egy könnyebb családi kikapcsolódást, akkor nyugodtan tegyen vele egy próbát és ne foglalkozzon a korhatár besorolással. Egy gyereknek csak jót tesz, ha ilyen alkotásokat lát.